A jordániai „Foszfát-gate”

Éles vitáktól hangos a jordániai parlament a foszfáteladáshoz kapcsolódó pénzügyi visszaélés ügyében, amelytől meglehetősen puskaporossá vált az ország politikai és közéleti légköre a közelmúltban. Múlt vasárnap a jordániai parlament tizenkét tagja benyújtotta lemondását, miután az ország történetének legnagyobb korrupciós botrányának napvilágra kerülése után a törvényhozás nem fogadta el, hogy igazságügyi vizsgálat induljon magas rangú politikusokkal, köztük a korábbi miniszterelnökkel szemben.

Az elmúlt időszakban kevéssé a nemzetközi figyelem radarján lévő Jordániában a közélet minden területe összekuszálódott valamelyest. Immár nemcsak a demokratikus reformok társadalmi követelése, amely egy erős és legitim kezdeményezés, vagy az alkotmánymódosítás folyamata, és a szabad és tiszta választások felé vezető út végigjárása, hanem újabban, és különösen intenzíven pedig bizonyos politikai szereplők esetleges érintettsége a „Foszfát-gateben” az, ami a közel-keleti országot napjainkban fogalkoztatja.

A már külföldre is elhallatszó közéleti kakofónia tetőpontját március 11-én érte el, amikor tizenkét parlamenti képviselő mondott le mandátumáról azt követően, hogy március 7-én, heves viták után a törvényhozás elutasította egy parlamenti bizottság arra irányuló javaslatát, hogy az előző miniszterelnökre, Márúf Bakhítra is terjedjen ki az állami foszfátbányák „alkotmányellenes” értékesítésének vizsgálata, az ő esetleges érintettsége miatt. A javaslat hét további minisztert, valamint az uralkodót a központi kormánnyal, és más hatóságokkal összekötő Hásemita Királyi Udvar korábbi vezetőjét, Bászim ’Awadulláhot is megnevezi.

A foszfáteladás ügye csak egy a nemrég napvilágra került korrupciós botrányok sorozatában. Idén február elején az igazságszolgáltatás horgára akadt egy “nagy hal”, Mohamed al-Dahabi, a titkosszolgálatok korábbi feje. Őt pénzmosással és közpénzek sikkasztásával vádolják.

Egy további „kövér macska” (ahogy a jordániai köznyelvben utalnak rájuk) a korábbi ammáni főpolgármester, Omár Mání, akit tavaly év végén vettek őrizetbe, vélt vagy valós hivatali visszaélései miatt. Mellette mások is érintettek az Ammáni Helyhatóság hat főbb, korrupciós „forró sztorijában”, így Mání helyettese, Emír Basír, és az állami közlekedési vállalat, az al-Mutakámila egyik fő részvénytulajdonosa, George Abú Khádir is.

Az ugyanis, hogy a parlamenti vizsgálóbizottság lépett a „Foszfát-gate-ben”, illetve az, hogy 2011 végén a társadalmi elégedetlenség által is megkövetelt korrupciós bálnavadászat al-Khaszauneh kormánya részéről lendületes kezdetet vett, szedve áldozatait, egyiket a másik után, biztató, ám a konkrét eredmények ebben a jogi és erkölcsi kérdéskörben még váratnak magukra, miközben a társadalom vagyoni különbségei immár riasztó méreteket öltenek, és hozzávetőleg egy millió jordániai él a szegénységi küszöb alatt.

A közpénzek elherdálása évek óta tart az országban, és vélhetően nemcsak Szaddám Husszein korábban idemenekített, dollár-százmilliókra tett vagyona veszett oda az állami projektek és finanszírozásuk beláthatatlan szakadékában. Éppen ezért, az elszabadult korrupció megfékezése lehetne az, amely elemzők szerint távol tarthatná a szikrát attól a bizonyos foszfátos-lőporos hordótól.