Nyugdíjreform miatt repedezik a koalíció

Bár az elmúlt évek gazdasági eredményeit mindenki elismeri, régóta nagy a nemzetközi nyomás a lengyel kormányon, hogy véghezvigye az államháztartás stabilizálásához szükséges reformokat. Az újraválasztott kormányfő már beiktatási beszédében felvázolta a kabinet terveit, melynek egyik sarokköve a radikális nyugdíjreform volt. A korábban a fontos döntések kerülésével gyakran vádolt Tusk bejelentése így egyből pozitív reakciókat váltott ki a pénzügyi piacokon. Most azonban veszélybe került a terv, és vele maga a kormánykoalíció is.

Mint korábban beszámoltunk róla, a lengyel kormánynak nem indult túl jól az idei év: sorozatos ballépések után zuhant a népszerűség, aztán pedig a párton belül is mozgolódás indult el, melynek következtében a koalíció parlamenti többsége már csupán három szavazat. Ezzel azonban még nem volt vége a lejtmenetnek. A kisebbik kormánypárt, a Lengyel Néppárt (PSL), népszerűségét mentve, nem hajlandó megszavazni a tervezett reformot jelenlegi formájában, amelyet a kormányfő azonban minden áron keresztül akar vinni.

Népszerűségi harc

A PSL-nek minden oka megvan az ellenállásra. A CBOS felmérése szerint mindössze a lengyelek nyolc százaléka ért egyet a tervekkel. A Lengyel Néppárt pedig öt százalék körüli támogatottságon áll, parlamentbe jutása az októberi választások során is kétséges volt, tehát a kormány népszerűségének zuhanása komoly veszélyt jelent számukra. Annál is inkább, mert a pártnak nem igazán van saját arca a szavazók előtt, az elmúlt öt év során gyakorlatilag nagyobb nézeteltérések nélkül támogatta a Polgári Platform (PO) terveit. Valószínűleg éppen ezen próbál most változtatni a Waldemar Pawlak miniszterelnök-helyettes vezette párt.

A reform valóban meglehetősen radikális. A nyugdíjkorhatárt férfiak és nők esetében egységesen fokozatosan 67 évre emelnék (jelenleg 65, ill. 60 év a korhatár). Mindemellett a gazdák, valamint a rendvédelmi szervek nyugdíjrendszerét is jelentősen átalakítanák. Minderre a kormány aktív gazdaságpolitikája következtében megnövekvő költségvetési hiány és államadósság csökkentése érdekében van szükség. Az intézkedés másik oka az, hogy Lengyelország jelenlegi demográfiai trendjei szerint egy évtizeden belül zsugorodhat a gazdaság, a munkaerőhiány következtében. A kormány az aktív népesség arányát 70 százalékra emelné, ami a német, holland és svéd szintnek felel meg.

A PSL ezzel szemben több kompromisszumos javaslattal is előállt. Az egyik értelmében például a gyermekek számának megfelelően, gyermekenként két évvel csökkenne a nők nyugdíjkorhatára, míg egy másik ellenjavaslat szerint a hölgyek választhatnának, és 67 éves koruknál korábban is nyugdíjba vonulhatnának, némileg kevesebb nyugdíjjal. A kisebbik kormánypárt tehát igyekszik kompromisszumos megoldást találni, ám a PO nem enged a tervekből. Donald Tusk az elmúlt hónapok fiaskói után igyekszik kemény kézzel összetartani pártját és kormányát, melyben a jelek szerint megszaporodtak az ellenvélemények. Már csak azért is kényes a helyzet Tusk számára, mert korábban sok kritika érte, mely szerint nem kellően karizmatikus politikus ahhoz, hogy az esetleges válsághelyzeteket magabiztosan kezelje.

Fontos kiemelni a kormány kommunikációs kudarcait. Január óta egyértelműen a negatív hírek uralják a médiát és a közvéleményt, a kormány pedig folyamatos magyarázkodásra kényszerül. Eközben az ország idei gazdasági előrejelzéseit pozitívan módosították, a GDP növekedés valószínűleg magasabb lesz a vártnál; a költségvetési hiány pedig előreláthatóan jóval a megszabott célszám alatt marad. Ezeket az adatokat azonban különösebb figyelem nem övezte, mely jó jele annak, hogy a kormány kommunikációs stratégiája nem éri el a célját, a közbeszéd tematizálásában pedig gyakorlatilag teljesen kudarcot vall.

Alternatív megoldások

A megegyezés egyelőre távolinak tűnik, miután Pawlak a tudósítások szerint „kiviharzott” a legutóbbi kormányülésről. Tusknak és a PO-nak azonban nincsen sok választása. Az ellenzéki pártok közül egyedül az exhibicionista Janusz Palikot vezette Palikot Támogató Mozgalma megnyerésére számíthat. Palikot maga is a PO politikusa volt, és gazdasági kérdésekben legtöbbször támogatja a kormányt. Ha azonban a PSL szavazatai ellenében erőszakolnák keresztül a tervezetet, azt nem biztos, hogy túlélné a koalíció. A párt nem engedheti meg magának, hogy maradék különállását is elveszítse a közvélemény előtt. Palikot pedig hosszútávon nem lenne könnyű partner. Népszerűségét éppen harsány és folyamatosan a figyelem középpontjába törekvő személyiségének köszönheti, nem véletlen került sor kenyértörésre közte és a Polgári Platform között.

Az előrehozott választások komoly alternatívaként fel sem merülhetnek, ez még a legnagyobb ellenzéki pártnak (Jog és Igazságosság, PiS) sem áll érdekében, egyelőre ugyanis a PO mélyrepülése ellenére sem lenne elég a támogatottsága a kormányalakításhoz.

A legéletszerűbb megoldás tehát továbbra is a koalíciós partnerek megegyezése, ez azonban nem lesz egyszerű. „Minidg van lehetőség a megegyezésre, amíg az nem ellentétes a közérdekkel” – mondta Waldemar Pawlak. „Ez az utolsó lehetőségek egyike. A döntés brutális, és brutális őszinteséggel kívánunk róla beszélni” – jelentette ki Donald Tusk, a lefújt közös sajtótájékoztató helyett. Valamelyik fél mindenképpen „arcát vesztve” kerül ki a játszmából, a két pártvezér éles nyilatkozatai után egyik oldalnak sem lesz egyszerű vállalnia a kompromisszumot; ám ne feledjük, hogy a lengyel kormánynak a kompromisszumok és a legkisebb közös többszörös megtalálása terén igen nagy tapasztalata van.