Ki nyeri majd a francia elnökválasztást?

Alig több mint egy hónap van hátra a francia elnökválasztások április 22-i első fordulójáig. Az államfői pozícióért versengők mezőnye immár teljes és végleges: miután Marine Le Pen, a szélsőjobboldali Nemzeti Front vezérealakja sikeresen összegyűjtötte a szükséges 500 ajánlást, végül tíz jelölt közül választhatják ki a francia szavazók az Élysée-palota következő lakóját. Az igazi verseny azonban kétségkívül a jelenleg fej-fej mellett haladó Nicolas Sarkozy és legnagyobb szocialista riválisa, Francois Hollande között fog eldőlni. Március 19-én a Budapesti Corvinus Egyetemen megrendezett előadáson Erdős André volt ENSZ- és párizsi nagykövet, Fejérdy Gergely, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa, valamint Dr. Fülöp Mihály egyetemi tanár mérlegelték a választások kapcsán felmerülő főbb kérdéseket, és az egyes jelöltek esélyeit.

Abban mindhárom előadó egyetértett, hogy mindenképpen érdemes figyelemmel kísérni az elnökválasztásokat, hiszen ami Franciaországban történik, az nem csak a francia belpolitikára van hatással, hanem Európa szempontjából is fontos következményekkel bírhat. Erdős André kiemelte, hogy Winston Churchill 1946-os híres zürichi beszédében is felmerült az ún. Európai Egyesült Államok gondolata, amelynek alapjaként már akkor is a francia-német együttműködést nevezte meg a volt brit miniszterelnök. Nem is tévedett, hiszen az európai integráció motorja valóban e két ország szoros kapcsolata, és ők azok, akik mindig újabb és újabb lökést adnak az együttműködésnek. Ebben a megvilágításban egyáltalán nem mindegy tehát, hogy mi történik Franciaországban, hiszen felmerülhet a kérdés, hogy egy esetleges államfőváltással változik-e az ország helye az Európai Unióban és a világban. Fülöp Mihály szintén úgy fogalmazott, hogy ezzel az elnökválasztással „új világ születik”, hiszen a franciaországi események kihatnak egész Európára, így arra a politikai keretre is, amelyben Magyarország mozog.

Ugyanakkor nem szabad figyelmen kívül hagynunk a választási kampányok sajátosságát, vagyis hogy a jelöltek sok mindent mondanak a választók szimpátiájának elnyeréséért, hajlamosak jól hangzó ígérgetésekbe bocsátkozni. Itt említhetjük példaként Hollande olyan jellegű megnyilvánulásait, mint például az afganisztáni francia katonák azonnali visszahívása megválasztása után, a nyugdíjkorhatár lecsökkentése 60 évre (miután azt Sarkozy egy reform keretében 62-re emelte), vagy éppen az új uniós fiskális paktum újratárgyalása. Sarkozy ugyanitt a schengeni övezettel kapcsolatos esetleges egyoldalú francia lépésekkel, s az együttműködésből való esetleges kilépéssel fenyegetőzött.

A fiskális paktum újratárgyalásának emlegetését egyébként Erdős André komolytalan és káros lépésnek tartja; szerinte valószínűsíthethő, hogy normál körülmények között ilyen kijelentések nem, vagy legalábbis nem ilyen formában hangzanának el. Sarkozy kampányának egyébként is fontos része a szélsőjobboldali szavazóknak, tehát Marine Le Pen potenciális támogatóinak megnyerésére tett kísérlet, így gyakran hallhatunk tőle olyan kijelentéseket, amelyek egyértelműen a Nemzeti Front által kedvelt témákra utalnak, mint például a bevándorlás kérdése. Ugyanez a taktikázás figyelhető meg a politikai paletta másik oldalán is, hiszen itt Hollande-nak a szélsőbaloldali csoportokat tömörítő Baloldai Frontra és annak vezéralakjára, Jean-Luc Mélenchonra kell figyelnie. A Baloldali Front március 18-án a párizsi Bastille téren tartott több tízezer embert megmozgató gyűlést, és mivel Mélenchon meglepően jól, tíz százalék körül teljesít a közvéleménykutatási adatok szerint, ezért a választások első fordulójában sok szavazatot vonhatnak el a Szocialista Párttól.

Mint azt Fejérdy Gergely is kiemelte, mindkét oldalnak fontos, hogy ne legyen túl nagy megosztottság a szavazók körében. A sok jelölt miatt ez az első fordulóban még kivédhetetlen lesz, de ezután a lapokat újraosztják majd, hiszen a május 6-i második fordulóba már valószínűleg csak Sarkozy és Hollande fognak továbbjutni. Ebben az esetben a kieső jelöltek szavazói is mögöttük sorakoznak majd fel, így például a szélsőjobboldali szavazók Sarkozyre, míg Mélenchon hívei a szocialista Hollande-ra adják le voksaikat. Erdős André ennek kapcsán visszautalt a 2002-es érdekes helyzetre, amikor a második fordulóban nem volt baloldali jelölt, hanem Jacques Chirac és a szélsőjobboldal akkori vezetője, Jean-Marie Le Pen között zajlott a verseny, és a baloldali választópolgárok is kénytelenek voltak Chiracra szavazni, hogy kivédjék Le Pen hatalomra kerülését. 

A választások európai dimenziója kapcsán mindhárom előadó kitért a francia-német együttműködés kérdésére, illetve a Hollande megválasztása esetén ebben bekövetkező esetleges változásokra. Fülöp Mihály véleménye szerint Hollande megválasztása ebből a szempontból negatív hatású lesz, hiszen az eddigi események és nyilatkozatok arra engednek következtetni, hogy a szocialisták elutasítják Sarkozy Európa-politikáját, és a szocialista jelölt elnökké választása törést idézhet elő a francia-német viszonyban, konfliktusok sorozatát hozva magával. Sarkozy megválasztása esetén az Angela Merkel német kancellár és Nicolas Sarkozy nevének összevonásával csak „Merkozy”-ként emlegetett együttműködés tovább folytatódhat.

A professzor ugyanakkor megjegyezte; akár marad Sarkozy, akár Hollande váltja fel, Magyarország szempontjából egyik sem jár majd pozitív hozadékokkal, hiszen egyfelől Sarkozy meglehetősen szűk körben, az alapító tagokat magában foglaló „mag-Európában” gondolkodik és a perifériákat zavaró tényezőnek tartja, a francia szocialisták szemében hazánk megítélése pedig jelenleg nem túl jó. Ezzel szemben Erdős André és Fejérdy Gergely egyetértettek abban, hogy Hollande megválasztása esetén sem várható szakítás Franciaország és Németország között, és bárki is lesz Franciaország következő elnöke, mindenképpen folytatódni fog az együttműködés, hiszen mind Sarkozy, mind pedig Hollande tisztában vannak ennek jeletőségével. Erdős André meglátása szerint Franciaország és Németország együttműködése adja meg a szükséges impulzusokat az EU fejlődéséhez, ez pedig globális szempontból azért fontos, mert ha Európa nem tud egyre magasabb szintű együttműködést megvalósítva közös hangon fellépni a világban, akkor egyszerűen „elsöpör minket a történelem”.

Fülöp Mihály utalt arra is, hogy Sarkozy 2007-es megválasztása óta levezényelt reformjai annyira népszerűtlenné tették őt az országban, hogy bármilyen baloldali jelölt komoly esélyekkel szállhatott volna szembe vele az elnökválasztásért folytatott küzdelemben. Ennek ellenére Hollande számára komoly hátrányt jelenthet, hogy míg Sarkozynek sikerült tető alá hoznia Merkellel együtt az uniós fiskális paktumot és elfogadtatta magát a nemzetközi politikában, addig Hollande nagyon kevés kormányzati és nemzetközi tapasztalattal rendelkezik. Ennek kapcsán Erdős André hozzátette: tapasztalatlansága ellenére Hollande is tisztában van azzal, hogy megválasztása esetén Európa egyik legfontosabb államát kell kormányoznia, így minden bizonnyal ehhez a feladathoz méltó, komoly és felkészült stábbal fogja körülvenni magát. Fejérdy Gergely ugyancsak kiemelte, hogy Hollande egy rendkívül intelligens és értelmes ember, valódi rivális, ugyanakkor elképzelhető, hogy Sarkozy gyakorlatiasságával és dinamikus jellemével szemben pont a túlzott intellektualitása jelent majd csapdát számára.

A fentieken túl Fejérdy Gergely három fontos kérdéskört tartott fontosnak megemlíteni a választások kapcsán. Először is érdemes lesz odafigyelni arra, hogy milyen arányban járulnak majd a szavazók az urnákhoz; 2007-hez képest valószínűleg csökkenni fog a részvételi arány, és felmerül a kérdés, hogy ez mennyiben befolyásolja majd az eredményt. A kampánytémák tekintetében megfigyelhető, hogy eddig jórészt a válság és a gazdasági kérdések körül forgott a kampány (például a munkanélküliség elleni küzdelem, illetve a válságból való kiút), az utóbbi hetekben azonban kiszélesedett a témák köre, és bejöttek olyan kérdések is, mint például a bevándorlás, vagy a nemzetközi politika és az európai integráció. Egy harmadik érdekes vonulat Sarkozy újabban sokat emlegetett referendum-ötlete, miszerint a jövőben több kérdésben szeretné majd kikérni a francia nép véleményét is.

Az előadás végkövetkeztetéseként megllapítható, hogy egyelőre több forgatókönyv is elképzelhető a választások kimenetelével kapcsolatban. Jelenleg a legtöbbek által valószínűnek tartott változat az, hogy Hollande lesz a következő francia államfő, mivel az első fordulóban ugyan úgy tűnik, hogy Sarkozy támogatottsága nagyobb, de az előrejelzések szerint a második fordulóban Hollande lesz a befutó. A második legvalószínűbb forgatókönyv pedig az, hogy egy dinamikus kampány levezénylése után Sarkozy vissza tudja nyerni népszerűségét, és mégis meg tudja tartani elnöki pozícióját.

Láthatjuk tehát, hogy a verseny még egyáltalán nem lefutott, a kampány még csak most kezd érdekessé válni – főleg, hogy március 20-tól a televízióban és a rádióban minden jelöltnek pontosan ugyanannyi szereplési ideje lesz – és április 22-ig, illetve május 6-ig még lehet részünk meglepő fordulatokban.