Gatyába rázzák az EU-s munkaerő-kölcsönzést

A BruxInfo értesülései szerint az Európai Bizottság még ebben a hónapban bemutatja a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos irányelv hatékonyabb alkalmazásáról szóló jogszabálycsomagot, amely lassan évtizedes jogi hiátusokat, és eltérően értelmezett paragrafusokat igyekszik majd egyértelművé tenni.

Alapvető, és jelen esetben egymásnak valamelyest ellentmondó európai uniós értékeket próbál összeegyeztetni az Európai Bizottság a munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos irányelv felülvizsgálata során. Az erről szóló tervezet bemutatása hónapok óta csúszik, információink szerint még most is kemény szakszervezeti és ipari lobbierők próbálnak a testületre hatni annak érdekében, hogy nekik kedvező jogszabályi-csomagot mutasson be a Bizottság, a jelenlegi nyilatkozatok szerint még ebben a hónapban.

Az 1996-ban elfogadott direktíva (96/71/EK) annak keretszabályait fekteti le, hogy egy uniós vállalkozás milyen feltételekkel nyújthat szolgáltatást a saját, meghatározott időszakra kiküldött munkavállalóival egy másik tagállamban. Az irányelv mostanra legfontosabb kérdése az lett: megilletik-e a kiküldött munkavállalókat azok a szociális jogok, amelyek általánosak a fogadó országban, vagy nem. A hatályban lévő irányelv szerint az elvi válasz az, hogy igen. A jogszabály alapján a kölcsönzött munkavállaló számára biztosítani kell a fogadó országban hatályos jogok „kemény magját”: azaz más mellett a maximális munkaidőt, a minimális pihenőidőt, a minimális éves szabadságot, a minimális bérszintet, a várandós nőkre vonatkozó jogokat, a munkabiztonsági feltételeket, valamint a férfiak és nők egyenlő bánásmódjára vonatkozó jogszabályokat.

Az EU-jogszabályok egyik legfőbb célja az volt, hogy megakadályozzák a „szociális dömpingnek” nevezett jelenséget, amikor is a 2004-es bővítés után tömegesen jelent meg a régi, módosabb tagállamokban az olcsó kelet-európai munkaerő, az akkori félelmek szerint letörve ezzel a nyugat-európai munkavállalók bérét.

Mindettől függetlenül az irányelv eddigi alkalmazása során leggyakoribb és legjelentősebb probléma, és így a felülvizsgálat egyik legfontosabb témája is a minimálisan kötelezően biztosítandó fizetés lett. Ez ügyben egy sor kivételt határoz meg a jelenlegi irányelv. A jogszabály felmentést ad például a fogadó országban adandó kötelező minimálbér megadása alól, ha egy hónapnál rövidebb ideig tartó munkáról van szó; ha a munkát nem olyan vállalkozás biztosítja, amely a munkaerőt is adja; és ha „nem jelentős munkát” kell a munkavállalónak végeznie.

A tisztánlátást nehezíti ugyanakkor az is, hogy az építőipari szektorra speciális szabályok érvényesek, ezen túlmenően pedig vannak országok, ahol nincs is törvényben meghatározott minimálbér. Ilyen kaotikus helyzetben kellett volna a most még hatályos jogszabálynak iránytűként szolgálnia, de mint az elmúlt évek bizonyították, ez nem történt meg.

Bírósági ítéletek

Az elmúlt években európai bírósági ítéletek sora hívta fel a figyelmet a változtatás szükségességére. A 2007 decemberi Laval-ügyben például a luxemburgi testület kimondta, a svéd szakszervezetek nem kötelezhetik egy Svédországban lett munkásokkal iskolát felújító lett céget arra, hogy a svéd építőiparban kötelező kollektív szerződés alapján alkalmazza a munkavállalóit, jelentősen nagyobb fizetést (a Svédországban elvárt szintűt) biztosítva ezzel a munkavállalóinak. Az ügy azért sem volt egyértelmű, mivel Svédországban nincs törvényben meghatározott minimálbér.

Néhány nappal korábban viszont a Viking-Line ügy kapcsán mondta ki az Európai Bíróság, hogy a szakszervezeteknek jogukban áll megakadályozniuk a munkavégzést, és akár sztrájkkal is rábírni egy munkáltatót az adott iparágban alkalmazandó kollektív szerződés alkalmazására, ha a munkavállaló olcsó, külföldi munkaerővel szeretné a munkát elvégeztetni. Mindezt viszont csak szigorú feltételek teljesítése esetén teheti meg, hiszen, mint a Bíróság is megjegyzi, az ilyen kollektív akciók a letelepedés szabadságát korlátozzák, arra sarkallva a munkáltatót, hogy más országban nyújtson szolgáltatást.

Éppen ez a két uniós alapelv az, amelyet a még ebben a hónapban bemutatandó felülvizsgálatban össze kell egyeztetnie az Európai Bizottságnak. A szociális jogok biztosítását és a munkavállalók eddiginél nagyobb védelmét az európai szakszervezetek, és az őket hagyományosan pártoló európai szocialisták támogatják, míg a Néppárt, és az Európai Bizottság tekintélyes része az egységes piac kiteljesítése, a szolgáltatásnyújtás minél nagyobb szabadsága és a rugalmasabb foglalkoztatás mellett tör lándzsát.

A Bizottság szemlátomást úgy próbálja meg az egyensúlyt megteremteni, hogy beterjeszt majd egy irányelv-tervezetet a munkaerő-kölcsönzésről szóló most is hatályos irányelv alkalmazásának kikényszerítéséről, és egy rendelettervezetet, amely a szakszervezetek jogosultságait terjesztené ki és rögzítené. Minderre Mario Monti jelenlegi olasz kormányfő, korábbi belső piaci EU-biztos tett javaslatot még 2010 tavaszán, amikor is a Bizottság felkérésére elkészítette az egységes piac kiteljesítésének koncepcióját.

Az irányelv

Az irányelv tehát azt célozza, hogy hatékonyabb legyen a hatályos jogszabály végrehajtása, és a munkaerő-kölcsönzés ellenőrzése. A testület úgy tájékoztatta a BruxInfót, hogy egyszerűsíteni fogja a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtást, megakadályozza majd a visszaéléseket, de hozzá is járul a méltányosabb versenyhez, és a szociális dömping elkerüléséhez.

A BruxInfo birtokába került jogszabályi javaslat tervezete (amelyről maga a forrásunk is jelezte, hogy bizonyosan még sok ponton fog változni) egyrészt igyekszik pontosabban meghatározni, hogy ki számít kölcsönzött munkaerőnek. Elsősorban a „korlátozott időtartam” és a „más tagállamban, mint amelyben a munkavállaló normálisan dolgozik” meghatározásokat fejti ki részletesebben a benyújtandó irányelv, mégpedig egy olyan lista meghatározásával, amely elvileg nem hagy kiskaput az eddigi pontatlan kifejezések miatti visszaélésekre.

Az irányelv alapján könnyebben szerezhetnek információkat a munkavállalók a más tagállamban tervezett munkavégzés feltételeiről, az adott tagország speciális jogszabályairól. A jogszabály pontosan meghatározza azokat a jogköröket, amelyek alapján a tagállamok vizsgálatot folytathatnak egy adott kölcsönzött munkaerő foglalkoztatása kapcsán, emellett a direktíva arról is rendelkezik, hogy a majdan felállítandó Belső Piaci Információs Rendszer hogyan járul majd hozzá az adminisztratív együttműködés elősegítéséhez annak érdekében, hogy a kölcsönzött munkaerőt minden országban egyenlően kezeljék.

Monti-II

A rendelet, amely uniós berkekben a „Monti-II” nevet viseli, alapvetően a szakszervezeti igényeket hivatott kielégíteni. A Bizottság szerint ez azért szükséges, mert jogi igény van arra, hogy az EU tisztázza a kapcsolatot a letelepedés szabadsága, a szolgáltatások határokon átnyúló nyújtásának szabadsága, valamint a szociális jogok között. Emellett azt is egyértelművé kell tenni, hogy a gazdasági szabadságjogok nem élveznek előnyöket a sztrájkjoggal szemben – közölték bizottsági tisztviselők a BruxInfóval.

A Monti-II rendelet feladata az is, hogy elsődleges jogszabályt alkosson a már említett bírósági ítéletekből, amelyek részben a szakszervezetek demonstrációjának jogi határait határozták meg.

Európai parlamenti források a BruxInfónak jelezték, korántsem biztos ugyanakkor, hogy mindkét jogszabály hatályba léphet. A direktívát együttdöntési eljárásban kell majd elfogadnia a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek. A képviselőtestületben a lengyel néppárti Danuta Jazlowiecka lesz az irányelv jelentéstevője, a tagállamoknak minősített többséggel kell elfogadniuk a végső változatot.

A rendeletről a Tanácsnak kell majd határoznia, viszont egyhangúlag, és a BruxInfónak nyilatkozó EP-források szerint „kizárt, hogy Nagy-Britannia és Csehország megszavazzon egy ilyen javaslatot”.

Észlelve az ezzel kapcsolatos veszélyt, a szakszervezetek és az EP szocialista frakciója is levélben kérte az Európai Bizottságot arra, hogy a majdan bemutatandó javaslataiban biztosítsa az „egyenlő munkáért egyenlő elvet”, tartsa tiszteletben a kollektív bérmegállapodások rendszerét, biztosítson egyenlő szociális jogokat az európai uniós munkavállalóknak, és alkosson megfelelő eszközöket a szociális jogok betartásának ellenőrzésére. Ezek a kérések fogalmazódnak meg a Monti-II rendelettervezetben is.

Az Európai Néppárt ezzel szemben úgy látja, a gazdasági válságból leszűrhető egyik legfontosabb tanulság éppen az, hogy rugalmasabbá kell tenni a munkaerőpiacokat, és elő kell segíteni az egységes piac kiépítését, „amelyet csak hátráltatna és akadályozna a szakszervezetek jogainak ilyen fokú erősítése”. Egy néppárti forrás a BruxInfónak úgy fogalmazott, hogy „abszurd lenne lehetővé tenni a szakszervezetek számára, hogy saját hatáskörükben megakadályozhassanak egy céget abban, hogy egy másik tagországban szolgáltatást nyújtson, mert éppen úgy gondolják, hogy a munkavállalók nem kapnak meg minden szociális jogot”.

Azt sem támogatja az EP legnagyobb frakciója, hogy egy vállalkozó viseljen teljes felelősséget az összes alvállalkozójára. A Néppárt szerint a most hatályos jogszabály alapvetően megfelelő keretet nyújt a kölcsönzött munkaerő foglalkoztatására.

A jogszabályi javaslat tervezetéből kiderül, hogy körülbelül egymillió uniós állampolgár végez munkát az Európai Unióban a munkaerő-kölcsönzés irányelv alapján. A Bizottság megjegyzi, hogy míg a munkaerő-kölcsönzés továbbra is jelentős a mobilitás szempontjából, összeurópai viszonylatban továbbra is kevéssé észlelhető jelenség Európában.