Nem középiskolás fokon: gondok az erdélyi egyetemek körül

A magyar tannyelvű felsőoktatás helyzete borzolja a kedélyeket az erdélyi közéletben. Konfliktusokat nemcsak a különböző hiányosságok szítanak, de manapság már a nyilvánvaló előrelépések is képesek egymásnak ugrasztani a közszereplőket. Továbbra sincs megoldás a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetem (MOGYE) problémás helyzetére, ám a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem sikeres akkreditációja is alkalmat ad kisebb szócsatákra. Az erdmagyar politikusok a kisebbségi jogok kiszélesítéséért küzdenek, néhány román kollégájuk azonban megpróbálja a multikulturalizmus báránybőrébe bújtatni a kilencvenes évek nemzetállami törekvéseit.

Kedden sem talált megoldást a román kormány a Marosvásárhelyi Orvosi és Gyógyszerészeti Egyetemen (MOGYE) kialakult állóháborúra. A tegnapi és tegnapelőtti koalíciós egyeztetések után a Demokrata-Liberális Párt (PDL) és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) jövő keddre halasztotta a döntéshozatalt az ügyben. Markó Béla, a kisebbik koalíciós párt volt vezetője a Hotnews.ro-nak kijelentette, ha jövő héten sem születik döntés, ő személyesen megvonja támogatását a kormánytól. A kérdés, amelyre akár a kormánykoalíció létezése is rámehet, jól példázza, hogy helyi szinten olykor továbbra sem problémamentes a román-magyar együttélés, és a kisebbségi jogokat néha még törvényi háttérrel sem lehet zökkenőmentesen gyakorlatba ültetni.

Várat magára a MOGYE magyar főtanszéke

Mint ismeretes, a MOGYE vezetősége továbbra sem hajlandó betartani a tavalyi év elején hatályba lépett új oktatási törvényt, amely külön román és magyar főtanszékek létrehozását írja elő az úgynevezett „multikulturális” egyetemeken. A kolozsvári Babes-Bólyai Tudományegyetemen (BBTE) különösebb nehézségek nélkül lezajlott az átszervezés, ám Székelyföld fővárosában erre nem adódott lehetőség. Az tanintézmény szenátusának döntése kellene az átalakítás megvalósításához, ám ezt eddig a román vezetőség vehemensen elutasította.

Markó Béla miniszterelnök-helyettes, az RMDSZ volt elnöke pártja kormányon maradását is az ügy megoldásához kötötte. A Szövetség kormányzati beavatkozást sürgetett, amely biztosítaná a törvényi előírások betartását. Ennek következtében múlt kedden Cătălin Baba oktatási miniszter próbálta kompromisszumra bírni a tanintézmény román és magyar tanárait, ám az éjszakába nyúló hétórás tárgyalás kudarcba fulladt. Az esemény után a tárcavezető bejelentette, kormányrendelettel ültetik gyakorlatba az oktatási törvény vonatkozó passzusait, hiszen erre az egyetemi szenátus nem hajlandó. Az RMDSZ is ezt szeretné, ám úgy tűnik PDL-s kollégáikkal nehéz a megegyezés, hiszen kampányidőszakban nekik is kell egy picit kötni az ebet a karóhoz.

Az tanszékek szétválasztása egyébként nem önmagáért való nacionalista villongás, hanem azt hivatott biztosítani, hogy a felsőoktatásban eddig kivívott kisebbségi jogokat ne kurtíthassák meg a román többségű egyetemi vezetőségek. A szétválasztás e formája kisebb beleszólást enged a többségieknek, és intézményes autonómiát saját ügyeik rendezésében a kisebbségieknek. A MOGYE román tanárai és diákjai azonban úgy érvelnek, a szegregáció éppen az egyetem multikulturális jellegét zavarja meg. Kedden százötven román egyetemi hallgató rendezett tüntetést, amelyen azt követelték ne „szakítsák szét” a különböző etnikumú hallgatókat. „Mi együtt akarunk élni, együtt akarunk tanulni, nem akarunk etnikai alapon szétválasztott zárt társadalmakban élni” – nyilatkozta a tüntetés egyik résztvevője a Krónikának.

A multikulturalizmus ilyenfajta értelmezése meglehetősen képmutató és inkább nemzetállami logikát takar mintsem az etnikumközi együttműködésért érzett hiteles aggodalmat. Nem tisztünk eldönteni, hogy vajon a szegregáció vagy épp ellenkezőleg a vegyes keretek között zajló interakció szolgálja-e jobban a nemzetiségek közötti békét (főleg, hogy erre a kérdésre a tudomány legjelesebb képviselői is ellentétes válaszokat adnak), ám az tagadhatatlan, hogy a MOGYE-n és BBTE-n eddig létező intézményszerkezet nem segítette elő a román és magyar tannyelvű oktatás egyenlőségét.

A kormány végső döntésére, mint már említettük, még várni kell, és bizonyos, hogy az idei kampányhangulat nem járul hozzá a dolgok higgadt, indulatoktól mentes kezeléséhez. Ez annál is inkább igaz, hogy Marosvásárhely különleges történelemmel rendelkezik az tannyelvek szétválasztását illetően, hiszen 1990-ben ez a kérdés is részben okolható a tragikus márciusi események kirobbanásához. Az RMDSZ-nek elemi érdeke az ügy mihamarabbi megoldása, hiszen ez kampányeszközként használható fel vetélytársai elleni harcban. A PDL vonakodása szintén érthető, hiszen nem akar nemzeti ügyekben megalkuvó színben feltűnni. Előbb-utóbb azonban valószínűleg sikerül betartatni a törvényi előírásokat, ám az egész huzavona egyáltalán nem erősíteni fogja az amúgy is gyengélkedő román-magyar együttműködést Marosvásárhelyen.

Üröm az örömben

Nemcsak a szomorúbb események képesek vitákat szülni Erdélyben, hanem a vidámabbak is. A napokban például a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem várva várt sikeres akkreditációja borzolta fel a kedélyeket, ezúttal belmagyar körökben. Mint ismeretes, február 28-án a román parlament elfogadta a 2001-ben alapított magyar tannyelvű magánegyetem akkreditációját, és ezzel a Sapientia is teljes jogú felsőoktatási intézménnyé vált. A Romániai Magyar Demokrata Szövetség, valószínűleg jogosan, magának könyvelte el az akkreditáció kijárásának sikerét, ez azonban értelemszerűen indulatokat szült a rivális Erdélyi Magyar Néppárt (EMNP) háza táján.

Toró T. Tibor, az alakulat frissen választott elnöke kifogásolta, hogy a döntés meglehetősen későn született meg, és azt kérvényezte, hogy román állam is támogassa a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetemet és a Partiumi Keresztény Egyetemet (PKE). Erre reagálva Gáspárik Attila, a felsőoktatási intézmények finanszírozásáról döntő bizottság RMDSZ által jelölt tagja kijelentette, hogy nincs lehetőség arra, hogy a román állam magánegyetemeket pénzeljen. Válaszul az EMNP megjegyezte, Gáspáriknak nem azzal kéne foglalkoznia, hogy „megmagyarázza, mit miért nem lehet”, hanem, hogy minél több anyagi támogatást harcoljon ki a kisebbségi felsőoktatásnak. Arra is rámutatott, hogy az oktatási törvény több cikkelye is lehetővé teszi a magánegyetemek állami támogatáshoz való jutását.

Az ügy önmagában nem feltétlenül érdekes, hiszen csak egyike a megszokott napi kardcsörtetésnek. Ám a MOGYE és a Sapientia esete jól mutatja, mennyire nehéz eredményeket elérni a kisebbségi jogok kiterjesztése terén, és hogy milyen komplex megfontolásokat kell figyelembe venni. Ilyen szempontból az RMDSZ politikája az elmúlt húsz évben tényleg sikeresnek mondható, hiszen minden ilyen aprónak tűnő akadállyal, mint a MOGYE román tanárainak ellenállása türelemmel és kitartással foglalkozott. Ugyanakkor kétségtelen, hogy ezen harcok során sokszor saját kampányérdekeit is szem előtt tartva csökkentette saját hitelességét. Az EMNP radikálisabb fellépése nem lenne képes a marosvásárhelyihez hasonló kényes, kompromisszumkészséget igénylő műveletek végrehajtására, ám a tény, hogy többször nyilvánosan elszámoltatja az RMDSZ-t, kedvez az erdélyi magyar közélet egészének.