Növekedés és konszolidáció Európa új „ikerpárja”

Hosszú idő óta először nem a válságkezelésre összpontosítottak találkozójukon az Európai Unió vezetői, hanem arra, hogy milyen megoldásokkal generáljanak nagyobb növekedést és munkahelyeket. Herman Van Rompuy az Európai Tanács mellett az eurózóna elnöke is lesz.

Hosszú idő óta először fordult elő csütörtökön, hogy az uniós tagországok állam- és kormányfői éjfél előtt berekesztették az ülést és pihenőre vonultak, lényegében nem hagyva maguk után elvarratlan szálakat. Még korábban takarodót fújhattak volna, ha nem kellett volna 40 percet Nicolas Sarkozy francia elnökre várni a családi fotóhoz, aki egy viszontagságos dél-franciaországi kampányesemény miatt borította fel a csúcsprogramot.

”Ez az ülés nem a válságkezelésre összpontosított, hanem a növekedésre és a munkahelyteremtésre” – közölte a csúcs első napját záró sajtótájékoztatón José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke.

A huszonhét tagállam vezetői előtte több órán át vitáztak arról, hogyan rúgják be az európai gazdaság lefulladóban lévő motorját, amit a Bizottság néhány napja nyilvánosságra hozott időközi előrejelzése is megerősített, amikor az euróövezetnek 2012-ben 0,3 százalékos recessziót, az EU egészének pedig stagnálást prognosztizált.

Ez sorrendben a második uniós csúcstalálkozó (az előző január 30-án volt), amelyen nem rövid távú válságkezeléssel kell foglalkozni és a kormányok első emberei elmélyült, részletekbe menő vitát folytathattak a teendőkről. Más kérdés, hogy a gazdasági kormányzás reformjával tavaly sínre tett európai szemeszter értelmében a folyó év első felében uniós szinten kell meghozni azokat a közös iránymutatásokat, amelyek iránytűként kell, hogy szolgáljanak a kormányoknak a következő évi költségvetés súlypontjainak a kialakításához, illetve a szerkezeti reformokhoz is.

A vezetők az előre lefektetett menetrendnek megfelelően pénteken elfogadják azt az öt kiemelt célt, amelyet a tagállamoknak figyelembe kell venniük, amikor áprilisban elkészítik majd nemzeti reformprogramjaikat és a középtávú költségvetési egyensúly megteremtésére irányuló frissített makrogazdasági programjaikat. Ezeket aztán a Bizottság egytől-egyig áttekinti, hogy júniusban országspecifikus feladatokat határozzon meg a kormányoknak. Az idei „félév” vezényszava a növekedésbarát költségvetési konszolidáció lesz.

Hogy ne csak rébuszokban beszéljenek erről, Herman Van Rompuy a csütörtöki ülésen több tematikus vitát is megszervezett, mindegyikhez előadónak kérve fel egy-egy tagállami vezetőt. Fredrik Reinfeldt svéd kormányfő például a svéd tapasztalatokat osztotta meg arról, hogyan tud összhangban megvalósulni a fiskális konszolidáció a növekedéssel. A második nagy témakör a versenyképesség javítása volt, a belső piac kiteljesítésével egyetemben. Ebben a kérdésben Mario Monti olasz- és David Cameron brit miniszterelnök vitte a prímet. Angela Merkel német kancellár pedig arról tartott vitaindítót, hogy milyen tagállami erőfeszítésekkel lehet csökkenteni az adóterheket és csökkenteni a cégek bürokratikus terheit.

Az Európai Tanács a pénteken elfogadandó záróközleményben lényegesnek nevezi a költségvetési konszolidációt a gyorsabb növekedés és a nagyobb foglalkoztatás elérése érdekében. Hangsúlyozzák, hogy a konszolidációnak ugyanakkor differenciáltnak kell lennie, igazodva a tagállamok sajátosságaihoz. Leszögezik, hogy valamennyi tagállamnak továbbra is tiszteletben kell tartania kötelezettségvállalásait a stabilitási és növekedési paktum szabályaival összhangban, ami lehetőséget ad az automatikus stabilizátorok működtetésére a strukturális költségvetési kiigazítás adta keretek között, miközben biztosítják a közpénzügyek hosszú távú fenntarthatóságát.

A támogatási program alanyainak számító országoknak tartaniuk kell magukat a programban lefektetett célokhoz és szerkezeti reformokhoz. A piacok által szorongatott tagállamoknak is tartaniuk kell magukat a költségvetési célokhoz és szükség esetén késznek kell további konszolidációt szolgáló intézkedések meghozatalára. A szöveg azt is egyértelművé teszi, hogy a konszolidációs erőfeszítések során olyan kiadásoknak kell elsőbbséget élvezniük, amelyek a jövőbeni növekedésbe való befektetésnek minősülnek, különös hangsúllyal az oktatásra, a kutatásra és az innovációra.

Az állam- és kormányfők röviden azért a valutaövezet helyzetét is áttekintették, üdvözölve a második görög mentőcsomag és az ezzel kapcsolatos program terén elért előrelépést. Az Eurócsoport közvetlenül a csúcs előtt áttekintette a görög kormánytól elvárt két tucat prioritási akció végrehajtásának állását és elégedetten nyugtázta, hogy a feltételek túlnyomórészt határidőn belül teljesültek.

A vezetők abban is egyetértettek, hogy még márciusban felmérik a valutaövezetet az adósságválság átterjedésétől védő pénzügyi védősánc megerősítésének lehetőségét. Ennek egyik módja az átmeneti pénzügyi mentőalap, az EFSF és a júliustól belépő Európai Stabilitási Mechanizmus forrásainak ötvözése lehet. Van Rompuy egy kérdésre válaszolva közölte, hogy ezt a döntést akár a pénzügyminiszterek is meghozhatják, nem szükséges egy külön eurócsúcsot összehívni.

A csúcs első napjának krónikájához tartozik még, hogy az EU tagállamai újabb 2 és fél évre az Európai Tanács elnökévé nevezték ki Herman Van Rompuy-t, aki két és fél évre egyúttal az eurózóna elnöke is lesz.

Az állam- és kormányfők tagjelölti státuszt adtak Szerbiának, Romániának és Bulgáriának pedig egy menetrendet a schengeni csatlakozásra (ezekről lásd külön anyagunkat).