Már nem sziesztázhatnak nyugodtan a spanyolok

Csak idő kérdése volt, hogy az új jobboldali kormány mikor kezd hozzá az Európai Unió gazdasági peremére sodródott Spanyolország átalakításához. Mariano Rajoy miniszterelnök nem is ígérte, hogy könnyű lesz. Spanyolországot az utóbbi hónapokban Görögország és Olaszország mellett emlegették, a gazdasági nehézségekkel küzdő mediterrán államok egyikeként. A munkanélküliség az uniós tagállamok tekintetében a spanyoloknál a legmagasabb, ezért egy gyors és átfogó munkaügyi reformra égető szüksége van az országnak, még egy lehetséges migrációs hullám megindulása előtt.

A körülbelül 24 százalékos munkanélküliség leginkább a fiatalokat érinti, ráadásul a diákok  kedvezőtlenebb helyzetbe kerültek  az oktatásügyi megszorítások miatt is. 

A spanyol munkavállalók  korcsoportjai között szakadék tátong. Az idősebb generáció tagjai, akik már régóta munkában állnak, szép juttatásokkal rendelkeznek, ezzel párhuzamosan a fiatalok alacsonyabb munkakörökben időszakos munkákra vannak kényszerülve, a hosszútávú biztonság megléte nélkül.

A sztereotípiákkal ellentétben a spanyolok nem dolgoznak kevesebbet, mint más uniós tagállamokban, sőt! Átlagos 38,4 órás heti munkaidejükkel többet dolgoznak, mint a németek 37,7 órában vagy a franciák 35,6 órában. Teszik mindezt úgy, hogy sok nemzeti ünnepük van és a nyugdíjkorhatár jogilag 67 év. A sziesztát ha meg is tartják, véleményük szerint késő délután frissen térhetnek vissza munkájukhoz, és tovább folytathatják azt.

Megkerülhetetlen munkaügyi reformok

A kormány immár univerzális szabályozáshoz kezdett februárban, mivel a szakszervezetek és cégvezetők között létrejött paktumnál több szükségeltetik.

A kormány megadná a cégeknek a szabadságot, hogy a béreket a saját gazdasági helyzetüknek megfelelően állapítsák meg és ne egy egész szektorokhoz igazítsák, ahogy azt eddig tették. Továbbá az új jogszabály könnyíti a munkaviszony megszűntetését, ha a vállalatnak pénzügyi gondjai vannak, a munkáltatóknak nagyobb flexibilitást biztosít. A végkielégítések összegét is jelentősen csökkentette Rajoy kormánya.

A Metroscopia által végzett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezett spanyolok 66 százaléka szerint szükségesek a munkaügyi átalakítások a gazdasági versenyképesség eléréséhez, de az időszakos és mérsékelt bércsökkentést 70 százalékuk ellenzi.

Még a kormányon belül is megoszlanak a vélemények a munkaügyi reformról. A konzervatívok egyik tábora szerint enyhébb, másik tábora szerint még ennél is radikálisabb változtatások szükségesek.

Felmérgesedett diákok

Az oktatási intézmények pénzügyeibe is beleszólt a konzervatív kormányzat. Az első tüntetések ezek hatására indultak meg, mikor a diákok szó szerint a bőrükön érzékelték a hiányt: Alicantéban takaróban ültek órájukon néhányan, mert az intézménynek nem volt már pénze a fűtésre.

Ha ez nem adott volna elég okot a már egyébként is feldúlt tanulóknak, tanároknak és szülőknek a felvonulásra, akkor a valenciai tüntetést kemény kézzel elnyomó rendőri beavatkozás már többeket az utcára szólított. Ráadásul pont ebben a városban emlegetnek korrupciót több kormányzati politikus kapcsán.

A reformok az autonóm közösségeket érintik leginkább negatívan, mert olyan területeket szabályoz a kormány, melyek felett saját hatáskörrel is rendelkeznek, továbbá ők vannak a legjobban eladósodva. Ezért is bontakozhatott ki Valenciában a legnagyobb ellenállás.

Sokan megsérültek az utcai megmozdulásban és az elmúlt napokban összesen 43 diákot tartóztattak le Valenciában. Míg a rendőrség válasza az volt, hogy a 13 sérült személy közül 11 rendőr volt, addig a képeken fiatalokat látni a földön, akiket rendőrök ütnek.

A valenciai események hatására több szimpátiatüntetés indult a spanyol nagyvárosokban. Időközben a belügyminiszter is rendőri túlkapást említett, Rajoy miniszterelnök ugyanakkor önuralomra intett.

Félmillió kivándorló

Úgy tűnik, Spanyolországnak hosszú utat kell bejárnia, hogy megrendült gazdaságát – és az állampolgárok jövőbe vetett bizalmát – az évekkel ezelőtti szintre tornázhassa.

A kormánynak talán épp a fiatalok megelégedettségének növelésével érdemes kezdenie, ugyanis ők rendelkezhetnek azzal a vállalkozó kedvvel, amely az ország elhagyására bátorítja őket.

A Központi Statisztikai Hivatal felmérései szerint 2011-ben fordult meg a bevándorlók és kivándorlók aránya az utóbbiak javára, vagyis többen hagyták el Spanyolországot, mint amennyien érkeztek. Több mint félmillióan döntöttek az elköltözés mellett (köztük 62 ezer spanyol), és csupán 50 ezren érkeztek külföldről.

Néhányan nem aggódnak emiatt, mondván, ez időszakos jelenség Spanyolországban, például legutóbb a kilencvenes évek végén volt ilyen.

Gyors javulásra nem számítanak az országban, vagyis a gazdasági helyzet és magas munkanélküliség sokak szerint változatlan marad még jó ideig, de a bajokért nem az euró-zónabeli tagságot okolják. Ezt támasztja alá egy közvélemény-kutatás is, ahol a megkérdezettek 67 százaléka úgy véli, továbbra is maradni kell az eurózónában és nem szabad visszatérni a régi pénznemhez, a pesetához.