Németországban idén üthet be a válság

A 2008-ban Európába begyűrűző pénzügyi-gazdasági válság tényének elismerése után röviddel, de már némileg megkésve Németország, pontosabban Angela Merkel német kancellár a válságkezelés élére állt az Európai Unióban Nicolas Sarkozy francia elnökkel együtt. Miközben az unió országait sorra leminősítik a hitelintézetek és Görögország problémái továbbra sem megoldottak, a német gazdaság a krízis kibontakozása óta sikeresen küzdött meg a kisebb-nagyobb kilengésekkel. Az előrejelzések szerint azonban 2012 lesz Berlin fekete éve.

Januárban a Standard&Poor’s hitelminősítő alacsonyabb kategóriába sorolt kilenc európai uniós tagállamot, egyedül Németország legmagasabb (AAA) besorolása maradt érintetlen a 27-ek közül. Jóllehet Berlin tavaly decemberben negativ megfigyelés alá került, a Moody’s-nál és a Fitch Ratingsnél szintén tripla A-s minősítést kapott, kilátásait pedig stabilnak értékelik.

A Standard&Poor’s sajtóközleményében Berlin felelősségét is firtatja a válság kialakulásában, hangsúlyozván, hogy a kereskedelmi egyensúlytalanság kialakulásához két fél kell, továbbá Németország volt az, amely olcsó pénzt ajánlott fel a PIIGS (Portugália, Olaszország, Írország, Görögország, Spanyolország) országoknak, hogy azok még több német autót és egyéb terméket importáljanak.

Az Angela Merkel vezette állam az elmúlt két évben  az Európát mélyen sújtó válság ellenére folyamatos fejlődési pályán volt. Mindennek ellenére a krízis eljutott arra a pontra, amikor már az eurózóna magországainak – mint Németország és Franciaország – erejét is kikezdi. A több szempontból is az unió motorjának számító német gazdaságot meglehetősen nehéz az európai kontextus figyelembe vétele nélkül elemezni, hiszen a német adófizetők finanszírozzák az Európai Pénzügyi Stabilitási Alap (ESFS), az Európai Unió és a Nemzetközi Valutaalap (IMF) segélycsomagjainak oroszlánrészét. Angela Merkel az utóbbi időben folyamatosan a gyorsan zuhanó piacok és a német közvélemény között őrlődik, amely hevesen ellenzi, hogy mások adósságáért felelősséget vállaljon. Philipp Roesler gazdasági miniszter a félelmek eloszlatása végett novemberben kijelentette egy televíziós interjújában: nem igaz az a pletyka, amely szerint az ország aranytartalékaihoz nyúlnának a válság megoldásának érdekében.

2010-ben a német kancellár 85 milliárd eurónyi megszorítást jelentett be, mintegy példát statuálva az ugyancsak pénzügyi gondokkal küzdő európai országok előtt. A pénzügyi fűnyíró olyan területeket érintett, mint a munkanélküli szülők segélyének és a katonai kiadásoknak a csökkentése, vagy a 15 ezer közszolgálati munkahely megszüntetése. A 250 ezer euró, illetve az 500 ezer euró felett kereső egyedülállóktól és családosoktól megvonták a családi pótlékot. Az ellenzék és a német szakszervezetek rövidlátónak és igazságtalannak nevezték a lépéseket, amelyek előbbiek szerint a szegényeket bünteti. Külföldről sem nézték jó szemmel Berlin lépését, azzal vádolva a német kormányt, hogy a megszorító intézkedéseivel derékba töri a gazdasági válságból való kilábalást.

2011-ben Németország összességében 3,8 százalékos növekedést ért el, amely csökkenés 2010-hez képest, ugyanakkor Európa gazdaságainak jelenlegi teljesítőképességeihez viszonyítva még mindig kiemelkedő (csak összehasonlításképpen: a sorban következő legnagyobb növekedést produkáló G7 ország Kanada, valamivel több, mint 2 százalékkal, illetve az Egyesült Államok körülbelül 1,7 százalékkal). A fellendülés inkább az év elejére volt jellemző, az utolsó negyedévben már érezhetően lassulás következett be. A bővülés főként a belső kereslet növekedésének köszönhető – elsősorban pedig az autókereskedelem területén. Az export 8,2 százalékos emelkedése európai szinten ugyancsak kimagasló, ám 2010-hez képest visszaesésnek számít.

A közgazdászok egyébként meglehetősen megosztottak Németország idei gazdasági növekedésével kapcsolatban. Az Unicredit vezető közgazdásza, Andreas Rees kizárta, hogy Németország recesszióba kerülne. Az Ifo üzleti bizalmi indexe az elmúlt két hónapban emelkedett, ami arra utal, hogy a vállalati hangulat már túl lehet a mélypontján – tette hozzá. A mutató szerint az üzleti szektor meglehetősen pozitívan tekint a 2012-es évre. Az üzleti környezetet és a következő 6 hónap kilátásait tekintve a gyáripar és az építőipar kilátásai pozitívabbak, ám a kiskereskedelem üzleti környezete romlást jósol decemberhez képest. A szolgáltató szektor szintén felívelőben van és növekvő munkaerő-igényt jelzett. Németországnak alacsonyabb a munkanélkülisége, mint a fellendülés éveiben (negyedik helyen van az uniós országok között). A fiatalkori munkanélküliség a legalacsonyabb az EU-ban, mindössze 8 százalék körül mozog. Joerg Zeuner, a VP Bank vezető közgazdásza már óvatosabban fogalmazott; szerinte még egy szűkös negyedév, és határozottan lehetségessé válik a recesszió bekövetkezte.

Ez nem egy klasszikus recesszió, itt most nagy bizonytalansággal kell szembenéznünk az euróválság miatt, amely lefelé nyomja a befektetést és a kereskedelmet – jelentette ki Felix Huefner, az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) Németországgal foglalkozó közgazdásza. Szerinte az alapok jól vannak lefektetve, mindössze egy kis pénzügyi konszolidációra lenne szükség. Elismerte azt is, hogy az ország enyhe recesszióba került, amely 2011 utolsó felében fejti ki hatását, de 2012 első negyedévében is stagnálást fog okozni. A legborúsabb előrejelzést a düsseldorfi központú IMK gazdasági intézet adta ki, amely a gazdaság 0,1 százalékos zsugorodását jósolja.

A Német Exportőrök Szövetsége (BDA, Bundesvereinigung der Deutschen Arbeitgeberverbände) úgy jellemezte az eurózóna adósságválságát, mint amely Damoklész kardjaként lebeg a reálgazdaság felett. Számos német cég esett áldozatául a krízisnek, többek között a világ harmadik nyomtatógyártója is, a Manroland is csődöt jelentett. Az Allensback Intézet decemberben a kormány válságkezelő intézkedéseivel kapcsolatban 500 vezető politikust és üzletembert kérdezett meg, akik túlnyomó többségben helyeselte a kabinet lépéseit.

A Gfk piackutató által kiadott előrejelzésben azt írják, hogy a jövedelmek növekedésével az infláció is együtt fog emelkedni, valamint – ebből következően – a vásárlóerő is stagnálni fog. Ez a hullámvölgy pedig újra felszínre hozhatja a német gazdaság gyenge pontjait: a külső kereslettől való függését és a belső kereslet gyengeségét. Németország gazdasági növekedését nem lesz képes az export táplálni és az üzleti befektetések is csak akkor maradnak fenn, ha fellendül a belső kereslet – hangsúlyozza Simon Tilford, a londoni Centre for European Reform vezető közgazdásza.

A 2013-ban választások elé néző Németországban a felmérések szerint továbbra is a kormánykoalíciót vezető kereszténydemokrata CDU illetve a keresztényszocialista CSU párosa a legnépszerűbb. Őket követi az SPD  (szociáldemokraták) és a Zöldek (Greens), akik a 2009-es választásokhoz képest jóval nagyobb szavazótáborral rendelkeznek egy január eleji kutatás alapján. Nem túl rózsásak a kilátásai viszont a kisebb kormánypártnak, az FDP-nek, illetve a Die Linkének. Előbbi támogatottsága jelenleg nem is éri el az öt százalékos parlamenti küszöböt sem. A törvényhozáson kívüli Német Kalózpárt viszont bizakodva tekinthet a voksolások elé, hiszen feléjük fordultak az FDP-ből kiábrándult szavazók többsége.  Érdekes ugyanakkor, hogy a tavalyi tartományi választások során hatból mindössze egynek, a Szász-Anhalt tartománynak lett kereszténydemokrata elnöke. Jól szerepeltek viszont a Zöldek és az SPD, akik összességében megerősödve kerültek ki a voksolásokból.