Választásokra hangolva

Kevesebb, mint három hónap múlva tartják a francia elnökválasztás első fordulóját. A leminősítést követően nincs könnyű helyzetben a Sarkozy-kabinet, azonban a német kancellár támogatásáról biztosította kollégáját. A Merkozy-kettős eddig soha nem látott mértékben működik együtt.

Francia reformok, német modell alapján

A január végén megtartott, kampányműsornak is betudható élő Sarkozy-interjút becslések szerint közel 16 millió néző követte figyelemmel. A francia köztársasági elnök előadta elképzeléseit, hogy szerinte mely területeken kellene még átalakításokba kezdeni, azonban a laikus érdeklődő is észrevehette a feltűnően sok német párhuzamot, amelyet a The Economist találóan „Németország iránti megszállottságnak” nevezett.

Nicolas Sarkozy elsősorban a bérek csökkentését helyezte kilátásba, ezzel növelvén a versenyképességet, amely lépést Németország már egy évtizede megtett. A szociális védőháló finanszírozhatóságának érdekében pedig at áfa mértékét 19,6%-ról 21,2%-ra tervezi emelni, hasonlóan német mintára. Utóbbi lépésre még az április végi választások előtt sor fog kerülni. A munkavállalók számára pedig a munkaidő rugalmasabbá tételét ígérte az ötödik köztársaság első embere. Ez az elhatározás azért is különösen fontos, mivel így – Sarkozy szerint – sikeresen lehetne csökkenteni a munkanélküliséget, hasonlóan a németekhez, akik korábban már végrehajtottak ilyen jellegű reformokat, és aminek köszönhetően a német munkanélküliségi ráta jelenleg 7% alatt van, szemben a francia 10%-kal. „Ha nekik sikerült, miért ne sikerülne nekünk is?”- zárta érvelését a köztársasági elnök.

Merkelnek szüksége van Sarkozyre

A hét elején a párizsi Élysée-palotában találkozott a Merkozy-kettős, ahol közös kormányülést tartottak, majd az azt követő televíziós nyilatkozatban a német kancellár támogatásáról biztosította köztársasági elnököt: „… támogatni fogom Sarkozyt minden módon, mert mi baráti pártokhoz tartozunk. Mindegy, hogy ő mit tesz”. Komoly szavak ezek, pláne ha figyelembe vesszük azt a nem elhanyagolható körülményt, hogy Sarkozy hivatalosan még be sem jelentette indulását a választásokon. A pártatlanságot firtató újságírói kérdésekre Merkel így reagált: „Sarkozyt nem kancellári, hanem mint kereszténydemokrata, konzervatív pártelnöki pozíciómban támogatom”.

Az FAZ szerint Merkel számára világos, hogy az utókor kormányzata sikerességét az európai válság kezelése alapján fogja megítélni. Ehhez pedig elengedhetetlen a jó viszony Európa két legerősebb gazdasága között, hovatovább az egész Európai Unió számára fontos, hogy olajozottan működjön a német-francia gépezet. A német kancellár számára sem mindegy, hogy olyan embert tud maga mellett, aki teljes mértékig elkötelezetett a válság leküzdése szempontjából, vagy pedig olyat – mint például a jelenlegi kihívó, François Hollande -, aki több kérdésben igen kritikusan áll hozzá a merkeli politikához, ráadásul szocialista, azaz nem „baráti párthoz” tartozik.

A német-francia kapcsolatok története során nem ismeretlen a kölcsönös jó viszony, azonban ilyen, határokat nem ismerő diplomáciai segítségnyújtásra még nem volt példa. Kérdés, hogy az euróválság következtében a bevettnek hitt szokások – így a kizárólag belpolitikainak vélt elnökválasztás – mennyire alakulnak át.

A szocialisták nem nézik tétlenül

Egy ilyen komoly diplomáciai lépésre természetesen a két ország legnagyobb ellenzékének válaszolnia kellett. A francia Szocialista Párt első embere, a kihívó François Hollande például így kommentálta a legutóbbi Merkozy-találkozót: „Merkelnek természetesen minden joga megvan hozzá, hogy támogassa Nicolas Sarkozyt, azonban a franciákat nem lesz könnyű meggyőzni.”

A német SPD Merkel akcióját követően támogatásáról biztosította Hollande-ot. A német szociáldemokrata pártelnök, Sigmar Gabriel – aki Merkel lépését „nagyon szégyenteljesnek” nevezte – bejelentette, hogy francia kollégája nyílt diplomáciai támogatásukat fogja élvezni. Martin Schultz, az Európa Parlament frissen megválasztott elnöke szintén támogatásáról biztosította Sarkozy riválisát.