Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Amíg az iráni elnök újabb szövetségeseket keresett Latin-Amerikában, addig Michelle Bachelet chilei ex-elnök – az ENSZ nőügyi szervezetének, a UN Women-nek jelenlegi vezetője – a Közel-Keletre látogatott, hogy az arab országok vezetői körében népszerűsítse a demokráciát, s átadja értékes tapasztalatait az új kormányzatok számára.
Michelle Bachelet az elmúlt héten tett látogatást a Közel-Keleten. Az első chilei nőként a legmagasabb állami méltóságot korábban elnyerő Bachelet utazásának legfőbb célja az volt, hogy a közel-keleti országokban elősegítse a demokratikus átmenetet, és bátorítsa a nőket a politikai életben való részvételre. Biztató szavainak különösen nagy jelentősége van az európainál is férfiközpontúbb iszlám társadalomban.
Az ex-elnök a ENSZ Nyugat-ázsiai Gazdasági Bizottságának (CESPAO) ülésére érkezett a térségbe, amelyet Libanon fővárosában, Bejrútban tartottak. Bachelet, aki az ENSZ esélyegyenlőségi és nőügyi szervezetének (UN Women) vezető tisztségét tölti be jelenleg, felhívta a figyelmet a demokratikus átmenet olyan kulcsfontosságú állomásaira, mint a szabad és igazságos választási rendszer kiépítése. Bachelet ezt a nők politikai szerepvállalásának fokozatos előmozdításával képzeli el, például a kvótarendszer bevezetésével. A kvóták minden állami hivatalban előírnák a női alkalmazottak minimális létszámát és arányát, így közvetlenül a nemek közötti egyenlőség irányába hatnak.
Ennek érdekében Bachelet találkozott az arab országok és egyes társadalmi szervezetek vezetőivel is, hogy a demokrácia fejlesztésének kérdésköre mellett megvitassák mindazon országok helyzetét, amelyek még potenciális veszélyt jelentenek a kiépülő demokráciákra, és ahol még jó pár lépést meg kell tenni a demokratizálódás terén a jövőben (nem kell messzire menni példáért: a Libanonnal szomszédos Szíria még mindig forrong). A korábbi tekintélyelvű rendszerek felszámolásának számos lépése közül konkrétum gyanánt az igazságszolgáltatáshoz való közvetlenebb hozzáférést és a szabad információáramlást említette.
Bachelet Libanonban előadást tartott a Bejrúti Egyetem hallgatóinak, ahol ismereteit és személyes tapasztalatait osztotta meg a hallgatókkal úgyszintén a demokrácia témakörében. Előadását követően moderátora volt a gazdasági bizottság ülésének.
Miközben Chilében a jelenlegi vezetés komoly természeti problémákkal találta szembe magát, Bachelet utazására a mostani helyzetben felettébb nagy szükség volt, két okból is. Egyfelől a közel-keleti arab országokban lejátszódó „arab tavasz” során megdőlt tekintélyelvű rendszereket kell pótolni olyan kormányzati formával, amely kielégíti a lakosság szabadság és jobb életkörülmények iránti igényét. Ebben a folyamatban valóban értékes segítség egy Bachelethez hasonló formátumú tapasztalt külföldi személyiség.
Másrészt pedig az egykkori elnökasszonnyal majdnem egyidőben fejezte be latin-amerikai körútját az a Mahmúd Ahmadinezsád, akit az iráni iszlám kormányzat egyes demokratikus elemei ellenére az amerikai vezetés hajlamos a „gonosz tengelyéhez” sorolni. Ebből a szempontból hasonlóan ahhoz, hogy az iráni elnök az amerikai kontinensen keresett magának szövetségeseket, Bachelet személyében a nyugati demokráciák éppen az arab országok között igyekeztek és igyekszenek elhinteni a demokrácia magvait.
Michelle Bacheletet a 2006-os választások során választották meg Chile élére. Az egykori gyermekorvos, majd védelmi miniszteri tisztséget betöltő elnök a latin-amerikai új baloldal egyik prominens szereplője volt. Annak a zömmel baloldali pártokat és elnököket hatalomra juttató folyamatnak a révén került ő is az elnöki székbe, amely rajta kívül még számos más országban hozta el a megújult baoldal győzelmét, így például Brazíliában vagy Argentínában. Noha 2010 januárja óta a jobboldali Sebastián Pińera tölti be a chilei elnöki posztot, ennek ellenére Bachelet a mai napig aktív politikai tevékenységet fejt ki.
Tomik Ádám
