Belépés előtt nem kellene alkalmazni az új európaktumot

Az első, nem végleges jogi vélemények szerint a valutaövezeten kívüli országoknak csak az egységes valutára való áttérést követően kellene alkalmazniuk a múlt heti brüsszeli EU-csúcson elhatározott kormányközi megállapodás rendelkezéseit. A leendő egyezmény szövegtervezete már a következő napokban elkészülhet.

Jó okkal feltételezhető, hogy az eurózónán kívüli országoknak csak a valutaövezetbe való belépést követően kell majd alkalmazniuk annak a kormányközi megállapodásnak a rendelkezéseit, amelynek aláírásáról a múlt heti brüsszeli uniós csúcson született döntés. A BruxInfo jól értesült forrásokból úgy értesült, hogy legalábbis ez az első, egyelőre nem végleges véleménye a Tanács jogászainak. Eszerint az euróövezeti országok kezdeményezéséhez majdan csatlakozó uniós tagállamok a kormányközi megállapodásban politikai kötelezettséget vállalnának, ami akkor lépne automatikusan hatályba, amikor egyszer az eurózóna tagjai lesznek.

Ettől függetlenül, ha egy kívülálló ország önkéntes alapon be kívánná vezetni a kormányközi megállapodás bizonyos elemeit, akkor ezt minden további nélkül megtehetné.

Ha ez igaz, megfigyelők szerint fajsúlyos érvként szolgálhat a magyar részvétel mellett. A csúcsot követő brüsszeli sajtótájékoztatóján ugyanis Orbán Viktor eléggé határozottan célzott rá, hogy a magyar válasz nagyban annak függvénye lehet, hogy már az euró bevezetését megelőzően, avagy csak azt követően kell alkalmazni a kormányközi költségvetési paktum rendelkezéseit. Természetesen ez nem az egyedüli érv, amit az Országgyűlésnek mérlegelnie kell, amikor a csatlakozás mellett vagy ellene foglal majd állást. Ám mivel az euró magyarországi bevezetésére várhatóan még évekig várni kell majd, a kormány kezét jogilag nem kötnék egy, a költségvetési fegyelmet minden eddiginél nagyobb szigorral számon kérő szabályok. Másfelől a csatlakozással elkerülné a politikai és bizonyos értelemben a gazdasági marginalizálódás veszélyét, ami egy esetleges nemleges válaszból következne.

A kezdeményezés kimunkálásával megbízott intézményekre és személyekre egyes kormányok részéről nagy nyomás nehezedik annak érdekében, hogy minél előbb véglegesítsék a majdani és a márciusi EU-csúcson aláírandó kormányközi megállapodás szövegtervezetét. Nicolas Sarkozy francia elnök például sürgette, hogy két héten belül álljon készen a végleges szöveg, amit ugyanakkor bizottsági és tanácsi körökben is némi fenntartásokkal fogadtak. Ennek elsődleges oka, hogy az EU-szerződés jogi keretein kívül tervezett szerződéses viszony, aminek kikényszerítésébe be akarják vonni az uniós intézményeket is, számos jogi kérdést vet fel.

„Ez nem egy hagyományos kormányközi megállapodás, hanem amolyan hibrid megoldás lenne, ami olyan területekre vonná be az Európai Bizottságot, amire a korábbi kormányközi megállapodásokban nem volt lehetőség” – hívta fel a figyelmet egy BruxInfónak hivatkozó brüsszeli forrás. Arra ugyan már korábban is volt példa, a Schengeni egyezmény megkötésénél, hogy az EU jogi keretein kívül szerződéses viszonyra lépő tagállamok közreműködésre kérték fel az EU kezdeményező és végrehajtó szervét. De a Bizottság akkor háttérintézményi szerepet vállalt az együttműködésben. Jelen esetben arról van szó, hogy a kormányok megállapodnak arról, hogy felkérik a Bizottságot és (az úgynevezett egyensúlyi aranyszabály esetében) az Európai Bíróságot a megállapodás kikényszerítésére. Annyi bizonyos – hangsúlyozták forrásaink -, hogy uniós tagállamok elvileg nem köthetnek olyan megállapodásokat, ami az uniós jogba ütközik, így például felfüggeszti a belső piacot vagy annak egyes részeit.

Úgy tudjuk, hogy a kormányközi szerződés első tervezete valószínűleg már a héten elkészül és a jövő hét elején akár meg is kezdődhet a vita a 17 eurózóna-tag és az érdeklődést mutató, ám döntését parlamenti mandátumhoz kötő 9 nem euróövezeti tagállam között. Nagy-Britannia az egyetlen, amely eddig nem mutatott érdeklődést a kezdeményezés iránt. Sőt, egyesek azt sem zárták ki, hogy a britek jogi eszközökkel kísérletet tesznek majd annak megakadályozására, hogy a kormányközi megállapodás részesei kölcsönvegyék az uniós intézményeket. Ez, Peter Ludlow, egy veterán brüsszeli EU-szakértő szerint ugyanakkor óriási öngól lenne a Cameron-kormány részéről és hadüzenettel érne fel, ezért nem is tartja túl valószínűnek.

A megállapodás megszövegezését várhatóan az Eurócsoport üléseit előkészítő munkacsoportra bízzák, amelyhez a kilenc ország szakértői is csatlakoznának. Az a cél, hogy az állam- és kormányfők az Európai Tanács márciusi ülésén aláírják a dokumentumot és továbbra sem mondtak le arról, hogy a rendelkezések idővel beépülnek majd az uniós szerződésekbe.

Miként arra hétfői sajtóértekezletén Olli Rehn, az EU gazdasági és pénzügyi biztosa rámutatott, az új költségvetési paktumot formalizáló kormányközi megállapodás egyfajta „ernyő” lesz, amely alatt a csomag egyes tartalmi részeit más és más jogi megoldásokkal szentesíthetik. Ő úgy vélte, hogy a paktumban szereplő intézkedések javarésze másodlagos jog hatálya alá tartozik, tehát elfogadásához nem lesz szükség uniós szerződésmódosításra. Más részei – ide sorolta a szavazási rendszer módosítását, miután a tervek szerint egy ország túlzott deficiteljárás alá helyezéséről szóló bizottsági ajánlás automatikusan átmenne, ha csak a tagállamok minősített többsége másképp nem dönt (fordított minősített többség) – viszont óhatatlanul szerződésmódosítást igényelnek majd.

Németország legszívesebben az Európai Stabilitási Mechanizmus (ESM) létrehozásáról szóló szerződésbe olvasztaná be a majdani kormányközi megállapodást, amihez gyorsított eljárással eleve módosítani kellett a Lisszaboni Szerződést és amelynek ratifikációja jelenleg is folyik. Ezt a megoldás azonban értesüléseink szerint nem támogatja sem a tagállamok többsége, sem az uniós intézmények jogi szolgálatai.