Mi áll Irán és Nagy-Britannia konfliktusa mögött?

November 29-én újra megelevenedhetett a múlt egy részlete azok számára, akik figyelemmel kísérték a teheráni eseményeket.  Elemzők az iráni tüntetők brit nagykövetség elleni támadását az 1979-es iszlám forradalom eseményeihez hasonlították, amely során a lázongó diákok az amerikai nagykövetséget dúlták fel. Nagy-Britannia a jelenlegi eseményekre reagálva kiutasította területéről az ott szolgálatot teljesítő iráni diplomatákat. Emellett a megmozdulás, amely nemzetközi egyezményeket is sért, világszintű felháborodást váltott ki.

Közvetlen előzmények

A november 29-i események nem előzmények nélkül következtek be, a megelőző napok nagyban hozzájárultak a feszültségek fokozódásához.

November 22-én, az iráni atomprogram elleni szankciósorozat újabb lépéseként Nagy-Britannia beszüntetett minden kapcsolatot az iráni bankszektorral, válaszul a Nemzetközi Atomenergia-ügynökség (IAEA) jelentésére, amely az említett atomprogram esetleges katonai vonzataival foglalkozott. Nagy-Britannia a lépést azzal indokolta, hogy az iráni bankok nagyban hozzájárulnak az ország atomprogramjának sikeres előrehaladásához.

Erre válaszul Irán november 27-én visszaminősítette követi szintűre diplomáciai kapcsolatait Nagy-Britanniával, ezáltal lényegében elrendelve a frissen kinevezett brit nagykövet kiutasítását az országból. Ezzel egy időben közeledett egy iráni atomtudós elleni merénylet évfordulója, ennek kapcsán tüntetők egy csoportja bejelentette: megmozdulást szervez a teheráni brit nagykövetség előtt november 29-én. A tudós elleni merényletért egyébként az irániak Nagy-Britanniát tartották felelősnek.

Az esemény előtti este a brit Külügyminisztérium ritka lépést tett: felszólította az iráni hatóságokat, biztosítsák a brit nagykövetség megfelelő védelmét. Mint utólag kiderült, az iráni kormányzat nem tett eleget e kötelezettségének: a tüntetők könnyedén átjutottak a létesítmény falain, és az iráni rohamrendőrök eleinte meg sem próbáltak közbeavatkozni.

Kiutasítás

William Hague brit külügyminiszter már közvetlenül az eseményeket követően magához hívatta az iráni ügyvivőt, a sajtóval  pedigannyit közölt: „Nyilvánvalóan ennek további és súlyos következményei lesznek.”


Ezután nem sokkal kijelentette: a brit kormányzat Irán londoni követségének azonnali bezárását követeli, az ország diplomatáinak pedig 48 órát adott arra, hogy elhagyják Nagy-Britannia területét.

Ha egy ország lehetetlenné teszi diplomatáink számára, hogy a területén tevékenykedjenek, ne számítson arra, hogy itt működő követséggel rendelkezhet.

Indoklása szerint „bizonyos mértékű kormányzati támogatás” volt tapasztalható a teheráni nagykövetség és egy másik teheráni brit diplomáciai létesítmény elleni támadások kapcsán. Ám jelezte, bár a kapcsolatok jelenleg Nagy-Britannia és Irán közt a lehető legalacsonyabb szintűre redukálódtak, ez nem jelenti azt, hogy minden kapcsolat megszakadna a két állam közt.

A külügyminiszter közölte továbbá: a teheráni brit követség dolgozóit sikeresen evakuálták, a követség pedig bezárásra került. Az iráni külügyminisztérium az utolsó pillanatokban még menteni próbálta a helyzetet, s olyan nyilatkozatot adott ki, amelyben sajnálatukat fejezték ki „egy kisebb számú tüntetői csoport elfogadhatatlan viselkedése miatt”. Emellett Nagy-Britannia lépését „elsietettnek” nevezték, a teheráni kormányzat részéről ugyanakkor nem érkeztek hasonló jellegű kijelentések.

Nemzetközi reakciók

A november 29-i események erőteljes reakciót váltottak ki a nemzetközi közvélemény részéről. Az Európai Unió, az Egyesült Államok és az ENSZ Biztonsági Tanácsa is elítélte a tüntetők behatolását a brit nagykövetségre, amely akció nem mellékesen sérti a diplomáciai kapcsolatokról szóló 1961-es bécsi egyezmény bizonyos pontjait is.

Erre utalt Guido Westerwelle német külügyminiszter is, aki az eseményeket egyenesen „a nemzetközi jog tudatos megsértésének” nevezte. Németország személyesen is érintett az esetben, ugyanis a brit nagykövetség területén történt lázongások során egy Németország által az iráni fővárosban fenntartott iskola is megrongálódott.

Alain Juppe francia külügyminiszter szerint pedig „az iráni rezsim megmutatta, mennyire kevéssé törődik a nemzetközi joggal.”

Egy nagykövetség megtámadása emellett jelentős bizalomvesztéssel is jár az elkövető országgal szemben. November 30-án Németország, Franciaország és Hollandia bejelentette, „egyeztetés céljából” visszahívják Iránban tartózkodó nagyköveteiket, Norvégia pedig ideiglenesen beszüntette teheráni nagykövetsége működését, elővigyázatossági okokra hivatkozva. Giulio Terzi olasz külügyminiszter pedig magához hívatta a Rómában szolgálatot teljesítő iráni nagykövetet, garanciákat kérve tőle arra vonatkozóan, hogy Irán biztosítja az olasz követség védelmét.

„Britek, menjetek haza!”: miért nem szívlelik Nagy-Britanniát az irániak?

Több, mint száz évre nyúlik vissza Irán és Nagy-Britannia nem éppen szívélyes viszonya. A szigetország gyarmatbirodalmi időszaka során számos más állam belügyeibe avatkozott be, Irán erre az egyik ékes példa. A részleteket a BBC itt olvasható cikke foglalta össze.

Már a 19. század során elkezdtek érlelődni a nézeteltérések különféle területi viták kapcsán, ahol a britek harmadik félként avatkoztak be. 1906-ban a britek megakadályozták egy demokratikus alaptörvény megalkotását Iránban, majd 1925-ben az idősebb Reza Pahlavi sah is brit támogatással került Irán élére. Ezt követően szintén a britek buktatták meg 1941-ben a sahot, amikor az túlzottan németpárti húrokat kezdett el pengetni, majd 1944-ben kényszerítették, hogy fia, az ifjabb Reza Pahlavi javára lemondjon a trónról.

A modern idők szempontjából egy esemény, pontosabban egy személy kulcsfontosságú abból a szempontból, hogyan tekintenek az irániak Nagy-Britanniára, ez pedig Mohamed Moszadek. A politikus 1951-ben lett Irán miniszterelnöke, és tervei között volt, hogy államosítja a brit-iráni közös olajkitermelő vállalatot. 1953-ban a britek amerikai segítséggel megbuktatták. Ezt követően ismét az ifjabb Pahlavi lett a sah, egészen az 1979-es iszlám forradalomig.

Bár mindez már távoli történelemnek tűnhet a britek számára, az irániak kevésbé könnyen felejtik el a sérelmeket, és nem annyira veszik észre a nagyhatalmi erőviszonyok változásait. Számukra Nagy-Britannia még mindig az a nagyhatalom, aki a háttérben mozgatja a szálakat, s amely csaknem két évszázadon keresztül időről-időre beavatkozott Irán belügyekbe.

Jóllehet a diplomáciai kapcsolatok beszüntetése John Simpsont, a BBC szerkesztőjét idézve, „egy lépés az ismeretlenbe”, de a diplomáciai kapcsolatok egymagukban sosem lesznek elegendőek a béke fenntartására. Elvégre is – mint mondta- „Nagy-Britannia egészen a második világháború kezdetéig fenntartotta kapcsolatait a náci Németországgal”.

Gömöri Roland

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »