Az iraki találós kérdés

Az iraki anarchia és tanácstalanság, a szektaszellem előretörése, a különféle fegyveres csoportok jelenléte az országban és a balkanizáció rémképe a 2003-as háború mostohagyermeke. Stabilitás, államiság, területi integritás és nemzeti kormány nélkül. A sors iróniája, hogy a diktátor elmozdítása hozzájárult a terrorista csoportok térnyeréséhez és az iráni befolyás növekedéséhez is a térségben.

Ahogy az iraki szólás tartja, országuk kiszolgáltatottá vált „jövőnek-menőnek.”

A demokrácia építőkockáiból idővel a Guernicát idéző kubista elemek lettek, felfordulással és káosszal. George Bush várat akart építeni, ám saját politikai sírját ásta meg. Nemzetközi presztízsveszteség, több mint egytrillió elköltött dollár, legalább négyezer amerikai áldozat a megszállás mérlége, hiszen a bevonulókat nem rózsák és gratulációk fogadták. Ha az Egyesült Államok szuperhatalom is maradt, határozatlan névelő nélkül, immár egy többpólusú világban. Irakból pedig az „egymillió özvegy országa” lett. A fallúdzsai ostromot vagy Abú Ghraib szörnyűségeinek emlékét elhalványító erőszak idővel olyan méreteket öltött, hogy az ember egy-egy véres iraki robbantásos merénylet hallatán talán már fel sem kapta a fejét.  Az erőszak és a szunnita-síita felekezeti villongások pedig részben annak az al-Kaidának és más radikális csoportoknak az eszmerendszeri és működési fémjelzései, amely csoportok léte egyebek mellett casus belli-ként (háborús okként) szolgált magához az invázióhoz!

Az amerikai jelenlét ellenére az iraki szín paradoxona a folyamatos erőszak mellett az is, hogy az Egyesült Államok egyik riválisa, Irán, amely 1988 óta nem viselt háborút a térségben, az elsőszámú erővé lépett elő Bagdadban. Az iraki állam romjain, a hadsereg és a titkosszolgálatok szétverése után a hatalmi vákumban szép lassan felütötte a fejét az Iszlám Köztársaság és gyakorlatilag uralma alá vonta Irakot. Teherán befolyása immár az ország csontjaig hatol. Az eget és az idegközpontokat látványosan szállta meg az Egyesült Államok még korábban, míg Mezopotámia két fő artériáját és vízi ellátását végeredményben Törökország irányítja, Kuvait pedig a Satt el-Arab tengeri kijárat fokozatos kisajátításával az ország légzőnyílását kezdte elzárni.

Közben az iraki olaj változatlanul csordogál ki az országból. Irán az iraki határral párhuzamosan és az iraki kutak irányában ás, Kuvait pedig egyre inkább ráteszi a kezét a rumailai olajmezőkre, miközben a felekezeti kötődésű pártok és kartelljeik a külföldi titkosszolgálatokkal együttműködve csempészik ki az olajat, vagy olcsón felvásárolják, majd piaci áron adják el azt, ezzel párhuzamosan a tőzsdei visszaélésekkel, „piaci időzítésekkel” és manipulációval károsítva az országot. 

Az ország felségvizeit naponta sérti meg Irán és Kuvait, előbbiek minden eszközt megragadnak, hogy Irak keskeny tengeri kijáratát eltorlaszolják, hulladéklerakókkal vagy szennyezéssel kényszerítve az iraki felet létfontosságú vízi útjai feladására. Kuvait pedig állítólag szintén fokozatosan zárja el a Moszult a baszrai kikötőkkel összekötő Khawr Abdullah nevű tölcsértorkolatot a Mubarak kikötő építésével, illetve a vitatott hovatartozású Búbíján-szigettel szemközti oldalon iraki földek iraki ügynökök általi felvásárlásával folytatja szárazföldi és tengeri terjeszkedését szomszédja rovására. Ezzel párhuzamosan a kuvaiti hatóságok gyakorta zaklatják az iraki halászokat kenyérkereső tevékenységükben saját felségvizeiken. Törökországgal pedig változatlanul tart a vita az Eufrátesz vízét illetően, a törökországi, dél-kelet anatóliai Ilisu-gát pedig rámutat, hogy ki van erő-pozícióban.

A földön, vízen, levegőben kiszolgáltatott ország belső bomlása is megindult: kurd kiválással, külön himnusszal, zászlóval és nemzetközi diplomáciai elismertséggel. A szunniták erőfeszítései az autonómia elnyerésére, amelyet egy november 2-i Szaláheddín tartomány döntése vetít előre, akik az elmúlt évek marginalizáltságát és mellőzöttségét megelégelve, a hagyományosan kurd, vagy síita kötődésű kormányzatok részéről irányukban tanúsított kirekesztésre válaszul térségüket „az egyesült Irak független régiójává” nyílvánították. A lépés, amelyet idővel akár más szunnita többségű térségek is követhetnek, egyszerre paradigmaváltás a szunniták részéről, akik hagyományosan, az 1920-as évek óta az arab nacionalizmus és az iraki egység bástyái a kurd szeparatista törekvések és a szunnita vezetésből való síita kiábrándultsággal szemben, és egyfajta nemzeti tabu döntögetése is  „kis-Irakon” (Irak arab részei Kurdisztán nélkül) belül.

Ezzel párhuzamosan négy síita többségű tartományt – nevezetesen al-Muszannát, Baszrát, Mejszánt és Zí Gárt – szintén a kiválás kísértete járja be, minthogy – legalábbis – autonóm régióvá kívánnak válni, míg mások a kilenc, zömében déli és központi, túlnyomórészt síita tartomány föderációjában gondolkodnak.

Az iraki alkotmány 119. cikkelye által elvileg, feltételekkel jóváhagyott különválási tendenciák olyan időpontban jelentkeznek, amikor a politikai feszültségek és az erőszak mértéke az amerikai kivonuláshoz közeledve és az arab tavasz dinamikája miatt amúgy is növekszik.

Ilyen állapotok között köszönt be alig több mint egy hónap múlva az újév. Irak sorsdöntő kérdések előtt áll. A szektaszellem előretörésének esetleges katasztrófális következményei és egy nemzet újjáépítése között. Előbbi, ha egy olyan kicsiny országot, mint Libanon, romba döntött, szétszakítva-megtépázva társadalmi szövetét (amelyben a foszlányok összefonódása – ha éppen nem sikeredik torzra – hosszú évtizedeket vesz igénybe) és lenullázva gazdaságát, mire lehet képes a lényegesen nagyobb ám nemkevésbé megoszott Irakban? Hiszen mindent lángba tud borítani, ami gyúlékony, ami pedig  tűzálló – mint az idei arab forradalmakban szerepet kapó össztársadalmi szolidaritás – Irakban idén nem jelentkezett. Más kérdések az ország határain kívül dőlnek el. Ezek közül egy, az amerikai csapatok – legalábbis részleges – eltávolítása az év végéig már eldöntött tény. Ez, akár egy operáció, segíthet a beteg országon – hiszen sokan szerint a legtöbb probléma a 2003-as háború áttéte – ám súlyos szövődményekkel is járhat.