Van-e élet a katasztrófa után: mi folyik Fukusimában?

Közel kilenc hónapja már, hogy Japán átélte az elmúlt negyed évszázad legsúlyosabb atomkatasztrófáját. A helyzet kezelése nem volt egyszerű feladat, de az „elsősegély” szakaszának már vége. Most merülnek fel a hosszútávon megoldandó kérdések, illetve ekkor kell szembenézni az olyan problémákkal, mint például az események kapcsán kitelepített 80 ezer ember helyzetének rendezése. Hogyan kezeli a szeptemberben megválasztott kormány az eseményeket, mi történik az erőműben, és hogy viselik a szűnni nem akaró megpróbáltatásokat a környék egykori lakói?

Már közel kilenc hónap telt el azóta, hogy a márciusban japánt sújtó földrengés, illetve az azt követő cunami a Csernobil óta legsúlyosabb atomkatasztrófához vezetett. Bár a kormányt számtalan kritika érte a helyzet lassú és nem megfelelő kezelése miatt, mely később Kan Naoto miniszterelnök lemondásához vezetett, mára a körülmények stabilizálódtak, a közvetlen veszélyt elhárították. Ezzel azonban a szükséges munkálatok csupán kezdetüket vették, hiszen az újjáépítés, a menekültek életkörülményeinek javítása és biztosítása, valamint a sugárfertőzött területek megtisztítása rengeteg terhet ró a nehéz helyzetben lévő gazdaságra. Felvetődik az a kérdés is, hogy vajon a jelenlegi kormány hatásosabban kezeli-e a helyzetet, mint elődje, és hogy valóban megoldható-e, hogy az ország búcsút mondjon az atomenergiának?

Fukusimai helyzetjelentés: ami a sugárzásból megmaradt

Az erőmű tulajdonosa, a Tokyo Electric Power (TEPCO) közelmúltban nyilvánosságra hozott mérési adatai kimutatták, hogy a jelenleg észlelhető sugárzás a márciusinak csupán a nyolc milliomod része, a szeptemberben publikáltnak pedig kevesebb, mint a fele. Ez a mennyiség már jelentősen a kormány által korábban megadott biztonsági érték alatt van. A kibocsájtott radioaktív sugárzás csökkenése a három sérült reaktor jelentős hőmérséklet-csökkenésének tudható be, a szennyezés ugyanis azáltal kerül a levegőbe, hogy a túlmelegedett magok hűtésére használt víz egy része a hő hatására elpárolgott.

A katasztrófa idején a helyzet kordában tartásának érdekében több tízezer tonnányi tengervízzel próbálták a hőfokváltozást elérni, ami mára jelentős mennyiségű veszélyes hulladékot eredményezett, melyet azután hatalmas tartályokban tároltak. Ezzel további lehetséges kockázatnak tették ki a környezetet, hiszen egy esetleges szivárgás esetén súlyos károk keletkezhetnek. Mára azonban kiépítésre került egy olyan vízcserélő eszköz, amely a folyadékot nem engedi elfolyni, hanem egy keringető rendszer segítségével megtisztítja azt, később pedig tovább használja a hűtési folyamatban. Ennek köszönhető, hogy mindhárom reaktor értékei tartósan 100 °C alá kerültek. A végéhez közeledik egy hatalmas takaró szerkezet kiépítése is az egyik reaktor körül, mely tovább csökkenti majd a sugárzás terjedését.

A TEPCO azonban az elért sikerek ellenére óvatosan „ünnepel”. „Még mindig első az óvatosság. Folyamatosan figyelnünk kell, hogy a hőmérséklet, vagy a kibocsájtott sugárzás értékei merre mozdulnak el” – nyilatkozta a Reutersnek a helyzet felügyeletével megbízott szervezet vezetője. Ennek ellenére valószínűleg már a korábban tervezett januári időpontnál előbb sikerül elérni a biztonságos „hideg leállás” (cold shutdown) állapotát, ami a kormány által meghatározott egyik előfeltétel ahhoz, hogy a katasztrófa miatt a területről kitelepített mintegy 80 ezer lakos visszaköltözése megkezdődhessen. Az időközben felhasznált és szennyezetté vált víz biztonságos eltávolítása ugyanakkor tíz évbe is beletelhet, míg a területen és az erőműben a teljes romeltakarítás akár több évtizedet is igénybe vehet.

Noda Josihiko miniszterelnök bejelentetése szerint a romok eltakarításának, valamint a katasztrófa sújtotta területek fertőtlenítésének költségei meghaladhatják akár az 1 billió jent (kb. 3 billió forint) is. A kitelepített lakosok visszaköltöztetése után, mely a kormányfő elmondása szerint egyértelmű elsőbbséget élvez, a következő feladat a fukusimai erőmű közvetlen közelében található mintegy 29 millió köbméternyi radioaktív föld eltávolítása lesz.

Növekvő reménytelenség, kétségbeesés és düh: a kitelepítettek helyzete

Eközben az erőmű 20 km-es körzetéből kitelepített 80 ezer ember helyzete rossz és egyre romlik. A visszaköltözés időpontjával kapcsolatos bizonytalanság, a már több mint nyolc hónapja tartó „hontalanság”, illetve az, hogy a legtöbben kezdenek kifutni a pénzből, egyre inkább kikezdi tűrőképességüket. A TEPCO ugyan egyes esetekben folyósított bizonyos összegeket a károsultak javára, a hivatalos kártérítési kérvényeket azonban csak szeptember végén kezdte elfogadni. Az igénylési folyamat nagyon bonyolult: egy több mint 160 oldalas útmutató végigolvasása után kezdhetnek bele a rászorulók a 60 oldalas nyomtatvány kitöltésébe, amelyhez minden egyes kórházi, szállással kapcsolatos, illetve étkezési számlát csatolni kell. Nem meglepő, hogy eddig mindössze 1700 igénylés érkezett. 

„Nem tudjuk, kiben bízhatunk, mikor mehetünk haza, vagy, hogy ki biztosítja majd a megélhetésünket” – nyilatkozta az egyik menekült. Az áldozatoknak ugyan jogukban áll beperelni a vállalatot, de erre egyelőre kevés példa akad – a TEPCO szóvivője szerint eddig mindössze 10 ilyen esettel kell szembenézniük. A cég továbbá 100 ezer jent (300 ezer forint) ajánlott fel a sérülteknek, mint egyszeri kompenzációt az őket ért pszichológiai trauma miatt, mely a megkérdezettek véleménye szerint kevés az „elveszett életükért”. „Minden arra utaló bizonyíték, hogy valaha is volt életünk, és hogy éltünk, elpusztult. Cserébe kapunk 100 ezer jent. Ez minden?!” – panaszkodott egy 75 éves asszony.

A helyzetet tovább nehezíti, hogy a teljes kártérítési folyamathoz tudni kellene azt az időpontot, amikor a kitelepítettek végül visszatérhetnek majd otthonaikba, erre azonban még várni kell. Sokan már úgy vélekednek, hogy valószínűleg sosem kerül majd erre sor, illetve aggódnak az egészségük miatt a szennyezett területre való visszatérés kapcsán. Egyesek már a város teljes áttelepítésének gondolatától sem idegenkednek, bár erre vonatkozó terv hivatalos szinten még nem merült fel. Az Asahi napilap felmérése szerint a míg júniusban még a kitelepítettek 62%-a, ma már csak 42%-uk térne vissza korábbi lakhelyére.

Atomenergia: Vele vagy nélküle?

Időközben a japán vezetés még mindig az atomenergiára való támaszkodás csökkentésének kérdésével küzd. A katasztrófát követően természetesen azonnal bejelentésre kerültek az olyan jellegű hírek, hogy politikai vezetők ezen energiafajta teljes elhagyása mellett foglaltak állást, ám, a realitások talaján maradva, ezek megvalósítása nem egyszerű. Japán áramellátásának több mint harmada származik atomerőművekből, melyeknek az eseményekkel kapcsolatos leállása az elmúlt hónapok során már komoly gazdaságpolitikai problémákhoz vezettek.

„Biztos vagyok benne, hogy az atomenergiára való támaszkodásunk csökkenni fog, de hogy eléri-e majd a nullát, az egy másik kérdés” – nyilatkozta Edano Jukio gazdasági, kereskedelmi és ipari miniszter, hozzátéve, hogy „a forrás teljes elhagyásának kérdése még szintén megbeszélés tárgyát képezi”.

Noda miniszterelnök – élesen atomellenes elődjével ellentétben –a közelmúltban úgy nyilatkozott, meglátása szerint az atomerőművek még több évtizeden át fontos szerepet játszhatnak az ország energiaellátásában. Azzal egyetértett azonban, hogy a közhangulat, a jelenlévő aggodalom, valamint bizalmatlanság hatására a jövőben valószínűleg nem kerül sor ilyen jellegű új beruházásokra, de hozzátette, a már építés alatt álló létesítmények helyzetét egyesével, esetről-esetre kell elbírálni.