Egy világszintű probléma, ami Téged is érint!

Az őslakos törzsek kiszolgáltatott helyzete, a biológiai sokféleség veszélyeztetése, a felszín átalakítása következtében a talaj termőképességének csökkenése, az erdőirtás hozzájárulása az üvegházhatás növekedéséhez – mind olyan tényezők, amelyek folyamatosan ráirányítják a közvélemény figyelmét a trópusi esőerdők állapotára. Brazília egy, a szomszédos országokkal közös stratégiai terv kialakításával igyekszik az illegális fakitermelést és – az erdőirtás egyik okaként megnevezhető – drogkereskedelmet visszaszorítani.

Ha majd kivágtad az utolsó fát, megmérgezted az utolsó folyót, és kifogtad az utolsó halat, rádöbbensz, hogy a pénz nem ehetőtartja egy régi indián mondás, mely napjaink emberének is tanulsággal szolgál.

A Közép-Amerika délkeleti részén elhelyezkedő Yucatán félszigettől a déli Patagóniáig  található a Föld legnagyobb kiterjedésű erdős területe: 9,5 millió km2, világviszonylatban az erdővel borított területek 27 százaléka.

Elszomorító adat, hogy nagysága 1980 óta 25 százalékkal – azaz évente egy százalékkal – csökkent a mezőgazdasági termelés alá vonás, illegális fakitermelés, kábítószer-kereskedelem, útépítések, bányászat, a szénhidrogének kiaknázása és a betelepítések következtében.

Nyolc ország – Bolívia, Brazília, Kolumbia, Ecuador, Guyana, Peru, Venezuela és Suriname – osztozik az Amazonas-medencében található, rendkívül gazdag biodiverzitású területen. A Föld legnagyobb vízgyűjtője mellett a világ trópusi esőerdőinek közel a fele található ebben a térségben. A több mint 7 millió km2– nyi terület erdővel borított része 4,9 km2, amely még az Indiában, Pakisztánban, Bangladesben és Sri Lankán együttvéve fellelhető erdők területénél is nagyobb.

Az Amazonas 20 százalékát adja azon vizeknek, amelyek a világ folyóiból az óceánokba ömlenek. Ez négyszer több, mint a Kongó vízhozama, tízszerese a Mississipinek és hatvanszorosa a Nílusnak.

Az Amazonasi Kutató Intézet (Instituto de Investigación del Amazonas, INPA) számításai szerint, ha az összes amazonasi esőerdő eltűnne, a légkörbe kerülne 77 millió tonna elemi szén – vagyis széndioxid – az erdőirtások következtében.

A erdőirtás mértékét tekintve Brazília áll az első helyen. Az országban 1971. és 1990. között évente mintegy ötvenezer négyzetkilométernyi – több mint fél magyarországnyi – erdő tűnt el.

Az esőerdő irtásának főbb okai

Az erdőirtás mondhatni csaknem egyidős a mezőgazdasági termelés megindulásával, a probléma a trópusokon a legsúlyosabb, főként az itt élő, túlnyomóan szegény, gazdaságilag kiszolgáltatott országok miatt.

Egyrészt az itt lévő államokra jellemző természeti javaik „kiárusítása”, például az értékes trópusi fafajták exportálása miatt. Másrészt gondot jelent az alapvető élelmiszerek előállítása, a lakosság jelentős része éhezik, a földrajzi viszonyok miatt pedig a mezőgazdasági művelésbe bevont területek nagyságát csak úgy tudják fokozni, hogy a trópusi esőerdőket – főként égetéssel – elpusztítják, ezáltal a faanyag széntartalma széndioxid formájában a légkörbe jut.


Most vegyük sorra az okokat!

1. Betelepítések, lakatlan területek művelés alá vonása

Az Amazonas menti esőerdők szisztematikus irtása 1964-ben kezdődött a brazil kormány gazdaságpolitikájában bekövetkezett változásoknak miatt, egy újabb katonai puccsot követően. A gazdasági fejlődés felgyorsítása érdekében – bárminemű környezetvédelmi megfontolás nélkül – művelés alá vonták az Amazonas menti lakatlan területeket.

Az akkori kormány által kezdeményezett propaganda a városi lakosság számára a brazil trópusokon történő letelepedési lehetőséget kínált, egy új élet esélyét népszerűsítve. Emellett felütötte fejét a földspekuláció is, a kormány adópolitikájának köszönhetően. 

A lakatlan területek művelés alá vonása során a gazdákat a részvénytársaságok emberei váltották fel, akik szarvasmarhatartásba, ültetvényes gazdálkodásba, illetve erdőművelésbe fogtak. A földek felégetésével és legelővé alakításával a spekulánsok nagy haszonra tettek szert.

2. Állattenyésztés, szarvasmarhatartás

Az 1980-as évekig Brazíliában az erdőirtás fő oka – az őserdők pusztításának 72 százalékában – a szarvasmarhatartás, ugyanis a fejlett országokban egyre nagyobb lett az igény az olcsó marhahús iránt, így egyre nagyobb területeket égettek fel. Ami még szomorúbb, hogy a faanyag nem került hasznosításra, az erdőket egyszerűen felgyújtották, a talaj pedig az esőzések miatt hamar lúgossá vált.

3. Szójatermesztés

Valószínűleg nem is gondolunk bele, környezeti hatásait tekintve milyen „káros” kapcsolat mutatható ki az Európai Unió nagyüzemi gazdálkodásai és Dél-Amerika erdői között, pedig a klímaváltozáshoz, a vadvilág pusztulásához, az erdőirtáshoz, az őslakosok földjükről való elűzetéséhez nagy mértékben járulnak hozzá a szójaültetvények, amely terménynek Európa a legnagyobb importőre.

A szójatermesztés velejárója a fokozott növényvédőszer-használat mellett a helyi közösségek emberi jogainak sárba tiprása, az élelmiszerellátás növekvő bizonytalansága, amely a családi gazdaságok számának csökkenéséhez köthető.

A világ szántóföld területeinek egyharmada szolgálja immár az egyre növekvő takarmányszükséglet kielégítését. A jelenlegi élelmiszerválság oka, hogy az állati termékekre irányuló kereslet ösztönzi, hogy a termőföldet takarmánynövény, főleg szója termesztésére használják. Dél-Amerikában például, ahol nem is olyan régen még alapvető élelmiszernövényeket vetettek, átálltak a szójatermesztésre.

Veszélyben a biodiverzitás

A brazil Nemzeti Űrkutató Intézet (INPE) tanulmánya szerint 1994-ről 1995-re közel megduplázódott az Amazonas-medencében kivágott és felégetett földek nagysága. Amazónia esőerdőinek kétmillió km2 kiterjedésű területének eddig mintegy 12 százalékát irtották ki, és alakítottak át gabonaföldekké, legelőkké.

Az erdőirtások miatt nagyobb az esélye az amazoniai erdőtüzeknek, ugyanis a  mezőgazdasági termelésbe bevont, legyengített talaj és az erdők sokkal gyúlékonyabbak, mint az eredeti vegetáció. Az aszályok idején az esőerdők könnyebben válnak a tűz martalékává. Ezzel egyidejűleg veszélyeztetett helyzetbe kerül az erdő élővilága is, természetes otthonától megfosztottan. 

Az őslakos törzsek helyzete, a biológiai sokféleség mérséklődése, a felszín átalakítása következtében a talaj termőképességének csökkenése és az erdőirtás hozzájárulása a regionális csapadékmennyiség csökkenéséhez, valamint az üvegházhatás növekedéséhez – mind olyan tényezők, amelyek miatt napjainkban kiemelt figyelem irányul a trópusi esőerdők sorsára. Már a Rio de Janieróban 1992-ben megrendezésre került Környezet és Fejlődés Világkonferencián elfogadott öt dokumentum egyike az erdőkről szólt. 

Sorsára hagyott esőerdő

Kétségkívül kevés olyan térség van a világban, amely ennyire védtelen a környezeti pusztítástól és erőszaktól – nem utolsósorban a hatóságok hiánya miatt. Becslések szerint egyes amazóniai területeken hétszer több gyilkosságot követnek el, mint Rio de Janiero-ban. 

Abban a Brazíliában, amely elkötelezte magát a 2009-es koppenhágai klímacsúcson, hogy  nyolcvan százalékkal csökkenti 2020-ig az Amazonasi esőerdő irtását, a fakitermelés 80 százaléka illegálisnak számít.

Minden egyes óriásméretű mahagóni fa kivágása maga alá temet még 27 másik fát, az útépítéshez a rönköket szállító traktorok pedig erodálják a talajt, s egyben megnyitják az utat a telepesek és a légkörbe kerülő gázok előtt.

Kokainültetvények terjedése és a szervezett bűnözés

Az elmúlt években a szervezett bűnözés vált az amazonasi ökoszisztéma egyik legfenyegetőbb ellenségévé. A Perui Ökológiai Fórum szerint, ahhoz hogy egy hektárnyi kokainültetvényt telepítsenek, négyszer ekkora területű természetes erdőt irtanak ki, az elmúlt tíz évben 2,5 millió hektár esett áldozatul ezen okból. 

Az irtások miatt az aljnövényzet eltűnik, illetve a talaj két év alatt termőképtelen lesz, és erodálódik az esőzések miatt. A kokaintermesztéshez ideális a mérsékelt éghajlat, a humuszban gazdag föld, és nem utolsósorban a szegénység. 

A kokainültetvényeken általában monokulturális gazdálkodást folytatnak, ami miatt sok a kártevő. Hogy a gyomok elterjedésétől megvédjék a terményt, a kokaintermesztők növényirtót használnak, és műtrágyázzák az agyonhasznált talajt. Mindezek az anyagok bejutnak a földbe és a folyókba, szennyezve azokat. 

A harmadik tényező a kokacserje leveleiből a kokain kinyerése során alkalmazott kémiai közbeavatkozás, amelynek során a folyókba ömlik és a földbe szivárog a kénsav. 1000 kg koka levélből körülbelül 1 kg tiszta kokain állítható elő, amelyhez adalékanyagként gázolajat, kénsavat és szódabikarbónát használnak fel. 


 

Brazília szerepvállalása a kokain-ültetvények felszámolásában

Brazília, amely Chile és Ecuador kivételével az összes dél-amerikai országgal határos, vezető szerepet kíván betölteni e folyamatok megállításában. A XX. században Brazília a diktatórikus rendszer alatt nem ápolta politikai kapcsolatait szomszédaival, a konzervatív rétegek minden határon ellenséget láttak. Az utak nem a kereskedelmi forgalom lebonyolítását szolgálták, hanem hogy még jobban megközelíthetőek legyenek az ellenséges területek. 

Merőben megváltozott az ország hozzáállása szomszédaihoz 2005 szeptemberében, amikor Észak-Brazília pénzügyi központjában, Manausban összeültek az Amazonas-menti országok külügyminiszterei, megalapították az Amazonasi Együttműködés Szerződés Szervezetét (Organización del Tratado de Cooperación Amazónica), és aláírtak egy stratégiai tervet a természeti értékek és a biodiverzitás védelmére, illetve a térség gazdasági fejlesztésére. 

Az akkori brazil külügyminiszter, Celso Amorim az Amazonas-menti államok szuverenitásának szükségességét hangsúlyozva, újfent felajánlotta a szomszédos országoknak saját amazonasi műhold megfigyeléseik adatait, amely az illegális fakivágásokat, a kábítószer-kereskedelemet és a gerillák mozgását követi. 

A jelenleg Dilma Rousseff elnök kormányában honvédelmi miniszterként közreműködő Amorim egy, a brazil védelmi politikával kapcsolatos konferencia összehívását javasolta, hogy bemutassa az „elrettentés” stratégiáján alapuló regionális elképzeléseit a Dél-amerikai Nemzetek Uniójának (Unasur), amely a természeti értékek külső erőktől való védelmére irányul.

Amorim arra is felhívta a figyelmet, el kell kerülniük, hogy a „békés hozzáállás” politikája a „védtelenség” látszatát keltse, óvatos körültekintéssel nem szabad alábecsülni a kockázatokat, amelyekkel a régiónak az elkövetkező évtizedekben szembe kell néznie. 

Emellett egy nukleáris tengeralattjáró elindítását is tervbe vették, hogy megvédjék az off-shore olajmezőiket, illetve a brazil kormány felajánlotta egy dél-amerikai különleges ügynökség létrehozását olyan műhold-technika fejlesztésére, amely közvetlenül az Amazonast lenne hivatott felügyelni. A brazil Embraer vállalat – a világ negyedik legnagyobb repülőgépgyártója – tavaly szeptemberben írt alá egy megállapodást az izraeli Elbit Systems-el, egy robotpilóta vezérelte repülőgéptípus fejlesztésére és gyártására, amelynek az amazonasi határellenőrzés lesz a feladata. 

Amazonas-menti országok együttműködése

Brazília olyan megegyezésre próbál jutni a szomszédaival, amely egy „közös konfliktusmentes övezet” létrehozását takarja a „Határok-menti Stratégiai Terv” (Plano Estratégico de Fronterias) keretében. Ezt a tervet a fegyver-, ember- és drogkereskedelem elleni, határokon átívelő küzdelem koordinálására hozták létre. Júliusban Brazília megkezdte a tárgyalásokat a határos Kolumbiával, bővítette a meglévő megállapodást Paraguayal, közös rendőrségi műveleteket indított Bolíviával, Peruval a már meglévő védelmi egyezségek végrehajtására.

Azzal a Kolumbiával, amellyel 1 645 km hosszú közös határon osztozik, Brazília úgy kívánja megerősíteni a határfelügyeletet, hogy az egyrészt lehetővé tegye a társadalmi és a gazdasági integrációt a szomszédos városok között, másrészt megakadályozza a FARC gerillái, az illegális fakitermelő és bányászati, illetve a kábítószer-kereskedelmi csoportok szabad mozgását az országok között.

Júliusban Paraguayban a brazil szövetségi rendőrség a paraguayi drogellenes ügynökség embereivel együttműködve 31 hektár marihuána-ültetvényt számolt fel három határ menti tartományban. A brazil igazságügyi miniszter, José Eduardo Cardozo elmondása szerint csak júliusban – a szomszédos országok hatóságainak kooperációja révén – féltonna kokaint és 10,5 tonna kanabiszt foglaltak le, 64 százalékkal többet, mint 2010-ben ugyanebben a hónapban.

Szintén júliusban a perui drogellenes ügynökség (Dinandro) egy, a brazil rendőrséggel lefolytatott közös akció során kábítószer-ültetvényeken és laboratóriumokon ütött rajta és szüntetett meg az Amazonas mentén. A Dinandro 300 főt vont be légi és vízi támogatással a műveletbe, míg a brazil rendőrség védőkordont állított fel a határon, hogy megakadályozzák a kereskedők átjutását Kolumbiába vagy Brazíliába.

Ez volt az első közös akció azon az együttműködési megállapodáson belül, amelyet egy évvel ezelőtt írt alá Lima és Brazília. Az UNODC (ENSZ Kábítószer- és Bűnügyi Hivatala) 2009 óta az Amazonas déli részén 20 százalékos növekedést észlelt az illegális koka-ültetvények számában. Augusztus óta a brazil Vant műholdas megfigyelő adatai szerint a Peruval és Bolíviával közös határnál megnőtt a légi forgalom, illetve a Bolíviai – Brazil – Paraguayi hármashatárnál is gyanús mozgások tapasztalhatóak.

Egy gömbön lakunk. A gömbök zárt rendszerek, nincs esély a menekvésre.

(Frank Schätzing)

Az Amazonas és a világ jövője

Nyilvánvaló naivitás lenne azt gondolnunk, hogy a földrajzi távolság miatt a Dél-Amerikában, illetve az Amazonas-mentén zajló események nincsenek vagy nem lesznek befolyással a mi életünkre.

Az emberi kapzsiság és a fogyasztói társadalom igényeinek kielégítése közben fel kell hogy éledjen kollektív felelősségtudatunk. Mindannyiunk kötelessége és érdeke a Föld tüdejének életben tartása, pusztításának leállítása. A leggazdagabbtól a legszegényebbig mindenki hozzájárul a jövő alakításához, mi írjuk azt. A folyamatok bármennyire is visszafordíthatatlannak tűnnek, „túl késő pesszimistának lenni”

Az első nemzeti parkok egy évszázada jelentek meg, mára a szárazföldek 13 százaléka természetvédelmi területnek számít. Követendő példaként az emberek és a természet közötti egyensúlyra kell törekedni, hogy az emberi tevékenység lépést tartson a fajok és a természet fenntarthatóságával.

Costa Rica a fájdalmas múlt miatt évekkel ezelőtt úgy döntött, hogy nem tart fenn hadsereget. Az erre fordított összeget oktatásra, ökoturizmusra és az erdők megóvására költi. A különböző nemzetközi példák azt mutatják, hogy vannak megoldások a fenntartható erdőgazdálkodásra, csak kötelezővé kell tenni őket és gondoskodni kell a betartatásukról.

Latin-Amerikának is megvan minden eszköze, amely a túléléshez szükséges, és a kormányok szintén egyre inkább az összefogás, a határokon átívelő együttműködések mellett teszik le a voksukat, hiszen a problémák, amelyekkel szembe kell nézniük, nem elszigeteltek, érintik az egész kontinenst és a Földet.

Szita Zsuzsanna

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »