Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Cyberhadviselési módszerek bevetését is fontolgatta az amerikai vezetés Líbia ellen. A Kadhafi-kormány kommunikációs eszközeinek és légvédelmének megbénítását célzó műveleteket végül több más ok mellett azért vetették el, hogy ne teremtsenek vele precedenst. Az viszont, hogy mindez lehetőségként felmerült, jelzi az információs hadviselés növekvő jelentőségét a katonai tervezésben.
A líbiai beavatkozás márciusi kezdetét megelőző napokban az Obama-adminisztrációban élénk vita folyt egy esetleges cyberoffenzíváról, derítette ki a New York Times. A művelet a líbiai rezsim katonai kommunikációs csatornáit és korai előrejelző radarjait bénította volna meg, illetve tette volna működésképtelenné, ezáltal könnyítve meg a szövetséges légierő bevetését. A tervezett akció pontos végrehajtási módja továbbra sem nyilvános, de az újságírók információi szerint a cél mindenképpen a líbiai kormányzati számítógépes hálózatok védelmi rendszerének feltörése lett volna.
A katonai akció előkészítése során a Líbia elleni esetleges cybertámadások hatékonyságáról – illetve a lehetséges jogi komplikációkról – vitatkoztak vezető tisztviselők. „Komolyan fontolgattuk, hiszen ezzel súlyos csapást mérhettünk volna a líbiai légvédelemre és csökkenthettük volna a pilótáink által vállalt kockázatot” – mondta a New York Times egy Pentagonban dolgozó magas rangú forrása. Ám a javaslatot végül elvetették, mielőtt a Fehér Ház legfelsőbb körei dönthettek volna róla.
A beszámolók szerint egyes tisztviselők – és vezető katonatisztek is – tartottak attól, hogy az Egyesült Államok precedenst teremthet más országok, különösen Kína és Oroszország hasonló műveletei számára. „Nem akarunk az elsők lenni, akik alkalmazzák ezt az új hadviselési módot” – állítja James Andrew Lewis, a Center for Strategic and International Studies technológiára és nemzetbiztonságra specializálódott szakértője.
Vitatott volt a döntés esetleges jogi háttere is. Az előkészítésben részt vevők számára nem volt egyértelmű, hogy Barack Obama a Kongresszus informálása nélkül jóváhagyhat-e ilyen akciót. A jelenlegi jogszabályok szerint az elnöknek formálisan kell tájékoztatnia a Kongresszust, ha csapatait „harci cselekményekben” beveti – nem egyértelmű azonban, hogy egy csupán a cybertérben történő támadás ilyen cselekménynek minősülne-e. Az Obama-kormány álláspontja szerint a líbiai beavatkozás során tájékoztatásra nem volt szükség, mert nem volt szó szárazföldi csapatok bevetéséről, és az Egyesült Államok csupán támogató szerepet töltött be az ENSZ határozat kikényszerítését célzó szövetséges akcióban.
Bizonyos források szerint végülis egyszerűen azért nem került sor az akcióra, mert nem volt elég idő arra, hogy megtalálják a líbiai számítógépes rendszer sebezhető pontjait. A szövetséges légierőnek ugyanis az ENSZ felhatalmazását követően gyorsan cselekednie kellett, hiszen Bengáziban a lázadó erők az összeomlás küszöbén álltak.
A precedenstől félő amerikai megfontolás azért is kétségbe vonható, mert háborús szituációban ugyan még nem került sor cybertámadásra, de az információs térben már eddig is zajlottak feltehetően állami támogatással agresszív műveletek. A tallinni szovjet katonai emlékmű áthelyezését követően az észt állami intézményekkel szembeni, valószínűleg Oroszországból szervezett támadások komoly károkat okoztak 2007 tavaszán. Az akciót követően alakította meg a NATO cybervédelmi központját. 2009-ben állt fel a USCYBERCOM, az Egyesült Államok hadseregének megfelelő parancsnoksága; igaz, eddig hivatalosan csak védelmi feladatokat látott el. Feltételezések szerint amerikai-izraeli együttműködés eredménye lehetett a Stuxnet vírus, amely tavaly az iráni nukleáris létesítmények számítógépes rendszerét bénította meg. A Wired pedig idén ősszel arról számolt be, hogy vírus támadta meg az Afganisztánban bevetett amerikai pilóta nélküli repülőgépek komputeres rendszereit.
Végül a NATO vezetésével a szövetséges erők konvencionális eszközökkel is hamar megsemmisítették a líbiai légvédelmet. Bizonyos vélemények szerint nem is lett volna értelme felfedni a megfelelő amerikai képességeket egy viszonylag kevésbé veszélyes ellenféllel szemben. A nemzetközi fellépés így is döntőnek bizonyult a líbiai polgárháborúban. Augusztusban a lázadó erők elfoglalhatták Tripolit, csütörtökön pedig Moammer Kadhafi utolsó bástyáját, Szirt városát is bevették, és a NATO légicsapását követően Kadhafit megölték. Hillary Clinton külügyminiszter kedden első vezető amerikai tisztségviselőként látogatott az Átmeneti Nemzeti Tanács által irányított fővárosba.
Tábor Áron
