Kitekintő.hu Ha nyitott vagy a világra.
Namíbiai törzsi vezetők szeptember végén látogattak Berlinbe, hogy hazaszállíthassák azt a húsz darab koponyát, amit még a gyarmati időkben hoztak Európába. A koponyákat három éve mutatták be egy kiállításon a berlini Orvostörténeti Múzeumban.
A rendezvény egy újabb bocsánatkérő gesztus a németektől a gyarmati időkben elkövetett tetteikért. Ez persze nem ennyire egyszerű, elég, ha csak azt említjük, hogy a németek korábban már visszautasították, hogy jóvátételt fizessenek korábbi gyarmataiknak. Ezt azzal indokolják, hogy így is sok fejlesztésre fordítható pénzt kaptak már az afrikaiak, igaz, a namíbiaiak szerint ebből ők nem sokat láttak. A németek körében sem egyértelmű a gyarmati múlt megítélése, amit tökéletesen mutat, hogy az esemény alatt egy kisebb csoport tüntetett, a résztvevők olyan jelszavakat kiabáltak, mint „jóvátétel”, „bocsánatkérés” és „genocídium”.
A húsz koponya – melyek közül négy női, egy fiú és tizenöt férfi – eredetileg egy háromszáz darabos gyűjtemény része volt, amit 1909 és 1914 között szállítottak Németországba. Azokhoz az afrikaiakhoz tartoztak, akik felkeltek a német gyarmati uralom ellen, miután megelégelték, hogy táborokba zárták őket, ahol tömegesen haltak éhen. A felkelést a németek – a korabeli szokásokhoz híven – kegyetlen módon torolták meg, több tízezren haltak meg.
A gyűjteménnyel a tudósok célja az volt, hogy tudományos úton is bizonyítsák az akkoriban igen népszerű evolucionista elképzelést, miszerint az európai „faj” a fekete afrikaiak fölött áll.
A Német Gyarmatbirodalom az imperializmus hívószavának engedelmeskedve, bár kicsit megkésve, a 19. század utolsó húsz évében vált valódi gyarmatbirodalommá. A korábbi kisebb koncessziók és szigetek után Német Kelet-Afrika (Tanganyika – a mai Tanzánia, Zanzibár nélkül; Ruanda-Urundi – a mai Ruanda és Burundi), Német Délnyugat-Afrika (nagyrészt a mai Namíbia) és Német Nyugat-Afrika (Kamerun – a mai Kamerun illetve a mai Nigéria egy része; Togó – a mai Togó, illetve Ghána keleti része) néven három nagyobb gyarmatot hoztak létre Afrikában. Az első világháború alatt a németek minden külhoni érdekeltségüket elvesztették, ezeket a világégés győztesei de jure mandátumterületként kapták meg, de facto azonban beolvasztották gyarmatbirodalmukba.
Weszprémy Gábor
