Miért éppen Szomáliában pusztít leginkább az éhínség?

Az utóbbi évtizedek során Szomáliáról kalóztámadások, polgárháborúk és az al-Shabaab szélsőséges iszlamista milícia kapcsán hallhattunk leginkább, amely hírek közel sem festenek vidám képet az országról. Július óta azonban a sajtó figyelme az Afrika szarvának nevezett, kelet-afrikai térségben pusztító szárazság- és éhínséghullámra terelődött. Felmerül a kérdés, miért éppen Szomáliában a legrosszabb a helyzet?

A térség országai nem először néznek szembe hasonlóan szélsőséges időjárási helyzettel. Szomália legutóbb már 1992-ben és 2005-ben is átélt kritikus szárazságot. Ezen időszakokban a nemzetközi szervezetek minden egyes alkalommal elhatározták, hogy „tíz év múlva már nem lesznek éhező gyermekek”, mint ahogyan tették ezt legutóbb a Millenniumi Fejlesztési Célok első pontjában. A jelenlegi humanitárius válság felhívja figyelmünket arra, hogy nem pusztán ezen nemzetközi elhatározások nem valósultak meg, hanem napjainkban talán még súlyosabb helyzettel állunk szemben, mint korábban hittük 

Milyen okokra vezethető vissza a jelenlegi éhínség kialakulása?

1) Klímaváltozás

Szomália csapadékban szegény ország, éves átlaghőmérséklete 27 fok körül alakul. A hetvenes évektől kezdve egyre inkább gondot okoz a fokozottan érzékelhető klímaváltozás, amelynek következtében a kontinens folyói és tavai apadásnak indultak. Mindez köszönhető egyrészt a csapadék hiányának és megváltozott eloszlásának, másrészt a mezőgazdaság fokozott vízigényének, amely a vízforrások mintegy 80 százalékát használja fel a kontinensen.

Mindez érzékenyen érinti a főként nomád életmódot folytató lakosságot. A helyenként három éve tartó szárazság következtében kipusztult növényzet ellehetetlenítette az állattartást, rákényszerítve a lakosokat jószágaik eladására. A megnőtt kínálat azonban levitte a haszonállatok eladási árát – egyes források szerint akár 90 százalékkal.

2) Szegénység

Az utóbbi évek időjárási viszonytagságai a lakosság bevételforrásainak megszűnéséhez vezettek. A városi piacokon csalóka kép fogadja az odaérkező szakembereket és újságírókat: az élet nem állt le, a kereskedés folyik tovább. Az árak azonban az egekig emelkedtek, így például a rizs háromszázszorosába kerül annak, mint amennyit év elején kértek érte. Így jóllehet, kínálat még mindig van Szomáliában, az átlagemberek számára csak vágyálom marad az önerőből történő vásárlás.

3) Fegyveres konfliktusok és bizonytalan belpolitikai helyzet

Az elmúlt két évtizedben Szomália belpolitikai süllyesztőbe került. A kilencvenes évek elején kitört polgárháború a diktátor, Sziad Barre elűzéséhez és az ország széttagolódásához vezetett. Ezt követően 2006 és 2008 között újabb polgárháborús időszak köszöntött be az ország életébe, amely során a központi kormány és az állam irányításáért küzdő Iszlám Bíróságok Uniója (ICU) került szembe egymással. A konfliktus több tízezer áldozatot követelt és közel kétmillió menekültet eredményezet. Az ország jelenlegi miniszterelnöke, az iszlám mérsékelt ágát képviselő Sharif Sheikh Ahmed 2009 januárjában került hatalomra. A radikálisok azonban ezt nem fogadták és az al-Kaidával kapcsolatba hozható al-Shabaab vezetésével fegyveres harcba fogtak. Déli területeiken bevezették a saría szélsőséges értelmezésén nyugvó törvénykezést. Így jutott Szomália olyan helyzetbe, amelyben a központi hatalom nem képes az ország egészét ellenőrzése alá vonni. Az ország északi részén Puntföld és Szomáliföld is önálló államnak kiáltotta ki magát, még ha nemzetközileg nem is ismerték el függetlenségüket.

Érdekes megjegyezni, hogy az előbb említett két területen kisebb az éhezők tömege és a szárazság mértéke, köszönhetően az ottani kormány élelmiszerosztásának és a kemény, de egységes vezetésének, ami biztonságossá teszi a külföldi szervezetek számára a humanitárius munkát.

Az átfogó politika hiánya és a fegyveres konfliktusok az elmúlt két évtizedben hátráltatták a csatorna- és öntözőrendszerek kiépítését, amelyek megléte többé-kevésbé megvédi a szomszédos országokat, mint például Kenyát és Dzsibutit. Ezen kívül új kutak fúrására is szükség lenne, amik megbízhatóbb vízforrást jelentenének szárazság idején is, illetve a környezeti változásoknak ellenállóbb növényfajták meghonosítása is elengedhetetlennek látszik a közeljövőben.

Mindezekkel az intézkedésekkel talán elkerülhető lett volna, hogy Bakool, a nem is olyan régen még bőségesen termő térség az egyik elsőként éhínséggel sújtott övezetté váljon.

Már 6 régiót is éhínség sújtotta övezetté nyilvánítottak

„Ha nem cselekszünk gyorsan, a következő két hónapban mind a nyolc déli régióra ki fog terjedni az éhínség Szomáliában, a rossz termés és a fertőző betegségek megjelenése miatt” – mondta Mark Bowden, az ENSZ humanitárius segélyezési koordinátora még ez év júliusában.

Az utóbbi nyilatkozat óta eltelt két hónap, és úgy tűnik, Bowden jóslatai beváltak. Szeptember elején az ENSZ Bay régiót is éhínség sújtotta övezetnek nyilvánította Bakool, Alsó-Shabelle, Közép-Shabelle, az Afgoye-folyosó és a Mogadishu környéki menekülttáborok mellett.

Keveset tudunk azonban az ország vidéki részeiről, ahova sem a segélyszervezetek, sem a média nem jutnak el. Hivatalos források 2 millióra teszik azon emberek számát, akik egyáltalán nem részesülnek segítségben.

Lassú változás a menekülttáborokban

Jelenleg mintegy 4 millió embert veszélyeztet a válsághelyzet Szomáliában és becslések szerint közülük 750 000-en veszíthetik életüket a következő négy hónap során, ha nem érkezik megfelelő segítségnyújtás.

Az elmúlt hónapok adataiból kétféle menekülési és vándorlási irány figyelhető meg: jellemző a vidékről nagyobb városokba tartó mozgás, illetve a Szomáliából a környező országokba történő menekülés.

Menekülttáborokba egyrészt élelem és víz, másrészt orvosi ellátás reményében érkeznek az emberek. Harmadik szempontként jelenik meg a tábor nyújtotta nagyobb biztonság. Sajnos ez utóbbi nem nevezhető teljesnek, lopások, erőszak és megerőszakolások ott is szép számmal előfordulnak.

Az éhínség kezdete óta mintegy 100 ezer szomáli kényszerült menekülttáborokba költözni. Az utóbbi hetek során egyébként valamelyest visszaesett a menekültáradat, és míg júliusban még naponta 1500-1800 fő várt regisztrációra, addig mára ez a szám napi 800 főre csökkent.

Érdekes irányváltozás figyelhető meg a menekültek útvonalában, mégpedig a Jemen irányába történő tolódás. Segélyszervezetek állítása szerint két problémát is felvet ez utóbbi helyzet: egyrészt Jemenben nem tudnak megfelelő védelmet és menedéket nyújtani, másrészt számos, jemeni táborokban történt megerőszakolásra vonatkozó hír látott napvilágot, megkérdőjelezve a menekültek biztonságát.

Külföldi segítség

Afrika szarvában összesen mintegy 13,3 millió ember szorul valamilyen formában élelmiszersegélyre. A segélyek célba juttatása azonban korántsem könnyű feladat. Egyrészt a szomáliai átmeneti kormány biztonsági okokra hivatkozva megtiltotta a külföldi szervezetek számára az al-Shabaab ellenőrzése alatt tartott területeken való tartózkodást. A segélyek célba érését kizárólag helyi szervezetek révén kívánják megoldani, mondván, jobban ismerik a helyi viszonyokat és védelmüket is könnyebb biztosítani.

Az ENSZ egyébként folyamatos tárgyalásokat folytat az al-Shabaab milíciával a külföldi szervezetek területére jutásáról és azok biztonságos keretek közötti munkavégzéséről.

A különböző segélyezési formák között a legjelentősebbek természetesen a pénzadományok, amelyek lehetővé teszik a tápanyagban dús pasztillák, mogyorókrém, oltások és más szükséges alapfelszerelések, mint például sátrak beszerzését. Ilyen intézkedés keretén belül szavazta meg az Európai Unió szeptember 12-én újabb, 60 millió eurós kiegészítő segélyét Szomália, Kenya, Etiópia, Eritrea, Dzsibuti és Uganda számára. Ezen kívül újabb 40 millió eurós segélyt juttatnak Szudánba és Dél-Szudánba. Említésre méltóak más, részben magánkezdeményezések is, mint például az Ománi Jótékonysági Szervezetet felajánlása, amely körülbelül harmincezer ember életkörülményein hivatott javítani.

A pénzforrásokon túl más kezdeményezésekkel is találkozhatunk. Így például az ENSZ Világélelmezési Programja (World Food Programme, WFP) befektetési tanácsokkal kíván hozzájárulni eladósodott afrikai országok államadóságcsökkentéséhez.

Példaként említhetjük ezen kívül az Oxfam segélyszervezet egyik kezdeményezését is, amely során élelem helyett pénzadományokat juttatnak az arra rászorulóknak, lehetővé téve családjuk és állataik élelmezését. A program a lakosok helyben maradását igyekszik elérni, megkönnyítve a gazdaság helyreállását a szárazság elmúltával.

Az éhínség továbbgyűrűzésének félelme

Egyre nagyobb hangot kap az a félelem, amely a Szomáliával szomszédos országokban is éhínséget vetít elő. Mint említettük, a régióban közel 13,3 millió ember szorul segítségre Szomálián kívül Etiópiában, Dzsibutiban és Kenyában, ahol 15 százalékra tehető az alultáplált lakosság aránya. Az időjárás-előrejelzések alapján pedig attól tartanak a szakemberek, hogy az októberi esők a szokásos mennyiségtől elmaradnak majd, két paradox problémát okozván: a termőföldek nem kapnak megfelelő csapadék-utánpótlást, viszont a kevés csapadék is megnöveli a maláriafertőzés esélyét, amely végzetes lehet a legyengült immunrendszerű emberek számára.