Egymásra mutogat Kína és Japán

Japán múlt héten hozta nyilvánosságra idei védelmi fehér könyvét, mely a kínai és a dél-koreai kapcsolatokban is feszültségeket okozhat. Peking azt a már régóta élő feltételezést sérelmezi, miszerint hadserege modernizációja veszélyt jelent a térségre nézve, Dél-Koreában pedig a Dokdo-szigetek körüli elhúzódó területi vita legújabb epizódjaként egy,  a beszámolóhoz csatolt, Tokió álláspontját illusztráló térkép keltett visszatetszést.

Peking élesen kritizálta Japán idei védelmi fehér könyvét, mely Kína katonai modernizációját a kelet-ázsiai országokat és a teljes nemzetközi közösséget fenyegető potenciális veszélyforrásként értékelte – számolt be a Reuters. A múlt héten kiadott jelentésben leginkább a kínai haditengerészeti erők növelésével kapcsolatban fejezte ki aggályait a tokiói Védelmi Minisztérium, mivel ez közvetlenül érinti Japán felségvizeit, illetve a két ország között folyó területi vitát is befolyásolhatja, mely a Kelet-kínai-tengeren található, japán fennhatóság alatt álló Szenkaku-szigetek hovatartozásával kapcsolatban alakult ki.

Japán félelmek

A jelentés szerint különös figyelmet kell fordítani a Japán felségvizein, vagy azokhoz közel végrehajtott, egyre szaporodó kínai műveletekre, melyekre az elmúlt hónapban is több ízben került sor. Július utolsó napjaiban egy kutatóhajót észleltek a Szenkaku-szigetek környékén, ahol tavaly szeptemberben egy nagy diplomáciai port kavaró esemény is történt: a japán parti őrség letartóztatta egy kínai halászhajó legénységét, miután a bárka összeütközött a járőrökkel a vitatott vizeken. Mivel a Külügyminisztérium kifejezett kérésére sem engedték szabadon a hajó kapitányát, Peking a legmagasabb szintű diplomáciai találkozók felfüggesztése mellett döntött. Múlt héten ismét ehhez hasonló eset árnyékolta be a két ország kapcsolatait, miután járőrhajók két kínai halászhajó kapitányát fogták el, akiket Japán kizárólagos gazdasági övezetén belül folytatott illegális halászattal gyanúsítottak, írja a Channel News Asia. A két személyt a konzulátussal folytatott tárgyalások végeztével, egy nap után engedték el anélkül, hogy akár ők, akár hajóik japán szárazföldre vagy kikötőbe kerültek volna. A szigetország érzékenységét jól érzékelteti, hogy a Védelmi Minisztérium jelentésében az elmúlt három évből hét esetet is ismertet, melyek során kínai hadihajók japán vizeken haladtak át.

Emellett a kínai haditengerészeti erők bővítése is fokozza Tokió aggodalmait. A beszámoló szerint Peking 70 százalékkal növelte védelmi kiadásait az elmúlt öt évben, míg ugyan ebben az időszakban Japán három százalékkal csökkentette Önvédelmi Hadereje költségeit. A közelmúltban napvilágot látott találgatások, melyek szerint Kína felújít egy Ukrajnától vásárolt anyahajót és mellette saját repülőgép-hordozót is épít, kezdenek bizonyossá válni, miután az ex-szovjet hajó rendbehozását a Védelmi Minisztérium is megerősítette, további két hordozó építéséről pedig amerikai források értesültek.

Kang Jen-Seng (Geng Yansheng), a pekingi Védelmi Minisztérium szóvivője egy július 27-i sajtótájékoztatón megerősítette, hogy Kína a felújítás után alkalmazni fogja a korábban már leszerelt anyahajót. A hordozó a hivatalos beszámoló szerint kutatási és kiképzési célokra használják majd, ami a Népi Felszabadító Hadsereg modernizációjához is nagyban hozzájárul, valamint megtestesíti a kínai védelmi technológiában rejlő további lehetőségeket is.

Kínai ellenérzések

Kína veszélyforrásként való megjelölése Tokió részéről nem új keletű, már a tavaly decemberben kiadott védelmi stratégiában is hasonlóképpen minősítették a kommunista országot. A Kína növekvő tengeri erejével kapcsolatos japán aggodalom az erre vonatkozó kijelentéseken túl konkrét katonai lépésekben is megnyilvánult. Japán védelmi programjának főbb intézkedései és célkitűzései – az ország erőinek a Kelet-kínai-tenger térségébe való átcsoportosítása, a távol eső déli szigetek védelmének hangsúlyozása, valamint a haditengerészet és a légierő célirányos fejlesztése – ugyanis burkoltan a Népi Felszabadító Hadsereg egyre jelentősebb tengeri jelenlétének ellensúlyozására irányulnak.

Peking akkor is és most is határozott ellenvéleményének adott hangot. A Külügyminisztérium közleménye szerint Kína nem jelent fenyegetést más országokra nézve, a hadsereg modernizációja kizárólag védelmi célokat szolgál. „Japán 2011. évi védelmi jegyzéke felelőtlen kijelentéseket tett Kína honvédelmi intézkedéseivel kapcsolatban” – idézte a BBC a nyilatkozatot. Ma Csao-hszü (Ma Zhaoxu), a Külügyminisztérium szóvivője ismertette a hivatalos álláspontot, mely szerint Japánnak inkább a szomszédos országokkal való kölcsönös bizalom kialakítására kellene törekednie a térség békéjének és biztonságának fenntartása érdekében. Kang Jen-Seng elmondása alapján „Japán szándékosan eltúlozza a Kína által jelentett veszélyt, amiben valamilyen hátsó szándék vezérli”. Tokió természetesen nem értett egyet a vádakkal, a Védelmi Minisztérium szerint „Kína állítása a beszámoló felelőtlen megjegyzéseivel kapcsolatban nem állja meg a helyét”.

A pekingi reakciók, illetve az ország katonai modernizációjának védekező jellegét és békés mivoltát hangoztató nyilatkozatok ellenére biztonságpolitikai szakértők egybehangzó véleménye szerint Kína az elmúlt években egyre erélyesebb fellépést tanúsít a regionális vitákban és konfliktusokban. Ennek bizonyítéka, hogy Peking a tavalyi év során a Szenkaku-szigetekkel kapcsolatos diplomáciai perpatvar mellett az Egyesült Államokkal és Dél-Koreával is összezörrent a tajvani fegyvereladások, illetve az észak-koreai agresszió és az azt követő hadgyakorlatok miatt, továbbá a Dél-kínai-tenger szigetvitáiban is a korábbiaknál fenyegetőbb hangnemet ütött meg többek között Vietnammal és a Fülöp-szigetekkel szemben. Mindezek folyományaként, ahogy arra a fehér könyv is utal, a térség országai egyre növekvő aggodalommal és kételyekkel figyelik a kínai hadsereg fejlesztéseit.

Romló dél-koreai, javuló amerikai kapcsolatok

A védelmi fehér könyv múlt hét keddi megjelenése a japán–dél-koreai kapcsolatoknak sem kedvezett, különösképp, hogy a jelentés kiadására csupán egy nappal azt követően került sor, hogy Korea nem engedett át három japán törvényhozót a határain, Tokió Dokdo-szigetekre vonatkozó területi követeléseire hivatkozva. A Japán által Takesima-szigetekként emlegetett szigetcsoport hivatalosan dél-koreai fennhatóság alatt áll, de a szigetország is sajátjaként tekint rá, ezért a követelés egy térképpel együtt bekerült a jelentésbe. A szigetvitával kapcsolatos összezörrenéseket megelőzően a két ország katonai kapcsolata kifejezetten mélyülőben volt, áprilisban Kitazava Tosimi védelmi miniszter a pekingi fegyverkezés és az észak-koreai agresszió fényében a dél-koreai–japán hadi együttműködés mélyítésének fontosságát hangsúlyozta Kína növekvő erejének ellensúlyozására, míg ezt megelőzően a szigetország meghívására szöuli megfigyelők vettek részt egy amerikai–japán hadgyakorlaton. Annak ellenére azonban, hogy a két ország külpolitikai érdekei sok szempontból egybevágnak, a – nagyrészt belpolitikai okok által táplált – szigetvita, illetve a történelmi sebek egyelőre megnehezítik a közeledést.

Ugyanakkor nemcsak megromló diplomáciai kapcsolatok jellemzik Japánt, az amerikai szövetséget továbbra is kiemelten fontosnak tartja a kormány. Tosimi Kitazava védelmi miniszter a jelentés előszavában „kiemelten fontosnak” nevezte, hogy „a japán politikusok több mint 80 százaléka elkötelezett az Egyesült Államokkal fenntartott kapcsolat mellett”. Habár a két ország idén hatvanéves szövetsége a közelmúltban nehéz napokat élt át a Japán Demokrata Párt által korábban hangoztatott, ám végül elmaradt külpolitikai irányváltás, illetve az okinavai kérdés miatt, amint azt a fehér könyv is kiemeli, az amerikai hadsereg által a márciusi földrengést és cunamit követő mentési, romeltakarítási és helyreállítási munkákban nyújtott segítség – melyben az Egyesült Államok 16 ezer katonája, 15 hajója és 140 repülőgépe vett részt – erősítette a felek közti együttműködést. Az Egyesült Államok a napokban a Dokdo-ügyben is megszólalt, önmérsékletre szólítva fel Szöult és Tokiót, miután kérdés két fontos regionális szövetségesét érinti, melyek jó viszonya Washingtonnak is érdekében áll.