Hol az önkormányzatiság?

Miközben Bukarestben a decentralizáció fölöttébb szükséges voltáról értekezik az államfő és a kormány megannyi minisztere, itthon mind gyakrabban tapasztaljuk, az önkormányzatiság alapvető jogkörei sem állnak rendelkezésünkre.

A megyei önkormányzat például még csak azt az elvárást sem fogalmazhatja meg, hogy a 75 százalékban magyarok lakta Háromszéken a Bod Péter Megyei Könyvtár igazgatója ismerje a magyar nyelvet. Megtette, de jöttek a szolgálatos jelentgetők, tették a dolgukat, és láss csodát: a törvényszék nekik adott igazat. Érvénytelennek nyilvánították a három évvel ezelőtt lezajlott versenyvizsgát, így újat kell szervezni. Ugyanez a helyzet a nagyajtai Székelyföld-táblával: három év után immár elkerülhetetlennek látszik a pannó eltávolítása, a történet pedig kísértetiesen hasonlít a könyvtárigazgató ügyére. Jöttek a reklamálók, majd jött az igazságszolgáltatás és a végkifejlet: a táblát le kell szerelni.

A példákat tovább sorolhatnánk, felidézhetnénk, micsoda nemzetféltő hisztériát indított be a brüsszeli Székelyföld-iroda avatása, milyen ingerült reakciókat váltottak ki Tőkés László és Orbán Viktor Tusnádfürdőn elhangzott nyilatkozatai, milyen fondorlatokkal veszik el a magyarok számára fenntartott helyeket a marosvásárhelyi orvosi egyetemen – kitetszik mindebből, decentralizációt hangoztató, de valójában nacionalista, központosításra törekvő államhatalom uralkodik ma Ro­mániában.

Meglátszik ez a mamutmegyék létrehozására irányuló kezdeményezésben is, amelyet ideig-óráig visszavert az RMDSZ, de amely továbbra is Damoklesz kardjaként lebeg fejünk fölött.S miközben maholnap lassan már semmiről sem dönthetünk magunk, választottaink mintha tudomást sem vennének erről. Mintha már beindult volna a nem hivatalos választási kampány, a pártcsatározások minden figyelmüket, erejüket lekötik, s a legfontosabb ügyekben sem tudnak egységesen fellépni. Háromszéken például két hétnek kellett eltelnie, míg a megyei tanács elnöke hosszas vita után hajlandónak mutatkozott egyáltalán szóba állni az ellenzéke által megfogalmazott javaslatról, a székelyföldi régióról szóló népszavazás kiírásáról.

Jobb későn, mint soha – mondhatnánk. Csak tudnánk feledni az eddigi, pártérdekek oltárán feláldozott, jobb sorsra érdemes kezdeményezések történetét…