Hoppon maradt sok magyar felvételiző

Érthető idegeskedésekkel teli heteket tudhat maga mögött a szülői és a diáktársadalom jelentős része. Az egyetemre, főiskolára jelentkező fiatalok és „szurkolótáboruk” szembesült az első nagy sikerrel, kudarccal – vagy éppen a különböző oktatási rendszerek, intézmények olyan hiányosságaival, amelyek nem egy jelentkező sorsát befolyásolták igen jelentős mértékben.

Megütközést és értetlenséget keltett például az a tény, hogy a marosvásárhelyi orvostudományi és gyógyszerészeti egyetem költségtérítéses részlegén egyetlen magyar jelentkezőnek sem jutott hely. A magyarázat nem a magyar diákok gyengébb felkészültségében rejlik elsősorban, hanem azoknak a háttéregyezségeknek a törékenységében, amelyeket a felemás politikai alkuk, a érdekérvényesítési látszateredmények alakítottak. Míg korábban az egyetem szenátusának román többsége néhány éven át engedte érvényesülni a törvény szellemének megfelelő méltányossági rendszert, idén már a törvény betűjére hivatkoztak. Jogi apelláta aligha fogalmazható meg, hiszen az ingyenes képzés nyelvi különválasztottságáról ugyan törvény rendelkezik, ám a fizetéses helyekre már a felvételi átlag sorolja be a felvételizőket.

Amely átlag idén a megnövekedett számban jelentkező román anyanyelvű diákokat részesítette előnyben – már csak a nagy számok törvénye alapján is. A hézagos politikai háttérrel és saját megosztottságával is hadakozó vásárhelyi magyar tanári kar aligha érhetett el sokkal többet garantáló eredményeket. Rossz kompromisszumokra kényszerítve, évről évre összeszorult lélekkel várják a felvételik eredményét, amelyeknek etnikai színezete dimenzionálja a többség jóindulatát.

Az óvodától az egyetemig húzódó magyar nyelvű oktatásról beszélni ma még cinikus dolog, annak is a rosszabbik fajtájából: az ezt hangoztató politikai vagy civil fórumok ugyanis egyenesen zokon veszik, ha a „hallgatóság” nem fogadja be kritikátlanul az elmondottakat. Márpedig, ha belegondolunk, a szürkeállomány külföldre szivárgása már az egyetemi képzés megkezdése előtt elkezdődik. Mert ilyen tapasztalatok birtokában és perspektívák nélkül fokozódhat a külföldi egyetemekre való elvándorlás, ami nemcsak a jó színvonalú oktatással, csak a szakmára figyelés „luxusával” kecsegtet, de az ottmaradás, a szülőföld tartós elhagyásának veszélyét is hordozza. Ilyen körülmények között pedig hiába festenek jól a szakemberek statisztikái, miszerint nőtt a hazai magyarság körében a gyermekvállalási kedv, ha évek múltán saját tehetetlenségünk űzi el itthonról a következő generációkat.