Machu Picchu: sohasem veszett el a felfedezett város

Múlt héten ünnepelték Peruban a Machu Picchu felfedezésének századik évfordulóját. A XV. században épült fellegvárat Hiram Bingham amerikai régésznek köszönhetően ismerte meg a világ. Sokan mégis kétségbe vonják a tudós érdemeit, azt állítva, hogy az inka városról mindig is tudtak a helyiek, tehát valójába nem volt mit felfedezni. A Kitekintőt munkatársa Limából tudósította a jubileumi esemény kapcsán vázolt álláspontokról.

Mára akadémiai körökben szinte evidenciaként kezelik, hogy nem az amerikai Hiram Bingham volt az első, aki a Machu Picchun járt az inkák távozását követően. Mi több, újrafelfedezésről sem igazán beszélhetünk. Számos megbízható forrás szerint ugyanis a perui Agustin Lizarraga és a német Augusto Berns már jóval korábban is tudott az építmény létezéséről. Utóbbi 1860-ban fel is vásárolta a területet, melyet ezután rendszeresen fosztogatott – a perui kormány tudtával és beleegyezésével.

A legújabb történeti kutatások ráadásul azt mutatják, hogy az inka fellegvár igazából sosem veszett el. A közelben élő őslakos indiánok ugyanis rendszeresen látogatták a romokat. „Bingham mindössze egy beszédes tudós volt, legalábbis beszédesebb, mint a helyiek” – mutatott rá Jorge Flores, a Cuscoi Egyetem antropológia professzora. „A közelben rengeteg archeológiai kutatás folyt akkoriban, Bingham azonban élve a lehetőséggel saját céljaira használta fel ezeket”.

John Leivers ausztrál felfedező hozzáteszi: „a Machu Picchu tényleg nem veszett el igazán, de Bingham elsőként volt képes a romok jelentőségét az egész világ tudtára hozni”. Flores szerint azonban ez sem teljesen igaz, mivel a fellegvárat már 1555-ben említi egy a gyarmatosító spanyolok által jegyzett dokumentum.

A perui kormány látva a kérdés körül kialakult feszültséget az eseményt végül átkeresztelte a „Machu Picchu 100 éve a világban” névre.

Nem találta Eldorádót

Bingham Peruba érkezve három expedíciót is vezetett a romokhoz, noha már az első útját követően bejelentette, egy elveszett várost talált. Ezzel félrevezette a terület amerikai szakértőit is, köztük Richard Gieseckkét, aki akkoriban a cuzcói San Antonio Abad Egyetem dékánja volt. A lelőhelyről korábban a tudós informálta Binghamet, megadva annak a helyi földművesnek a nevét (Melchor Arteaga), aki a régészt 1911. július 24-én elvezette a romokhoz. Bingham egyébként először azért jött Peruba, hogy megtalálja Eldorádót – a Machu Picchuról létezését ekkor még tagadta a felfedező.

Az UNESCO 1983-ban a világörökségi helyszínek közé sorolta a fellegvárat, 2007-ben pedig a Világ Hét Új Csodájának egyike lett. A romokat évente több százezer turista látogatja – 2003-ban számuk elérte a 400 ezret. Ez a mennyiség azonban veszélyezteti a fellegvár épségét, ezért idén június 22-én az UNESCO „szigorú felügyelet” alá helyezte a Machu Picchut, később pedig javasolták a látogatók számának korlátozását is – mondta el Fernando Astete a világörökségi helyszín régészeti vezetője. A kormány korábbi terveit, miszerint egy nagyszabású ünnepélyt rendeztek volna a fellegvárban, le kellett mondani a tilalom miatt.

Bingham mindent vitt

Korábban egyébként Perunak évtizedes jogi vitája volt az amerikai Yale Egyetemmel azokról a leletekről, amiket Bingham 1912-ben magával vitt az Államokba. A most leköszönő elnök, Alan Garcia egyenesen Barack Obamához intézett levelet az eltulajdonított tárgyak ügyében. Hosszú jogi csatározást követően a leletek végül tavaly márciusban kerültek vissza az országba.

Jorge Flores a tárgyak visszaadásakor elmondta: „Ötven évvel ezelőtt Binghamet ezért kitüntette az egyetem. Manapság ilyesmire senki sem számíthat. Felfogásunk sokat változott egy ország történeti és archeológiai örökségét tekintve. A kor szelleme úgy kívánta, hogy Peru jogai érvényesüljenek az ellopott tárgyakat illetően”.

Hova lett az aranyfal?

A Machu Picchu, vagyis Öreghegy, ahogy a kecsua indiánok nevezik, 2400 méterrel a tengerszint felett fekszik. Megközelíteni Cuzco városából vonattal, illetve az inka ösvényen keresztül több napos gyalogúttal lehet.  Becslések szerint a fellegvár lélekszáma 300 és 1000 közötti lehetett egykor.

A leginkább elfogadott elmélet alapján a Machu Picchu eredeti neve Pata Llaqta volt, amit az inka uralkodó, Pachakuteq építettett 1430 körül, miután legyőzte a Chankasokat. A munkálatok évekig tartottak, felhasználva az inkák akkori minden technikai tudását és miszticizmusát. Amikor a vezető meghalt a fellegvárat mauzóleummá alakították. Az építmény történetét egyébként Pizzaro egyik katonája, Juan de Betanzos is megírta, aki egy inka hercegnőt vett el feleségül. A nő visszaemlékezései alapján születtek a későbbi leírások.

A Machu Picchuról számos legenda és mítosz maradt fenn az évszázadok során. Luis Lumbreras régész szerint a falakat egykor arany borította, ami apránként eltűnt. „Mára már csak a falak maradtak” – fogalmazott a kutató. „Peru számára Machu Picchu épp olyan, mint a piramisok Egyiptom számára” – magyarázta a perui kulturális intézet korábbi igazgatója. Történészek és szakértők azonban még mindig nem tudják pontosan, milyen célokat is szolgált a fellegvár.