Feketén-fehéren: jelentés a román oktatás állapotáról

Történelmi eredményeket hozott a 2011-es érettségi Romániában! Az elmúlt húsz év leggyengébb átlagát produkálták a végzős diákok: a 44,47%-os sikerességi arány azt jelenti, hogy több mint a vizsgázók fele bukott el a megmérettetésen. A szigorú vizsgaellenőrzés tehát segített valós képet festeni a romániai oktatás jelenlegi színvonaláról, s gyenge eredmények az egész rendszer felülvizsgálatára ösztönöznek. Bár a magyarlakta területek az országos rangsor elején állnak, túlzott örömre nincs okunk.

Országos Vizsgáztató- és Felmérőközpont adatai alapján a 2010/2011-es iskolai évben érettségiző több mint 200 ezer diák közül csupán 90 765 vizsgázó szerzett átmenő jegyet, az ország 20 gimnáziumában egyetlen jelentkezőnek sem sikerült elérnie a 6-os átlagot. Az utóbbi húsz év leggyengébb eredménye viszont nem feltétlenül jelenti azt, hogy az idén érettségizők kevesebbet tudnának, vagy ismereteik hiányosabbak lettek volna, mint például tavaly. A korábbi évekhez képest (!) szignifikáns különbség az érettségi vizsga fokozott felügyelete miatt vált ily mértékben kimutathatóvá.

Nincs többé puskázás

 Hogy mennyire volt „európai” a szervezés, azzal sokan vitatkoznának, így az ellenzéki pártok képviselői is, akik katasztrofális szervezésről, a kormány oktatási politikájának történelmi kudarcáról beszéltek a parlamentben, és a tárcavezető azonnali lemondását követelték. A kamerás ellenőrzés valóban radikális eszköz a „fair play” érdekében, viszont ezáltal szűkül a lehetőség az eredmények cicomázására.„Idén első alkalommal történt meg, hogy a sikerrel megméretkező diákok becsületesen, kemény munka árán érdemelték ki az átmenő jegyet.” – nyilatkozta Daniel Funeriu oktatási miniszter, utalva a szigorú vizsgaellenőrzésre. Mint ismeretes, több vizsgaközpont is biztonsági kamerákat szereltetett fel az osztálytermekben, hogy az érettségiző tanulók mozdulatait figyelve megakadályozhassák a puskázást. A miniszter sajtótájékoztatóján gratulált a tanfelügyelőségeknek, hogy ilyen „becsületesen és európaiasan” szervezték meg az idei vizsgát.

A csökkenő gyerekszám következtében ugyanis óriási a harc az intézmények között minden egyes beiskolázott tanulóért. Az iskolák minél szebb mutatókat szeretnének látni az év végi statisztikákban, hogy az imponáló eredmények (pl.: az iskola miden végzőse érettségit szerzett) nagyobb vonzerőt gyakoroljanak a beiratkozandó tanulókra. Így mivel egyik iskola sem szeretne elmaradni a versenytársaitól, az intézményvezetők gyakran ukázba adják a pedagógusoknak, hogy adott tanulókat el kell juttatni az érettségiig, s bizonyítványt kell adni a kezükbe. Biztos sokan emlékeznek olyan pillanatokra, amikor a szóbeli vizsgán a gyengébb képességű tanulók felelete előtt a vizsgaelnököt kicsalták egy kávéra, hogy a szaktanárok némi segítséget tudjanak nyújtani a nehéz helyzetben lévő érettségizőknek, s valahogy „fel tudják húzni” az egyébként gyengébb produkciót . Emellett az írásbeli megmérettetésen is szemet lehetett hunyni a kisebb szabálysértések fölött. Ezúttal azonban szembesülhettünk azzal, mi történik akkor, ha ezek a statisztikajavító lehetőségek beszűkülnek.

Válságban a román oktatás

Nem vitás: az oktatási rendszer válságban van. Korábban is voltak azonban erre utaló jelek. Elég csak a legutóbbi, 2009-es PISA felmérést említeni, melyen Románia meglehetősen gyenge, mélyen az átlag alatti eredményt ért el: minden területet figyelembe véve az OECD európai országai közül csupán Albániát és Montenegrót sikerült maga mögé utasítania. A társadalom, illetve a politikum azonban nem tulajdonított ezeknek az indikátoroknak túlzottan nagy jelentőséget, mivel a felmérések sok esetben torzítanak, s az eredmény az oktatásban dolgozókon kívül nem is érdekel senkit. Az érettségi vizsgán való gyenge szereplés azonban húsbavágó, hiszen közvetlenül befolyásolja az egyének életét, így a mostani szembetűnően katasztrofális „sikerességi arány” láttán rögtön mindenki felkapta a fejét. Lehet okolni a pedagógusokat, az oktatási rendszert, a politikusokat, a kormányt, a szülőket, a XXI. század társadalmát, azonban erre a kihívásra választ kell adni. Rendszerszintű változtatásra van szükség.

Daniel Funeriu oktatásügyi miniszter, igyekezett is reagálni, s széles körű konzultációra hívta a politikai pártok képviselőit a romániai oktatás jövőjéről. Kezdeményezése azonban nem részesült felhőtlen fogadtatásban. Victor Ponta, a Szociálliberális Unió (USL) társelnöke a konzultációt elutasította, annak okán, hogy nem kíván tárgyalni egy olyan miniszterrel, akinek a vezetése alatt ellehetetlenedett az oktatási rendszer, melyet a kormánypártok teljesen átpolitizáltak, a pedagógusokat és a diákokat pedig rendszerint megalázták – olvasható a Krónikában. A szóváltás kiváló példája, hogyan válhat egy „nemes cél” (itt: az oktatási rendszer reformja) politikai csatározások martalékává.

Mi lehet a megoldás?

Ferencz S. Alpár Hargita megyei főtanfelügyelő a Transindex.ro portálnak adott interjújában a kétszintű érettségi bevezetését szorgalmazta. Véleménye szerint „a rendszer hibázik abban, hogy érettségire kötelez mindenkit. Egy szakmunkásnak – villany- vagy gázszerelőnek, autóbádogosnak pedig nem kell feltétlenül érettségi diplomával rendelkeznie ahhoz, hogy bebizonyíthassa: el tudja végezni a munkáját.” Álláspontja szerint a „szakközépiskolások és az elméleti líceumosok számára differenciált tananyagot kellene kidolgozni, hogy ne ugyanazt kényszerüljenek megtanulni. Ugyanakkor differenciált, azaz emelt, illetve csökkentett szintű érettségit kellene bevezetni a szakirányoknak vagy oktatási formáknak megfelelően.”

Korábban a tanügyi szakszervezetek is kezdeményezték a kétszintű érettségi bevezetését. Elképzelésük szerint szükséges lenne egy emelt szintű érettségi vizsga megszervezése, amelynek abszolválása után bármilyen egyetemre jelentkezhet a diák, a középszintű érettségivel pedig csak bizonyos szakokon folytathatná tanulmányait a végzős.

Ugyanezen a véleményen van Bokor Tibor szenátor is – aki azonban megjegyezte, hogy ennek a kidolgozása nem a törvényhozás feladata. A felsőház oktatási bizottságának tagja emellett elmondta a Krónikának, „hogy a tananyag leegyszerűsítésére, kevesebb óraszámra van szükség, hogy a diákok megfelelőképpen el tudják sajátítani az anyagot. Egyben igényesebb munkára van szükség a tanárok részéről is.”

Király András oktatási államtitkár azonban másban látja a probléma gyökerét, s véleménye szerint a kétszintű érettségi nem ad megfelelő választ a kihívásra. Az államtitkár nem csupán szerkezeti, hanem tartalmi változtatást javasol: „Nagyon alapos reformra, új alaptantervre és készségalapú oktatásra van szükség”.

A magyarok jobban teljesítettek

Az államtitkár a rendszer problémái mellett kiemelte, hogy a magyar tanulók sikeresebbek voltak román társaiknál. „Az egyértelműnek tűnik, hogy az erdélyi magyar diákok teljesítménye húsz százalékkal meghaladja a román diákok által elért eredményt. Kevesebb a sikertelenül vizsgázó és magasabbak az érettségi átlagok: nem csak magyarból, de történelemből, a reál tantárgyakból is jobban teljesítettek a magyar végzősök.”– olvasható Király nyilatkozata a Manna.ro oldalon. A kép azonban nem ilyen örömteli. A Király által említett „magyar sikerrel” kapcsolatban a Veres Valér szociológus úgy fogalmazott: kétélű a dolog, mert általában a magyarok erős elméleti líceumokban tanulnak tovább, aki pedig a szakiskolákat választja, az vagy románul tanul tovább, vagy vegyes iskolákban és gyenge minőségű képzésben vesz részt.

Az oktatási tárcánál tehát nem ülhetnek ölbe tett kézzel, s a nem is olyan régen elfogadott tanügyi törvény után újra meghatározót kell alkotniuk! A katasztrofális érettségi eredmények rámutattak a román oktatás súlyos deficitjeire. Mélyreható, rendszerszintű változtatásokra van szükség ahhoz, hogy további generációk ne lássák kárát az alapjaitól újragondolandó román oktatásnak.