Pünkösd és Sávuót

Sok keresztény és zsidó ünnep van egy időben, vagy legalábbis esik majdhogynem ugyanazokra a napokra. Ilyen például a Húsvét és a Peszah, a Karácsony és a Hanuka, de a Pünkösd és a Sávuót is. Az utóbbi esetében ez nem véletlen.

Pünkösd a Húsvét utáni hetedik vasárnapra és hétfőre esik, amikor a kereszténység a Szentlélek „kiáradásának” emlékét ünnepli meg. Jézus mennybemenetele után, az ötvenedik napon az apostolok összegyűltek, majd hatalmas szélvihar támadt és a Szentlélek leszállt a tanítványokra. A Pünkösd szó is a görög Pentekosztesz vagy a latin Pentecoste kifejezésből ered, ami az „ötvenedik” napra utal vissza.  

Pünkösd eredete az ószövetségi zsidó ünnep, a Sávuót, a törvényadás, vagyis a Tóra átadásának az emléknapja és az új kenyérnek az ünnepe. A Sávuót tehát egyben mezőgazdasági, történelmi és vallási ünnep is, hiszen egyfelől az árpa aratásának végét és a búza aratásának kezdetét ünnepli, másrészt annak az igen jelentős eseménynek állít emléket, amikor Isten átadta Mózesnek a Tórát a Sínai-hegyen. A Sávuót-ot, vagy más néven a Hetek Ünnepét, gyakran hívják zsidó Pünkösdnek is, ami ebben az esetben a Peszah utáni ötvenedik napot jelképezi. 

Mind a keresztény, mind a zsidó kultúrában fontos szerep jut ilyenkor a virágoknak. A zsinagógákat virágokkal és zöld növényekkel díszítik, jelképezve a Sínai-hegyekben nyíló virágokat. A keresztény kultúrában, különösképpen Magyarországon, a május elsején állított májusfákat Pünkösdkor szokás lebontani, illetve a kerítésekre virágokat (pl. pünkösdi rózsát) szokás tűzni, nehogy a házba belecsapjon a villám.