Kitálalt a volt német államelnök

Lemondása óta először nyilatkozott a volt német államfő, Horst Köhler visszalépésének okairól. „A személyem elleni támadások Németország biztonságpolitikai érdekeivel kapcsolatos nyilatkozatom miatt iszonyatosak voltak“ – mondta a volt politikus. A volt államfő emellett bírálta az európai menekültügyi politikát és beszélt az európai adósságválságról is.

Tavaly májusi meglepetésszerű lemondása óta első ízben szólalt meg Horst Köhler, volt szövetségi elnök a sajtóban lemondásának okait illetően: a volt államfő a Die Zeit-nek adott interjúban úgy fogalmazott, hogy „azért léptem vissza, hogy elhárítsam a tisztséget fenyegető veszélyt“. Köhler 2010 májusában egy, a Deutschlandfunk-nak adott interjúban az afganisztáni német jelenléttel kapcsolatban nyilatkozott, amelyet a kritikusok úgy értelmeztek, hogy a Bundeswehr jövőbeni feladataihoz hozzátartozna a nemzetközi kereskedelem útvonalainak katonai eszközökkel való védelme. „Gazdasági háborúk támogatásáról“ és „lehetséges alkotmánysértésről“ volt szó – mondta Köhler, aki szerint az ezt követő bírálatok és támadások „iszonyatosak és semmi által nem voltak igazoltak“. A politikus a bírálatok után azonnali hatállyal lemondott államfői hivataláról. Köhler most azt nyilatkozta, hogy felmerült az a kérdés, hogy a 20. századi német történelemre való tekintettel lehet-e ennél rosszabbal vádolni egy szövetségi elnököt.

Köhler szerint „nyilatkozatait az afganisztáni német jelenlét meghosszabbításával kapcsolatos viták előtt tudatosan értették félre és eszközként használták fel pártpolitikai  és párton belüli célok érdekében is. Lemondásával Köhler levonta a következtetéseket a hivatalának betöltésével kapcsolatos bírálatokból: „Számomra ez országunk politikai kultúrájának tekintélyéről és szavahihetőségéről szólt“.

Köhler kiemelte, hogy soha nem küzdött az államfői hivatalért, hanem kötelességet vállalt: „A megkeresés jól esett, de nyolcvan százalékban kötelességtudat volt“. A közgazdász, aki államfői megbízatása előtt az IMF vezérigazgatói feladatait látta el úgy gondolta, hogy „szakmai tapasztalatával segíthet is“. Köhler kiemelte, hogy természetesen ismerte és elismerte az alkotmány intézményi és hatalmi szerkezetét. A volt államfő lemondása óta „átlagos polgári életet él“, a Tübingeni Egyetem tiszteletbeli professzoraként oktat és emellett „élettörténetének“ megírásával foglalkozik.

A Die Zeit-tal való beszélgetésben Köhler az európai menekültügyi politikát is bírálta: „Európa abban a veszélyben van, hogy elárulja önmagát“ – mondta Köhler, mivel a mostani helyzet mutatja, hogy „kudarcot vallunk saját értékeinkkel kapcsolatban“.  Az észak-afrikai helyzet „az utolsó figyelmeztetés, hogy komolyan kell foglalkoznunk a gazdasági és szociális fejlődéssel Afrikában“ – emelte ki a volt köztársasági elnök. Köhler, aki az elkövetkező napokban a Zeit információi szerint Afrikába utazik, már hivatali ideje alatt is az Afrikával való szorosabb együttműködésért küzdött. A volt államfő a „menekült-probléma fenntartható megoldását“ követeli, amely szerinte csak abból állhat, „hogy az emberek munkát és jövedelmet kapjanak hazájukban“.  Köhler ettől függetlenül elég erősnek tartja Európát, hogy közvetlen vészhelyzetben menekülteket fogadjon. „Egyértelműen többel is meg tudunk birkózni“ – hangsúlyozta Köhler.

Az IMF volt vezérigazgatója az Európai Unió adósságválságával kapcsolatban egy példanélküli, európai „szakítópróba“ lehetőségére is felhívta a figyelmet. A polgárokat „fel kell rázni, hogy a németek megértésék, hogy mi forog kockán“ – figyelmeztetett Köhler. A volt szövetségi elnök szerint „a múlt jelentős politikai mulasztásai miatt“ az egész eurózónának és az Uniónak most hatalmas nehézségekkel kell megküzdenie.  Köhler szerint már csak a „legkevésbé rossz megoldás kereséséről“ van szó, amely politikailag és anyagilag is drága lesz. „Németország számára azonban minden drágább lesz, ha szétesik Európa“ – tette hozzá a volt államfő, mivel „érdekünkben áll, országunk munkahelyeit és jólétünket szolgálja, hogy az európai projekt nem bukjon meg“.  Az adósságválság sújtotta országok megsegítésével kapcsolatban Köhler úgy nyilatkozott, hogy „természetesen meg kell segíteni őket. Ezek nélkül az országok nélkül Európa nem lenne Európa. Balgák lennénk, ha alábecsülnénk a helyzetet“. 

Amikor Köhler tavaly májusban lemondott, a német sajtó sokáig kereste az igazi magyarázatot a távozás okaira. Az akkor államelnök-politikus annak idején lemondását a szövetségi haderővel kapcsolatos nyilatkozatával, és a kiforgatott mondatai iránti „tisztelet teljes hiányával“ indokolta. Angela Merkel kancellár sajnálatának kifejezésén és  – talán erőtlen – próbálkozásán Köhler véleményének megváltoztatására szinte nem nyilatkozott érdemben az ügyben, majd szinte azonnal azonnal elkezdte egyengetni az utat Christian Wulff államfői jelöltsége felé. Sokan Köhler „magányosságával“ próbálták megmagyarázni lemondását, mások a kormányzó kereszténydemokrata-liberális koalíció támogatásának hiányában vélték látni a visszalépés okait. A Köhlert érintő támadások kapcsán többek szerint a negatív kritika volt túlsúlyban, az államelnök kevés prominens támogatásban, védelemben részesült.

Köhler, aki második hivatali idejét töltötte, sok mindent szeretett volna elérni: „a demokrácia vitalitása“ és a „társadalom jóléte“ szerepeltek törekvései között. Köhler az első német szövetségi elnök volt, aki idő előtt és azonnali hatállyal mondott le hivataláról. 2004-ben, amikor Köhlert szövetségi elnökként nevezték ki, Angela Merkel és Guido Westerwelle, akkoriban ellenzéki politikusok, voltak azok, akik Köhler jelöltségét keresztülvitték, annak ellenére, hogy párttársaik közül sokan másokat favorizáltak. Merkel és Westerwelle ebben a tekintetben győztek: Köhler szövetségi elnökségét a Bundestag már az első szavazási fordulóban jóváhagyta.