A szabadesésben lévő gazdaság és a republikánus sárkányrepülősök

A viharos gyorsasággal erodálódó republikánus mezőnyben olyanok is akadnak, akiket sem Obama népszerűsége, sem a kihívásokkal teli gazdasági helyzet nem riaszt vissza. A konzervatívoknak mindössze 30-40 napjuk maradt, hogy tisztázzák a soraikat.

Sorban állnak el a 2012-es elnökjelölési versenytől a republikánusok nagy nevei. Az elmúlt hetekben Mississippi állam kormányzója, Haley Barbour és John R. Thune dél-dakotai szenátor, múlt vasárnap a szociál-konzervatívok arca, Mike Huckabee, a múlt hét közepére pedig a prominens New York-i üzletember, Donald Trump jelentette be, hogy sem a pártonbelüli elsőségért, sem az elnöki címért nem száll ringbe. A sorozatos visszakozást az Obama-adminisztráció gyűzhetetlennek tűnő szárnyalásával, a gazdasági kihívással és személyes kudarcokkal magyarázzák az elemzők.

Huckabee és az elárvult szociál-konzervatívok

A visszalépés sem Trump, sem Huckabee esetében nem érte váratlanul a konzervatívokat, ám az arkansasi lelkész után maradt vákuum különösen is érzékenyen érinti a 2012-es republikánus kampányt. A szociál-konzervatív fronton Huckabee-nek egyetlen igazi kihívója sem akadt: az általános vélekedés szerint kíváló esélyei voltak a jelölésért folytatott párton belüli versenyben. Noha az értékrendbeli hasonlóság szempontjából az alaszkai Sarah Palin, a minnesotai Michele Bachmann, vagy a pizzamágnás Herman Cain is számításba jöhet, a Washington Post szerint mindegyikük híjával van a tapasztalat, a karizma és a támogatottság Huckabee-i kombójának.

„Huckabee távozásával a szociál-konzervatív szavazók vagy a lelkiismeretükre hallgatva fognak voksolni, vagy megpróbálnak valaki olyat támogatni, akiről azt gondolják, hogy esélye is van a győzelemre” – fogalmaz nyersen a Post politikai bloggere, Chris Cillizza. A vasárnapi bejelentéssel az olyan kulcsfontosságú szociál-konzervatív fellegvárak, mint Iowa vagy Dél-Karolina is nagymértékben elárvultak, új frontokat nyitva az olyan jelölteknek, akik eddig Huckabee helyi népszerűsége miatt sem terveztek drága kampányt a fennt említett államokban. Huckabee aktivistáinak és támogatóinak elcsábításáért vérremenő küzdelem veheti a kezdetét, különösen ami a párt rivalizáló amazonjait, Bachmannt és Palint illeti.

Trump keserves lebőgése

Huckabee-val ellentétben Trumpnak, a szenzációhajhász üzletembernek egyáltalán nem kecsegetetett sok babérral a 2012-es választási hajrá, főleg azóta, hogy Obama elnök alázatos és meggyőző gesztussal vetett véget a Trump által évekig szított születési bizonyítvány hisztériának. Április óta Trump támogatottságának mutatói olyan hirtelen zuhannak, mint ahogyan egykor a személyeskedő és arrogáns kritikája népszerűvé tette. Nem csak a születési bizonyítványról van szó, hanem annak az örökös hangoztatásáról is, hogy Obama „az Egyesült Államok történelmének legpocsékabb elnöke”. Bin Laden elfogása után Trumpot a saját véres szája buktatta meg – személye a fehérházi élcelődések legkedveltebb figurájává vált.

Trump egyetlen ütőkártyája az a közhiedelem maradt, hogy a válságos financiális időket élő Amerika egyik legsikeresebb és legstabilabb hátérrel rendelkező üzletembere. A Yahoo News elemzője, J.M. Vann azonban felhívja a figyelmet arra is, hogy Trumpot a közelmúltban pénzügyi kudarcok is érték, 2008-ban például csődeljárás indult az egyik kaszinólánca ellen, a születési bizonyítványos lebőgése után pedig a befektetői világban is teljességgel vállalhatatlanná vált a neve. A héten bejelentett visszalépése is részben annak a felismerésnek tudható be, hogy sem a kellő támogatottság, sem a szükséges befolyás nem volt meg egy sikeres választási sprinthez.

Az okok és a lehetőségek

A republikánus mezőny bizonytalansága és viharos errodálódása mögött számos ok húzódhat meg. A bin Laden halála utáni klímában a konzervatív jelöltek egyre inkább úgy érzik, egy esetleges Obama-párbajból többet veszíthetnek, mint nyerhetnek. 2012 elektori térképe és a szociál-konzervatív ágendát a háttérbe szorító gazdasági helyzet nagyobb kihívásnak tűnik, semhogy a politikus a nehezen kiharcolt reputációját, az anyagi hátterét (lásd Huckabee, aki republikánus jelöltként elvesztette volna későesti műsorát a Foxon), vagy a magánéletét (lásd pl. Mitch Daniels-t, aki a családjára hivatkozva lépett vissza) kockára tegye érte. A Daily Beast liberális elemzője, John P. Avlon szerint azonban, éppen a neuralgikus financiális kérdések kínálnának kitörési pontokat az ellenzéknek. A gazdaság az egyik olyan problémakör, ahol az Obama-ciklus sem hozott sok újat, sőt!

Egy nemrég készült Gallupos közvélemény-kutatás szerint az amerikai emberek pesszimistábbak a gazdasági növekedést illetően, mint az elmúlt két évben bármikor. A munkanélküliség a 9 százalékot karistolja, a benzin literenkénti ára a 4 dollárt is meghaladta. Avlon szerint egy viharedzett, érett politikus mindezen problémákban a lehetőséget látná. A ritka attitűd jól felismerhető a GOP legfrissebb igazolt jelöltjének, az egykori minnesotai kormányzó, Tim Pawlenty rendhagyó kampányfilmjében. Pawlenty a „hangzatos beszédek” és a „képtelen igéretek” helyett az „igazsággal” fordul a szavazók felé: „Az igazság az, hogy Amerika hatalmas bajban van”.

„Túlságosan nagy adósságunk van, a kormány túl sokat költ és túl kevés a munkahely. Egy olyan elnökre van szükségünk, aki megérti, hogy a problémáink mélyek, és akinek bátorsága is van szembenézni velük. Obama elnök nem ilyen, én viszont igen” – hangzik el Pawlenty kampányfilmjében. A republikánus pártnak összesen 30-40 napja maradt arra, hogy letisztázza a sorait. A következő hetek arról fognak szólni, hogy az eddig kiesett nagy nevek helyett hány Pawlenty-féle sárkányrepülős meri meglovagolni a szabadesésben lévő gazdaságot.