Több állami pénz kellene a sajtónak

A hagyományos médiavállalatok megszenvedték a pénzügyi válságot és az internet előretörését, a sajtónak pedig minden korábbinál nagyobb szüksége van az állami támogatásra – állítja Aiden White, a Nemzetközi Újságíró Szövetség korábbi vezetője, aki szerint a közpénzekből finanszírozott média továbbra is képes lenne demokratikusan működni.

Aiden White, a Nemzetközi Újságíró Szövetség (IFJ) egykori vezetője szerint az európai médiavállatok komoly dilemmával szembesültek, amikor megpróbálnak alkalmazkodni a XXI. századi média kihívásainak. Az EurActivnak adott interjújában White amellett érvelt, hogy míg a digitális forradalom egyrészt komoly fejleményeket hozott a szabad véleménynyilvánítás terén, másrészt komoly kihívások elé is állította a médiát.

Különösen a reklámok internetes elterjedése, valamint az írott, az elektronikus és az audiovizuális média konvergenciája „árasztotta el a hagyományos médiaipart” – mondta White. Ennek eredményeként különösen a napilapok tudtak nehezen nyereségesek maradni, az újságok példányszáma pedig folyamatosan csökkent.

„Egy átmeneti pillanatban vagyunk, efelől nincs kétség” – jelentette ki White, aki hangsúlyozta, hogy ezt az átmenetet „több száz, ha nem több ezer” európai és észak-amerikai lap megszüntetése, valamint leépítések jelzik, a szabadúszó újságíróknak bizonytalanok a lehetőségei, és egyre kevesebb a befektetés az újságírók képzésébe, az oknyomozó újságírásba, illetve a külföldi tudósításokba.

Mindez White szerint alacsonyabb színvonalú újságíráshoz vezetett, amely szenzációhajhász és felületesen dolgozza fel a komplexebb témákat is. White szerint ezért felmerül a kérdés, hogy a magánszféra képes-e a továbbiakban teljesíteni az információ-pluralizmus követelményeit, illetve képes-e a sajtó a mai állapotában a demokrácia számára hasznos megbízható információkat szállítani.

A Nemzetközi Újságíró Szövetség korábbi vezetője ezért úgy véli, hogy az állami finanszírozású közmédia most fontosabb, mint valaha. Európában nagy hagyománya van a közszolgálati műsorszolgáltatásnak, de még az Egyesült Államokban is, „ahol szeretik úgy gondolni, hogy a magánszektor az uralkodó”, egy milliárd dollár állami támogatást juttatnak az idén a médiának.

Különösen nehéz a brüsszeli ügyekkel foglalkozó lapok helyzete a külföldi tudósítói helyek megszüntetése és az Európai Unió széttöredezett médiapiaca miatt. White azonban úgy véli, hogy a brüsszeli tudósításokat „túlságosan is uralja az elefánt a porcelánboltban, ami az Európai Unió intézményeit jelenti”, és arra figyelmeztetett, hogy „Brüsszelben kevesebb ember van, aki biztosítja a vélemények és nézetek pluralitását”. White ezért amellett érvelt, hogy a brüsszeli médiának „távolságot kellene tartania maga és az Európai Unió között”.

Az olyan sajtóorgánumok, amelyek állami támogatást szeretnének, komoly dilemmával küzdenek, mondja White, bár pozitív példaként említette az európai televízióadót, az Euronews-t, amelyet 2005 óta az Európai Bizottság évente legfeljebb öt millió euróval, vagy a csatorna költségvetésének 10 százalékával támogat. „Ez azonban szokatlan” – tette hozzá White, aki szerint a média és az újságírók is ellenállnak, és nem engedik, hogy közpénzekből finanszírozzák őket. Szerinte ennek meg kellene változnia, a társadalomnak pedig fel kellene ismernie, hogy „az újságírás egy alapvető fontosságú közjó”, és mint ilyen, „nincs azzal semmi baj, ha állami pénzekből részesül”.

White azonban elismeri, hogy az állami finanszírozás esetén felmerül a szerkesztőségi függetlenség kérdése, szerinte azonban „most a kérdés az, hogy ezt hogyan lehet nyíltan és demokratikusan megoldani. És az is, hogy hogyan lehet úgy megoldani, hogy a média számára szükséges alapvető függetlenség ne sérüljön.”

White az EurActivnak adott interjúban arra a kérdésre válaszolva, hogy szerinte rosszabb-e a média helyzete egyes uniós országokban, külön kitért a komoly európai visszhangot kiváltó magyar médiatörvényre és a magyarországi állapotokra is: „Nyilvánvaló, hogy sok probléma van az Európai Unióban, de különösen Dél-Kelet- és Kelet-Európában. Itt még mindig vannak országok, amelyek a politikai átmenet folyamatát élik. Komoly vitát váltottak ki a Magyarországon zajló változások idén év elején. Úgy gondolom, hogy amire ez a vita rámutatott, az viszont nem csak magyar probléma. Azt gondolom, hogy van még több olyan ország Kelet-Európában és a Balkánon, ahol a kapcsolat a politika és a média között nem eléggé nyilvánvaló, és ahol komoly problémák vannak az újságírás terén, amelyeket még ki kell javítani.”

White beszélt a szélsőséges politikai pártok növekvő befolyásáról, valamint a nem csak Kelet-Európában terjedő bevándorlás-ellenesség, idegengyűlölet és rasszizmus kapcsán megemlítette a média ezzel kapcsolatos felelősségét is. „Sajnos a médiát néha gátlástalan politikusok ilyen módon manipulálták. Viszont van egy valós igény arra, hogy a média félreálljon és megvédje magát az ilyesfajta politika illetéktelen befolyásától.”