Rómában békült Sarkozy és Berlusconi

Határozottan rossz volt az elmúlt egy-két hónapban a francia-olasz viszony. Míg a két ország vezetői, az egymástól ideológiailag sem távol álló olasz kormányfő és francia államelnök korábban több alkalommal demonstratíve együtt álltak ki fontos közös ügyeik mellett, kedden mindenki előtt intézték legviharosabb összezördüléseiket is. Márpedig utóbbiból az elmúlt hetekben jutott bőven. Római találkozásukat követően mégis úgy tűnik, hogy gyors javulás várható.

A líbiai válsággal kezdődött minden. Korábban jó ideig nem volt vita a franciák és az olaszok közt a Mediterráneum ügyeinek intézésében. Líbia, és a közösen annak vezetőjeként elismert Kadhafi ezredes ellen kirobbant tiltakozások, illetve az azokkal szembeni fellépés éket vert az olaszok és a franciák közé. Róma szívesen vette volna, ha rugalmasan – tárgyalásokkal és fegyverszüneti ajánlatokkal, afféle közvetítő partnerként –  tud elszakadni a tavaly augusztusban még nagy tisztelettel fogadott líbiai vezetőtől, Párizs azonban nem hagyott sok választást a leginkább érintett dél-európai ország számára. Sarkozy elnök az azonnali, radikális fellépés híve volt – Rómának pedig be kellett hódolnia a kontinens-szerte gyorsan terjedő felháborodás, és az azt saját politikai ambícióinak megfelelően kihasználó francia államfő előtt. Nemsokára már Nápoly is kiinduló bázisul szolgált a felszálló szövetséges gépek számára.

A korábban mindkét fél által kiválónak nevezett kapcsolatok romlását az észak-afrikai bevándorlóhullám csak tetézte. Az elmúlt években több ügyben (pl. atomerőmű-építések) együtt lépett fel a két ország, a leggyakrabban mégis a bevándorlás volt a kapcsolódási pont. 2009. október 23-án Berlusconi és Sarkozy közös levélben állapították meg, hogy a bevándorlással kapcsolatos közös európai fellépés „nem maradhat csupán a szavak szintjén”. Mégis, az elmúlt hetekben a franciák nem támogatták az olaszok kétségbeesett segélykéréseit, és mikor a bevándorlóellenes Északi Liga által delegált belügyminiszter, Roberto Maroni bejelentette, hogy olyan féléves ideiglenes tartózkodási engedélyeket adnak a menekülteknek, amelyekkel szabadon járhatnak-kelhetnek Európában, Párizs élénken tiltakozott. Sőt, ennél is tovább mentek: a német sajtó és kormány leplezetlen egyetértésével Ventimiglia olasz városka határátkelőjénél feltartóztattak egy tunéziai menekülteket Franciaország felé szállító vonatot. Az Európai Bizottság is vizsgálja a francia álláspontot, és valószínűleg igazolni fogja Párizs fellépését.

A vitás kérdések rendezése, a bevándorlással kapcsolatos álláspontok összehangolása érdekében utazott április 26-án Nicolas Sarkozy a francia kormány több miniszterével együtt egy római csúcstalálkozóra. Sajtóhírek szerint a felek fontos kérdésekben már a találkozó előtt megállapodtak: bejelentették, hogy újra akarják írni a schengeni szabályokat, a komoly bevándorlási nehézségekkel küzdő országok számára erős segítségnyújtást írnának elő a többi tagállam részéről. Ennek jegyében megerősítenék a Frontex nevű európai határvédő szervezetet is. A két vezető együtt intézett levelet Barroso bizottsági elnöknek, akit a szorosabb schengeni együttműködés előmozdítására kérnek.

A külügy-, belügy- és gazdasági miniszterek részvételével zajló kétoldalú eszmecserék közül utóbbi tárcavezetők megbeszélésének is komoly tétje volt. Gazdasági kérdésekben olasz vállalatok francia kézre kerülése volt az ütközőpont, viszont könnyen feloldhatja az összes  vitás kérdést Mario Draghi olasz jegybank-elnök EKB elnöki ambícióinak francia támogatása. Sarkozy elnök egyre világosabban látta, hogy a németek enyhülése Jean-Claude Trichet Draghi általi utódlása felé viheti a folyamatokat. Sarkozy Rómában ki is jelentette, hogy „nagyon büszkén támogatják Mario Draghit az EKB elnökségére, az ő jelöltsége kiváló jelzés lenne”.

Olaszország április 26-án – a franciák legnagyobb örömére – azt is bejelentette, hogy ún. „katonai támaszpontok elleni célzott csapásokkal”, és „nem bombázásokkal”, a francia erők ötödének megfelelő erővel részt vesz a líbiai harcokban.

A legnagyobb meghökkenést azonban azzal váltotta ki Silvio Berlusconi, hogy keresetlen nyíltsággal a közös sajtótájkoztatón elárulta: kormánya a múlt hét során csak azért döntött a nukleáris energiára való átállás felfüggesztéséről, hogy a június 14-re a témában kiírt népszavazás ne törölje el egyszer és mindenkora a nukleáris energia itáliai alkalmazásának lehetőségét. Az olasz kormányfő két éven belül tervezi a közhangulat változásának függvényében az általa „még mindig a legbiztonságosabbnak” tartott atomenergia moratóriumának megszakítását. „Tökéletesen biztosak vagyunk benne, hogy az atomenergia lesz a világ a jövője” – mondta a referendumot ügyes húzással kikerülő olasz kormányfő. „Tiszteletben tartjuk Olaszország döntését, de ha az olaszok az atomenergiához való visszatérés mellett döntenek, Franciaország barátságos partner és barát lesz” – válaszolt a francia atomipar számára újabb üzletben bízó francia államfő.