Ukrán-magyar történészek Kárpátaljáról: közös könyv készült

Ukrán és magyar történészek írták meg Kárpátalja elmúlt 80 évének történetét egy kötetben. A két nyelven megjelent, szinte egyedinek számító vállalkozás gyümölcse kezd beérni – tudtuk meg a Magyar Külügyi Intézetben rendezett könyvbemutatón.

Egy nem példa nélküli, sikerét és jelentőségét tekintve mégis egyedülálló alkotással rukkolt elő Fedinec Csilla, az MTA Etnikai-Nemzeti Kisebbségkutató Intézet munkatársa és a mögötte álló szerkesztői gárda. Az ukrán és magyar történészek munkája Kárpátalja elmúlt nyolcvan évét mutatja be a két nyelven megjelent kötetben, melynek érdemeire a témában jártas több szakértő is felhívta a figyelmet a minap a Magyar Külügyi Intézetben rendezett könyvbemutatón.

Kétnyelvűség

A könyv talán legfőbb pozitívuma a kétnyelvűsége. Pontosabban az, hogy az egyes munkák mondanivalója mindkét nyelven ugyanaz. A kötet készítése során nem egyszerű tükörfordítást végeztek, hanem – Fedinec Csilla elmondása alapján – a több, mint ezer oldalt kitevő piszkozatot többször átnézték és átdolgozták annak érdekében, hogy mind a két nyelven ugyanaz legyen a mondanivalója.

Bár egymás mellett élő népeknek szól saját történelmükről, a különböző iskolázottság és szocializáció más hátteret ad az olvasóknak, így nagyon sok munka volt, mire ezt kitűzött célt sikerült elérni. A különböző történelmi eseményeket ugyanis minden náció másképpen élte meg, legyen szó a zsidók elhurcolásáról, Kárpátalja visszacsatolásáról, ami ukrán szemszögből az okkupáció fogalmát meríti ki, vagy éppen a lakosságcserékről. Míg az egyes tanulmányok között tárgyi eltérések nincsenek, a finom nyelvi megfogalmazások nagyon jól kifejezik a különböző módon történő percepciókat.

A szerzők amennyiben tudják, hogy milyen közönségnek írják munkájukat, önkéntelenül is beleesnek abba a hibába, hogy igyekeznek az olvasók számára emészthetően írni – mondta el Szabó István nemzetközi kapcsolatok szakértő. Míg ez a kötet a határ mindkét oldalán – divatos kifejezéssel – politikailag korrektnek számít, mégsem  lett egy színtelen-szagtalan, a konfliktusforrásokat kerülő bemutatás.

A közös munka gyümölcsei

Fedinec Csilla elmondása szerint többen megkérdezték már, hogyan lehet ukrán kutatókkal együtt dolgozni. A kérdést a kötet megjelenése teljesen abszurddá tette. Ukrajnában – legalább elvi szinten – van készség a Magyarországgal folytatott történelmi párbeszédre. Amennyiben viszont mélyebb vizekre evezünk, már adódhatnak komolyabb problémák, egyet nem értések.

Bár a kötet nem új kutatásokra támaszkodik, mégis újdonságokat mutat be mindkét közönségnek: Magyarországon az ukrán, míg Ukrajnában a magyar kutatások nagy része ugyanis szinte teljesen ismeretlen.

Előzmény nélküli, hiánypótló munka

A mű jelentőségét fokozza, hogy a szintézisnek ilyen formában egyáltalán nincs előzménye – sem magyar, sem ukrán nyelven. Rácz András, a Magyar Külügyi Intézet munkatársa szerint nagyon fontos és hiánypótló a könyv – különösen az oktatás terén. Ezt megerősítette Fedinec is, aki szerint a kötetnek nagy előnye, hogy az egyes fejezetek magukban is olvashatóak és értelmezhetőek, ami különösen hasznos lehet az oktatás terén.

Jól fókuszált

A munka kíválóan helyezi kontextusba az egész témát – hívta fel a figyelmet Deák András György, a CEU munkatársa. Míg Magyarországon Kárpátalja kapcsán vagy a kisebbségi kérdés vagy pedig egyenesen Kijev jut az emberek eszébe, ez a könyv nagyon jól fókuszál Kárpátaljára úgy, mint egy ukrajnai többnemzetiségű régióra.

Bár abban nem sikerült megegyezni, hogy Kárpátalja inkább periféria volt-e, avagy az alig egy évszázad alatt lezajlott négy hatalomváltás miatt egy kulcsfontossággal bíró terület, az biztos, hogy könyv által is hangsúlyozott multiperspektívikus szemléletmódra szükség van az ilyen többnemzetiségű, több felekezethez és több rezsimhez tartozó térségek vizsgálatakor.

Kockázatos vállalkozás

A munkának nemcsak technikai-nyelvi nehézségei voltak, hanem a témából eredően némi kockázat is volt a megírásban – szögezte le Fedinec Csilla. Az 1919-től egészen napjainkig tartó történelem és annak tényszerű bemutatása könnyen konfliktusforrássá válhatott volna. Ezt azonban sikerült megelőzni, éa ami még fontosabb: a munka a további megbékélést és együttélést lehetővé tévő párbeszéd elindulásának lehet az alapja.

Folytatás?

A könyv megjelenése nemcsak Magyarországon, de Ukrajnában is országos hírnek örvend. A munka jelentőségének elismerését pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy más ukrajnai kisebbségek érdeklődtek a munka mikéntjéről – számukra mintaként szolgál a közös történelem és konfliktusok feldolgozásához.

A könyv folytatásához az ötletek már megszülettek. Akármekkora energiát és munkát is igényelne ez, a szerkesztői gárda szívesen vetné bele magát, amennyiben az anyagiak rendelkezésre állnának. De egyelőre várni kell az ezt lehetővé tévő pályázat kiírására.