Amerikai piacok: hova tűntek a befektetők?

2008. szeptembere óta nem látott mélypontra esett a New York-i tőzsde forgalma tegnap, természetesen csak abban az összevetésben (amelyben a karácsonyi és hálaadási időszakokat nem vesszük figyelembe).

A média az érdeklődés hiányáról cikkezik, néhol pedig azt olvassuk, hogy a lokális csúcsok közelében újabb lendületre van szüksége az indexeknek.

Az igazság valahol félúton lehet, ugyanis egyértelmű, hogy az utóbbi hónapok tekintetében elkoptak a slágerek. Az árupiaci szárnyalás egyes termékekben kifulladt, a részvénypiacokon igazából elfogytak az ütős sztorik, az eladósodott államok pedig még semmilyen szaftos történettel nem szolgáltak, amely megmozgatta volna a befektetők fantáziáját.

Másrészt vegyük figyelembe, hogy a globális bankházak egyre nagyobb szeletet hasítanak ki a kereskedésből, az üzletek folyamatosan növekvő hányadát tudják házon belül vagy legalábbis egymás között megkötni, amely természetszerűleg a kereskedési jutalékok növekedésével jár. Az ügyfelek ebből általában nem sokat érzékelnek, hiszen a likviditásban nem jelentenek ezek a megoldások visszalépést, a transzparencia azonban természetesen örök kérdés marad.

A folyamat nem tekinthető frissnek, hiszen a Lehman-csőd után nem hogy gyengültek, hanem még erősebbé váltak a globális bankházak. Ez lehetővé tette számukra a kereskedési platformok integrációját (pl. dark pool-ok), amelynek vesztesei a tőzsdék lettek. Nem véletlen, hogy egyre több hírben hallunk a tőzsdék, tőzsdei konglomerátumok egyesüléséről, amellyel a kieső bevételeket próbálják kompenzálni.