Nem vesznek részt a németek a líbiai ramazuriban

Nem vesz részt Németország a líbiai háborúban, a tartózkodó döntés következményeit a kormány az afganisztáni AWACS-küldetésre vezényelt további 300 német katona bevetésével kívánja enyhíteni. A döntést a kereszténydemokrata párt soraiban erős kritikával fogadták, mivel egyértelműnek tűnik, hogy a kormány ezirányú hozzáállását nem egyedül Guido Westerwelle (FDP) külügyminiszter és kancellár-helyettes képviseli. Angela Merkel, a kancellár kormánya és pártja most amúgy sincs könnyű helyzetben: a japán atomkatasztrófa által kiváltott atomenergia vita, a tartományi választásokon elért eredmények, a volt védelmi miniszter elvesztése és a párton belüli konfliktusok nem kedveznek a kereszténydemokratáknak.

Egyre kellemetlenebb helyzetben a német kormány

Nincs mostanában szerencséje Angela Merkel kormányfőnek: az atomenergia-vitában a kereszténydemokraták a mostani helyzetet tekintve kénytelenek voltak fordulatot végrehajtani atompolitikai elképzeléseikben. Az eddig az atomenergiát támogató párt most szinte sürgeti a szektorból való kiszállást, annak ellenére is, hogy a párton belül többen kritizálták a döntést. Mivel a konzervatívok soraiban eddig sem volt egyetértés az ügyben, így még nehezebb egy fedél alá hozni a véleményeket. Rövid időn belül ez a második kérdés, amelyben a párt nem a klasszikus CDU/CSU politika mentén halad: a szövetségi haderő reformjának egy lépése például a sorkötelezettség eltörlése volt. Ráadásul a CDU/CSU azzal is kénytelen volt szembe nézni, hogy a vasárnapi tartományi választások és Rainer Brüderle (FDP) gazdasági miniszter kijelentése miatt az ellenzék a kampányfogással, taktikázással vádolta a pártot. A tartományok választási eredményei is azt mutatják, hogy az atomenergiát érintő vitából a Zöldek kerültek ki erősebben. A CDU támogatottsága bár Rajna-Pfalz tartományban enyhén nőtt a 2006-os választásokhoz képest, Baden-Württembergben azonban bekövetkezett a legrosszabb forgatókönyv, miszerint a kereszténydemokrata-liberális koalíció nem szerezte meg a kormányalakításhoz szükséges többséget. E tartományok elvesztése érzékenyen érintheti az CDU/CSU-FDP alkotta szövetséget, mivel ez a Szövetségi Tanácsban olyan helyzetet teremt, amelyben a szövetségi kormánykoalíció az ellenzék nélkül nem tud cselekedni. A líbiai helyzetre adott német nemleges válasz a kereszténydemokrata politikusok egy részének nem nyerte el tetszését, így egyre nagyobb a nyomás a kancelláron.

Líbia

Merkel a döntést illetően már az ENSZ biztonsági tanácsának szavazása előtt több érvvel állt elő, hogy alátámassza: Németország miért is nem fog részt venni a Líbiát érintő bevetésekben: a Líbia feletti légtérzár kikényszerítése érdekében tett katonai bevetések szárazföldi csapatok bevonását is magával vonhatná, a harci bevetések mindig tovább tartanak az eredetileg tervezettnél, ráadásul sok olyan ország van a világon, ahol a lakosság jogait lábbal tiporják a hatalmon lévők – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. A kancellárnak azonban ezzel nem sikerült meggyőzni sem a frakciót, sem pártját: a külügyminiszter Westerwellét érintő kritikák mellett a konzervatív képviselők most először bírálták pártelnöküket egy kül- és biztonságpolitikai kérdésben. A kereszténydemokrata pártban egyre többen jelzik azon aggodalmukat, hogy Németország ezzel elszigetelődik a NATO-n és az EU-n belül is, egyesek szerint pedig úgy gondolják, hogy Németországnak az európai és amerikai partnerek oldalán kellene állnia.

Volker Rühe (CDU) volt védelmi miniszter szerint a német tartózkodás a líbiai légtérzár ügyében komoly „történelmi” hiba, amelynek „elkerülhetetlen hosszú távú következményei” lesznek – írja a Frankfurter Allgemeine Zeitung. Rühe szerint a „CDU/CSU politika pillérei is romba dőlnek ezzel az irányvesztettségből és képtelenségből kevert magatartással”. A cikk emellett az EU Boszniáért felelős volt biztosa, Christian Schwarz szavait is idézi, aki a kormányt „történelmi cinizmussal” vádolja. Schwarz szerint a légtérzár esetében arról volt szó, hogy elkerüljenek egy a srebrenicai mészárláshoz hasonló eseményt, ezért komoly hiba, hogy Németország felmondta a nemzetközi szolidaritást a Kadafi elleni küzdelemben.

Gunter Pleuger volt német ENSZ-nagykövet a Spiegelnek adott interjúban pedig hangsúlyozta, hogy a német tartózkodás „egyértelmű elfordulás az eddigi kormányok multilaterális politikájától”. Pleuger szerint a német kormánynak a szavazás előtt egyértelművé kellett volna tennie, hogy katonailag nem vesz részt a határozat megvalósításában, ezt követően azonban igennel kellett volna szavaznia a légtérzár ügyében.

Bengáziban sem örülnek Merkelnek

A Spiegel Online tudósítása szerint pénteken a bengázi tüntetések során többször is hallhatóak voltak kritikák Németország ENSZ-tartózkodását illetően: a demonstráló férfiak a „Merkel kancellár szégyellje magát” és „Németország cserbenhagyott minket” mondatokat skandálták. A német sajtó tudósítóit a tüntetők többször és részben agresszívan felhívták arra, hogy élesen bírálják országuk kormányának döntéseit. Egy idősebb férfi a Spiegel tudósítója szerint azt mondta, hogy „ha kiharcoltuk szabadságunkat és mi dönthetünk, akkor nem fogunk üzletek kötni Németországgal”. A férfi azzal folytatta, hogy csak azok húzhassanak hasznot Líbia olajából, akik támogatták a népet”.

Westerwelle és Steinmeier

Új „barátság” látszott kirajzolódni a liberális külügyminiszter Westerwelle és Frank-Walter Steinmeier, az SPD Bundestag-frakcióvezetője között: a szocialista politikus, mint volt külügyminiszter megértést tanúsít a német tartózkodással kapcsolatban, ezzel kockáztatva a saját pártján belüli konfliktust. Steinmeier, aki utódját többször is védelemébe vette, úgy nyilatkozott egy német politikai talk-showban, hogy egyszerű az ENSZ-szavazás során való tartózkodást bírálni, azonban azért, mert egyes fontos szövetséges partnerek akarnak valamit, nem szabad „meggondolatlanul követni” őket. A volt külügyminiszter szerint katonai bevetéseket „kétszer, de inkább háromszor” meg kell gondolni. Steinmeier, aki ezzel saját pártja álláspontjának homlokegyenest ellen megy, az elnökségi és frakcióüléseken is kiállt Westerwelle mellett, azzal érvelve, hogy sem a bevetés levezetése, sem célja nem egyértelmű. Emellett pedig Franciaország szerepe is kételyes és a líbiai forradalmi tanács összetétele sem olyan előkelő – idézi a Spiegel Steinmeiert. Westerwelle természetesen értékeli az ellenzéki politikus álláspontját, a Süddeutsche Zeitungnak írt cikkében nyomatékosan megköszöni Steinmeiernek az iránta tanúsított bizalmat és kifejezi abbéli tiszteletét, hogy Steinmeier a német tartózkodást „párttaktikán túl” kommentálja.

A szociáldemokrata Steinmeier azonban nem felejtette el ellenzéki szerepét sem: a Frankfurter Allgemeine Zeitung vasárnapi kiadásának adott interjújában a politikus amiatt bírálja a szövetségi kormányt, hogy inkább a választási kampánnyal foglalkozott, ahelyett, hogy keresték volna Amerikával az intenzív kapcsolatot, annak érdekében, hogy megakadályozzák az ENSZ-szavazást és inkább erősebb szankciókat vetettek volna be.

A már korábban pártján belül és kívül is sokat támadott külügyminiszter Westerwellét bírálói most azzal vádolják, hogy a német tartózkodással diplomáciai katasztrófát okozott és eljátszotta az ország hitelét az arab világban – így a Spiegel Online. Westerwelle ráadásul a vasárnapi tartományi választások miatt sincs egyszerű helyzetben, hiszen pártja, az FDP Baden-Württembergben az előzetes számítások szerint épp hogy átlépi a parlamentbe jutáshoz szükséges öt százalékos küszöböt. Rajna-Pfalz tartományban az első eredmények viszont azt mutatják, hogy a liberálisoknak nem sikerült bekerülniük a helyi törvényhozásba. A helyzetet már csak az súlyosbítja, hogy a liberálisok a múlt heti, szász-anhalti választásokon sem jutottak be a tartományi gyűlésbe és még a szélsőjobb NDP-nél is kevesebb szavazatot kaptak. Az FDP kellemetlen helyzetét talán egy kicsit enyhíti az, hogy a pártnak februárban Hamburgban két ciklus kihagyás után meglepetésszerűen sikerült bejutnia a városi és tartományi képviselőtestületbe.

AWACS-bevetés

A Bundestag pénteken gyorsított eljárásban döntött arról, hogy Németország a jövőben további 300 katonával fog részt venni az afganisztáni AWACS-bevetéseket. Ezzel a német kontingens létszáma 5300 katonára nő Afganisztánban. A döntést, amely a líbiai bevetésben résztvevő NATO-partnereket hivatott tehermentesíteni, a képviselők nagy többsége támogatta – írja a Spiegel. A CDU/CSU és FDP mellett az SPD többsége is igennel szavazott, a Linke és a Zöldek viszont elutasították a javaslatot. Westerwelle a lépést azzal indokolta, hogy – bár Németország nem vesz részt a líbiai bevetésben – ez nem jelentheti azt, hogy „szövetségeseinket veszélyeztetjük”. A külügyminiszter a kontingens bővítését és ezáltal a partnerek tehermentesítését „a értelem szövetségi politikájának” nevezte. Az afganisztáni Bundeswehr kontingens kérdése természetesen többször is foglalkoztatta már a parlamentet, Westerwelle legutóbb a – mostanra lemondott – volt védelmi miniszter Karl-Theodor zu Guttenberggel keveredett éles vitába az német jelenlétet illetően.