A magyar nyelvnek hivatalos nyelvnek kellene lennie Szlovákiában

Szlovákia legalább regionális szinten hivatalos nyelvvé nyilváníthatná a magyar nyelvet dr. Andrássy György professzor szerint, aki hétfőn a Magyar Külügyi Intézetben tartott előadást a nyelvi jogok nemzetközi szabályozásáról. A Pécsi Tudományegyetem oktatója szerint a nyelvi jogok nemzetközi jogban történő szabályozása hiányos, hibás és az alkalmazás sem következetes.

Hiányzik a nyelvi jogok meghatározása azokból a „nagy” nemzetközi jogi dokumentumokból, amelyek a jól ismert emberi jogokat – szólásszabadság, vallásszabadság, lelkiismereti szabadság – szabályozzák. Andrássy György ugyanakkor rámutatott: mindezen jogok gyakorlásához szükségünk van a nyelvhasználatra, a dokumentumok mégis elmulasztják azt definiálni, kinek milyen nyelven van joga ezen jogokkal élni. A professzor arra is utalt: a szlovák államnyelvtörvény alapján úgy tűnik, Szlovákia azt az álláspontot képviseli, hogy állampolgárainak az állam hivatalos nyelvén van joga emberi jogait gyakorolni.

A nemzetközi emberi jogi dokumentumok nem csak hiányosak, de elhibázottak is a jogászprofesszor szerint. A Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27. cikke ugyanis a szabad nyelvhasználat jogát pusztán a kisebbségekhez tartozó személyek számára teszi lehetővé, ennek fényében pedig a szabad anyanyelvhasználat joga nem illet meg minden embert egyenlően. Tudván azt, hogy nem minden ország ismeri el a kisebbségeket, az anyanyelvhasználat joga valós kihívásnak van kitéve. Andrássy professzor szerint a 27. cikk módosítása indokolt lenne, mert ki kellene mondani: senkit sem lehet attól a jogától megfosztani, hogy csoportjának többi tagjával együtt saját nyelvét használja.

Az előadó a nyelvi jogok nemzetközi szabályozásának értelmezésével kapcsolatosan is felhívta a figyelmet egy problémára. A professzor arról az ellentmondásról fejtette ki a véleményét, amely egy állam hivatalos nyelvének meghatározása és a fentebb említett egyezségokmány 26. cikkének rendelkezése között feszül. A 26. cikk szerint a törvény előtt minden személy egyenlő, tilos egyebek mellett a nyelvi alapon történő bármilyen megkülönböztetés, és ez ellen minden személy számára egyenlő és hatékony védelmet kell biztosítani. A gyakorlatra lefordítva ez azt jelenti, hogy ha egy államban kisebbségek is élnek, akiknek a hivatalos nyelvtől eltér az anyanyelvük, azok automatikusan nyelvi diszkriminációnak vannak kitéve a hivatalos államnyelv „léte” miatt.

Ezt az ellentmondást a professzor szerint egy „ésszerű” diszkriminációval lehet feloldani: szerinte azon nyelveknek kellene hivatalos nyelvnek lenni egy országban, amelyeket az adott országban hagyományosan beszélnek. Ezen elv mentén Szlovákiában a magyar nyelvet is hivatalossá lehetne tenni, de legalábbis a magyarlakta régiókban mindenképpen indokolt lenne a módosítás, hiszen jelenleg olyan településeken is a szlovák az egyedüli hivatalos nyelv, ahol alig él egy-két szlovák család.

Pozitív és egyben követendő példaként Finnországot említette az előadó, amely ország következetesen alkalmazza a kétnyelvűséget. Mint azt Andrássy György hangsúlyozta, Finnország és Szlovákia nagyon hasonló helyzetben van a helyi kisebbségek számaránya és történelme szempontjából is. Amíg azonban Finnországban a svéd is hivatalos nyelv, illetve az adott település etnikai arányaitól függően a hatóságok nyelve lehet finn, svéd vagy vegyes is, addig Szlovákia csak és kizárólag a szlovák nyelvet ismeri el hivatalos államnyelvként.

Andrássy György szerint indokolt lenne a nyelvi jogok nemzetközi szabályozásának felülvizsgálata. Egyrészről az a tény, hogy a nyelvi szabályozás két nagyon hasonló helyzetben lévő országban teljesen különböző, felveti a diszkrimináció tilalmának újragondolását. Másrészről pedig a kisebbségi csoporton belüli anyanyelvhasználat jogának biztosítása is szükséges lenne – hangsúlyozta a jogászprofesszor.