Ki felel Líbiáért?

Az Európai Uniónak és a NATO-nak is sok köze van a líbiai katonai akcióhoz, de a fegyveres konfliktus ötödik napján sem látható, hogy ki a parancsnok. Miközben a magyar sajtó Orbán Viktor és a magyar elnökség helyét keresi, egyelőre az EU és a NATO helye sem látható. Ma az sem látható, hogy ki állíthatná le a légicsapásokat.

A Líbia elleni katonai akció lehetősége a március 11-i rendkívüli Európai Tanácsülésen merült fel, amelynek a megszervezéséért nem az EU Tanácsát elnöklő Magyarország, hanem az Európai Tanács elnöke, Van Rompuy és főképviselője, Catherine Ashton volt a főfelelős (lásddossziénkat a soros elnökség intézményéről). Az ülésen azonban a tagállamok az EU rendjétől eltértek, Franciaország és Nagy-Britannia pedig bizarr lépésekkel vitték bele az EU-t egy katonai akció bújtatott kezdeményezésére, ami kiváltotta Németország haragját.

Az Európai Uniónak van egy védelmi szervezete, az ESDP, de a 2003-as fogadalmak ellenére embrionális állapotban, ezért komolyan nem merült fel, hogy a katonai akciót ennek keretében folytassák le – de ezt Németország és több tagállam, köztük valószínűleg Magyarország is megakadályozta volna, hiszen Orbán Viktor magyar kormányfő az EU csúcson is a líbiai katonai akció ellen volt.

Franciaország és Nagy-Britannia azonban az ENSZ Biztonsági Tanácsának állandó tagjai, ahol elérték a katonai erő korlátozott alkalmazásának lehetőségét. A Biztonsági Tanács vétójoggal nem rendelkező választott tagok között szerepel Portugália és Németország, illetve a tagjelöltségre pályázó Bosznia-Hercegovina is. Az EU-n belüli feszültségeket növelte, hogy az ENSZ BT határozatát Németország – Kínával, Indiával, Brazíliával és Oroszországgal együtt – nem szavazta meg. Az ENSZ BT döntésének éjszakáján a Kadhafihoz hű erők Triopoliban a németeknek, a lázadók központjának számító Benghaziban pedig a franciáknak mondtak köszönetet, ezzel demonstrálva az egységes európai kül- és biztonságpolitika hiányát.

Másnap a katonai akcióban részt vevő országok Párizsban tartottak csúcstalálkozót, ahol az Európai Tanácsot Herman Van Rompuy képviselte, és az akcióban részt vevő EU és NATO országok mellett megjelent az EU Tanácsának következő soros elnökségét képviselő Donald Tusk is, továbbá az EU és a NATO szerepvállalástól húzódozó Angela Merkel is, de Orbán Viktor nem. A résztvevő országok, nehogy Kadhafi hadserege kész helyzetet teremtsenek, azonnali légicsapásokról döntöttek, ugyanakkor arról nem tudtak megállapodni, hogy az akciót politikai és katonai értelemben ki vezesse. Átmeneti megoldásként a katonai parancsnokságot azóta az Egyesült Államok afrikai katonai parancsnoksága látja el, és használják a NATO parancsnoki infrastruktúráját is.

Obama elnök kedden David Cameronnal és Nicolas Sarkozyvel azonban már arról beszélt, hogy napokon belül át akarja adni a parancsnokságot valaki másnak – ugyanis a katonai akciót elsősorban az európai szövetségesek erőltették ki, és az Egyesült Államok nem akar benne ragadni a fegyveres konfliktusban. Azt azonban nem jelentették ki, hogy ki lesz az akció katonai és politikai felelőse. Brüsszelben kedden, március 22-én a NATO abban megegyezett, hogy Líbiával szemben fegyverembargót vezet be, és katonai terveket készít a Líbia feletti légtérzár kikényszerítésére, de francia és török ellenkezésre az akció nem került a NATO parancsnoksága alá. Szerintük ezt az Arab Liga nem nézné jó szemmel. Nem is szólva Németországról, amely kifejezetten ellenzi az akciót, és visszavonta a NATO közös parancsnoksága alól a térségben hadihajóit, mivel semmilyen módon nem akar részese lenni a katonai műveleteknek. Olaszország támaszpontjai, Norvégia légiereje visszatartásával fenyeget, mivel a két ország értelmezése szerint kifejezetten mint NATO-szövetségesek vesznek részt az akcióban.

Az Egyesült Államok és Franciaország jelenleg egy olyan megoldáson dolgozik, ami egy ad hoc politikai koalíció kezébe adná az akció politikai vezetését, és valamilyen megoldással a NATO kezébe a katonai irányítást. A két ország szeretné az amerikaiakkal szövetséges Szaúd-Arábiát, az Egyesült Arab Emirátust, Katart és esetleg más arab országokat is megnyerni a szervezetbe. Obama elnök telefonon beszélt Erdogan miniszterelnökkel, és igyekezett Törökország NATO-n belüli támogatását megszerezni Az ENSZ egy diplomatája azt mondta a Reutersnek, hogy Törökország és az Egyesült Arab Emirátus késznek mutatkozik a bengázi kikötő védelmére, hogy biztosítsa a humanitárius szállítmányok beérkezését.

Az továbbra sem merül fel komolyan, hogy akár a politikai, akár a katonai irányítás az EU-hoz kerüljön, amire sem szervezetileg, sem politikai értelemben nem felkészült az Unió. Orbán Viktor a kormány közleménye szerint arra a kérdésre, hogy Magyarország korábban egyértelmű álláspontot képviselt abban a kérdésben, miszerint nem támogatja a katonai beavatkozást, és nem vesz részt benne, így reagált: az uniós miniszterelnökök csúcstalálkozóján alakulhat ki olyan tényállás, amely arra késztetheti Magyarországot, hogy valamilyen szerepet vállaljon. „Amíg ilyen helyzet nem áll elő, addig én az óvatos álláspont híve vagyok továbbra is” – közölte. Ugyanakkor egyértelművé tette, hogy Magyarország továbbra sem kíván csatlakozni a Moammer Kadhafi líbiai vezető rezsimje elleni katonai akcióhoz. Elmondta ugyanakkor, hogy Martonyi János külügyminiszter kedden az egyiptomi-líbiai határon tájékozódik arról, hogy milyen további európai uniós lépésekre lehet szükség a humanitárius helyzet javítása érdekében. „Líbiában, Tripoliban a nagykövetségünk továbbra is működik, lassacskán az egyetlen kommunikációs pont a Kadhafi-féle adminisztráció és az Európai Unió között” – tette hozzá.