Oroszország: meglepő eredmények a választásokon

Erkölcsi győzelmet könyvelhet el magának az orosz ellenzék: március 13-án, vasárnap esedékes regionális választásokon a jelenlegi hatalmi párt, az Egységes Oroszország – amelynek elnöke a  kormányfő Vlagyimir Putyin – tízéves fennállásának a legrosszabb eredményét érte el. Vajon minek köszönhető a kormánypárt gyenge szereplése: a párt elleni közösségi kampányoknak, korrupciós botrányoknak vagy az általános oroszországi árnövekedésnek, netán magának Putyinnak a személye már nem jelent többé garanciát a győzelemre?

Az Oroszországban március 13-án történt regionális választásokon 74 régióban a 83-ból választottak, ebből 12-ben törvényhozó gyűlést, aminek komoly tétje volt. A korábbi években szinte mindenhol 50 százalék fölötti többséget elérő kormánypárt, az Egységes Oroszország most is biztos lehetett a győzelemben, azonban számos jel utalt arra, hogy ezúttal nem lesz olyan fölényes az eredményük. Az Egységes Oroszország gyakorlatilag meglepetésszerűen a 12 régióból most csak háromban ért el 55 százalék fölötti eredményt (Dagesztán, Tambovi terület és Csukcs Autonóm Körzet), két régióban épp hogy meghaladták az 50 százalékot (Komiföld és Adigeföld), a többi hét régióban pedig 50 százalék alatti eredmények születtek, Kirovi Területen a legrosszabb eredménnyel: a kormánypárt számára szégyenteljes, 36 százalékos eredménnyel.

Az ellenzék számos választási csalásról számolt be vasárnap: az erről szóló információk leginkább az orosz blogoszférában terjedtek, de visszaélésekről számolt be többek között a Kommerszant orosz lap, a Vedomosztyi és a Gazeta.ru is. Az orosz média már magát a választásokat megelőző kampányt is az eddigi évek „legpiszkosabb” kampányának nevezte ki. A régiókban lefizették a választókat (a beszámolók szerint a Csukcsföldi szavazókat azzal is próbálták befolyásolni, hogy a „helyesen” szavazóknak koncertjegyeket osztottak a hirtelen a régióba látogató 2008-as Eurovíziós dalfesztivál győztes Dmitrij Bilan koncertjére), fals újságokat nyomtattak más pártok nevében, és próbálták befeketíteni az ellenfeleket, ahogy csak tudták. Mindenesetre, ha az Egységes Oroszország erre akart felépíteni a taktikáját, akkor ez neki nem jött be.

Az ellenzéki pártok szerint legalább három régióban már előre megírt szavazólapokat szórtak bele az urnákba, sok helyen pedig speciálisan szervezett „szavazóbuszok” járták a környéket. A leginkább befolyásoltnak a Kaukázusi régiók, Csukcs Körzet és a Tambovi terület tűnik (vagyis ahol a legjobb eredményét érte el a kormánypárt) – Csukcsföldön például egészen szovjet időket idéző, 90 százalékos választási részvételt regisztráltak. Az ellenzéki megfigyelők szerint ezekben a régiókban is 40-45 százalék körüli eredménnyel teljesített az Egységes Oroszország, vagyis legalább 20-25 százalékot rácsaltak az eredményükre, írja a Gazeta.ru.

Mihail Tulszkij orosz politológus szerint Tveri régióban lehetett a legigazságosabb eredmény: 39 százalék az Egységes Oroszország javára (amiért sokak szerint posztjával fizet majd a jelenlegi Tveri kormányzó, Dmitrij Zelenyin), 33 százalékos részvétel mellett.

A kormánypárt rossz eredményeinek több oka lehet: az utóbbi időben folyamatosan nőttek az élelmiszer árak, a közlekedés és a rezsi költségek, ami nem maradhatott észrevétlen a választók körében. Az orosz értelmiség körében pedig jó táptalajra leltek az Alekszej Navalnij nevével fémjelzett kezdeményezések: Navalnij azzal szerzett magának nagy hírnevet, hogy publikálta a szerinte Oroszország történelmének egyik legnagyobb sikkasztásos botrányának a jegyzőkönyvekkel bizonyított (!) anyagát, amely a Transznyeftyben történt a keleti vezeték építése közben. Az ügynek nagy visszhangja lett, és az orosz blogger még azt is kijelentette, hogy az egész ügy mögött maga Vlagyimir Putyin állt. A Transznyefty-es botránynak komoly következménye nem lett, de Navalnij azóta tovább lépett, és egy úgy nevezett „Rosszpil” Alapot hozott létre: egy olyan non-profit szervezetet, amely az állami vállalatokban lévő korrupciót és sikkasztásokat vizsgálja, illetve magukat az állami hivatalnokokat is (akiknek nagy része éppen az Egységes Oroszország tagja).

Ezután jött Navalnij következő botránya, amikor az év elején publikusan kijelentette, hogy az „Egységes Oroszország” a „tolvajok és szélhámosok pártja”, amivel az orosz blogger újabb sikert aratott: Navalnijt több rádiós beszélgetésbe is meghívták, szerepelt a „Russzkij Riporter” lap címlapján, és cikkezett róla a Gazeta.ru és a Kommerszant is – de a hatalom kezében lévő televíziós szerepléstől azért még messze volt. A kijelentéseket az orosz blogger azzal indokolta, hogy a legnagyobb orosz sikkasztásos és korrupuciós botrányokat mind az Egységes Oroszország tagjai követik el, aminek az az oka, hogy a legnagyobb szélhámosok szándékosan a pártba lépnek be, hogy ezze la párt által nyújtott oltalmát keressék: és ő szerinte ezt meg is kapják.

Navalnij saját blogja az orosz blogok ranglistájában az ötödik helyre tört fel, ami Oroszországban akár napi több mint százezres látogatói létszámot jelenthet. A választások előtt néhány héttel pedig Navalnij kijelentette: az öntudatos orosz lakosok szavazzanak akármelyik pártra, csak ne az Egységes Oroszországra. Navalnij felhívása érdekes kezdeményezés, ugyanakkor nincs teljesen átgondolva: elég, ha arra gondolunk, hogy mi lesz, ha az Egységes Oroszországtól elszívott szavazatokat a Kommunista Párt kapja, amelynek a reális győzelmi esélye utoljára a ’90-es évek közepén volt. Ebben az esetben, tehát ha éppen a Kommunista Párt kerül többségbe, akkor az orosz liberális ellenzék még rosszabb forgatókönyvre számíthat a demokrácia terén.

Érdekes, hogy az utóbbi hónapokban az interneten zajló események aggodalommal töltötték el magát a kormánypártot is, ugyanis március 16-án az Orosz Központi Választási Bizottság azzal a javaslattal állt elő, hogy tiltsák be az agitációt az orosz blogoszférában a választások előtt, amivel gyakorlatilag a hagyományos médiával teszik őket egyenlővé. A szabályozás esélye igenis reális, bár a Választási Bizottság kijelentésére nem figyeltek fel eléggé, mondván, hogy az internet az egy globális hálózat, amelyet nem lehet orosz szabályok szerint szabályozni. Sajnos igenis lehetne, ugyanis az orosz bloggerek több mint a fele egyetlen blog szolgáltatást, a LiveJournalt használja, amely bár eredetileg 1999-ben indult az Egyesült Államokban, de 2007 óta az orosz SUP vállalat tulajdona. Hasonló a helyzet az orosz szociális hálóval is: Oroszországban a Facebook nem tudott olyan népszerűségre szert tenni, mint a világ többi részén, mert a piacot egy helyi hálózat, a Facebookra igencsak hasonlító, 2006-ban indult Vkontakte („Kapcsolatban”) uralja, amelynek több mint 100 millió felhasználója van (a 142 milliós orosz lakosságból). Így egy agitációs moratóriumot hirdető kormányrendelettel mindezeket az orosz tulajdonban lévő oldalakat hallgatásra lehetne bírni.

A választások után a gyenge eredményeket kommentálta az Egységes Oroszország elnöke, és Oroszország kormányfője, Vlagyimir Putyin. Putyin azonban nem beszélt rossz eredményekről, szerinte az Egységes Oroszország ismét jól szerepelt. Az orosz miniszterelnök szerint a párt minden régióban többséget szerzett, így ezek az eredmények azt mutatják, hogy az orosz lakosság bízik a kormánypártban, hozza Putyin szavait az orosz RIA hírügynökség.

Hiába azonban a miniszterelnök pozitív hozzáállása, a 2011-es  eredmények igen gyengék lettek, nincs mit tagadni. Elég megnézni azt, hogy az előző regionális választásokon, 2007-ben hogyan szerepelt a párt ezekben a régiókban, és azt látjuk, hogy mindenhol átlagosan 20 százalékot buktak. Emellett pedig egy másik igen jelentős változás is történt: a korábbi választások során a kormánypárt mellett a helyi parlamentekbe jó esetben egyetlen másik párt jutott be (amely általában a Kommunista Párt volt), mostantól azonban szinte mindenhol három-négy párt is bekerült.

Az idei választások második helyezettje a Kommunista Párt lett  (hét régióban is 20 százalék körüli eredményeket produkáltak), akiknek csak egyetlen egy helyen, Csukcsföldön nem lesz parlamenti képviseletük. Az összes régióban bejutottak a helyi parlamentekbe az Igazságos Oroszország képviselői is. Ők azonban nem jelentenek valódi alternatívát, mivel szövetségben állnak az Egységes Oroszországgal. Jól szerepelt vasárnap a Vlagyimir Zsirinovszkij vezette Liberális Párt is: három régióban lettek másodikak, és Dagesztán kivételével mindenhol sikerült bejutniuk a helyi parlamentekbe. Ez utóbbi valószínűleg Zsirinovszkij Kaukázus ellenes kijelentéseinek köszönhető. Egyetlen helyen, Dagesztánban az „Oroszországi Hazafiak” párt is be tudott jutni a választás eredményei alapján.

Fontos megjegyezni azt is, hogy a rossz eredmények az Egységes Oroszország pártvezetőinek is köszönhetőek. Mára már szinte minden kormányzó a régiókban az Egységes Oroszország tagja, így az elhibázott politikájukért az ottani lakosság magát a pártot is hibáztathatja, hiszen a pártot képviselik. Az orosz régiók jelenlegi vezetői rendkívül alacsony népszerűségi indexszel rendelkeznek, aminek az okai még Putyin idejére nyúlnak vissza: elnöksége idején éppen Putyin volt az, aki a központosítás jegyében megszüntette a kormányzók helyi választását, és onnantól kezdve a helyi vezetőket mindig a központi hatalom nevezte ki a pozíciójukba. Sokan a Medvegyev által 2009-2010-ben végrehajtott átszervezéseket is megjelölték a népszerűtlen vezetők okának, azonban ez így nem egészen helyes: Putyin annak idején sok esetben a korábbi kormányzót hagyta meg a pozíciójában (csak maga a forma változott: hatalma mostantól teljes mértékben Putyintól függött), sokan közülük pedig már túl sokáig voltak bizonyos régiók élén, és az átszervezésekre szükség volt. 2011-ben így a 83 orosz régióban 56-ban olyan vezető volt hatalmon, akit a lakosság korábban nem választott. A központi hatalom által kinevezett új kormányzókat a helyi lakosság nem támogatja, és mivel hatalmuk gyakorlatilag az elnöktől függ, a kormányzók nem is igyekeznek népszerűséget szerezni a nép körében.

Végül pedig fontos eredménye lett a vasárnapi választásoknak az egyes elemzők szerint, hogy többé már nem működik a „Putyin-effektus”. Vlagyimir Putyin orosz kormányfő, mint egyben a kormánypárt elnöke a választások előtt is szokás szerint meglátogatta a régiókat, ez azonban a helyzeten nem segített. Az Oroszországban több mint 75 százalékos népszerűségnek örvendő Putyin köré van felépítve tulajdonképpen maga az Egységes Párt is, így ha az ő személye már nem tudja garantálni a párt számára a szükséges szavazókat, akkor lehetséges, hogy a kormánypártnak át kellene gondolni az ideológiáját.