Wisconsinba érkezett a kairói cirkusz?

A Walker-féle szakszervezeti reformok sikeres próbaszavazása után úgy látszik, már semmi sem fogja megmenteni a közalkalmazottakat megillető szociális kedvezményeket, a madisoni tüntetők elkeseredettek, a demokrata párt tehetetlen. A tengeren túli sajtó szerint a wisconsini ügy inkább a liberálisok tradicionális fejőstehenének, az erős szakszervezeti szféra éhen döglesztéséről szól, semmint a költségvetési hiány apasztásáról. A republikánusok egy 2012-es lendületes és jól finanszírozott demokrata kampány esélyével próbálnak leszámolni most pénteken.

Másfél hete gyűrűdzik a wisconsini szakszervezetek és a helyi republikánus adminisztráció közötti elkeseredett harc. Scott Walker, Wisconsin állam konzervatív kormányzója először február 11-én vetette fel a hírhedten agresszív anti-szakszervezeti javaslatot, amely a munkaügyi jogok megnyirbálásán túl, a közalkalmazottak fizetésén, és az őket megillető egyéb juttatásokon évi 150 millió dollárt akar spórolni. A kezdeményezés alaposan felkorbácsolta az indulatokat. A dobokkal, szaxofonokkal és még egy tucatnyi különböző zajkeltő eszközzel utcára tóduló közalkalmazottak egy hete tartó tüntetését a tengeren túli sajtó csak ˝Madison ostromaként˝ vagy ˝Wisconsin Kairójaként˝ citálja. A madisoni Állami Kapitólium márványkövezetét február 15-e óta borítják hálózsákok.

Tunézia, Egyiptom, Bahrein… Wisconsin?

Az egyiptomi analógia többeknek is tűzbe hozta a fantáziáját otthon és külföldön egyaránt. Ugyan a tüntetések szervezésének oroszlánrésze a Facebookon történt, az amerikai tanárok szenvedéseinek a Mubarak-rezsim áldozataival való összevetése talán tényleg csak a féktelen forradalmi romantikának tudható be. Ennek ellenére, a labdát éppen egy republikánus honatya, Paul Ryan dobta fel, aki február 17-én az MSNBC reggeli műsorában azt mondta Walkerről, hogy „valóságos felkelést kapott a nyakába”, majd még hozzátette: „Most olyan, mintha Kairó Madisonba költözött volna”. Több se kellett az egyik legnagyobb független egyiptomi szakszervezeti központ fejének, Kamal Abbasnak, aki a hétvégén egyenesen Kairóból üzente a wisconsini tüntetőknek:

Egy a Tahrir térhez nagyon közel eső helyről üzenek nektek, amely az elmúlt hetekben az Egyiptomi Forradalom szíve volt. Ez az a hely, ahol a fiataljaink az életükkel és vérükkel fizettek a jogainkért folytatott küzdelemben. Erről a helyről üzenem nektek, hogy mellettetek állunk, ahogy ti is mellettünk álltatok. Azt akarom, hogy tudjátok, egyetlen hatalom sem ér fel a nép akaratával, ha az hisz az őt megillető jogokban.”

A TIME magazin helyszíni tudósítása még arról is beszámol, hogy egy madisoni pizzéria Egyiptomból és Dániából is kapott nagytételes rendeléseket, a tucatszámra készített tésztákat és pitéket ingyen osztogatják az éhes tüntetőknek. Több neves közéleti személyiséget is magával ragadott a hangulat, a New Yorker magazin Tom Morello-t, a Rage Against the Machine zenekar egykori gitárosát idézi: „A wisconsini Madison utcáin történelmet írnak, én is ott leszek!”. Más vélemények azonban óva intenek mind a túlzott lelkesedéstől, mind a féktelen hasonlítgatástól. Ahogy Jon Stewart, a népszerű politikai szatirista fogalmazott a Comedy Centralon: „Valóban olyan ez, mint amikor egy közel-keleti nemzet több évtizedes diktatúrát ráz le magáról? Vagy csak ez az utolsó sztori, amit a hírekben láttál?”.

Erő és tradíció: a szakszervezeti mozgalmak zászlóshajója

Walker és a helyi szakszervezetek esetében Amerika egy megállíthatatlan erő és egy elmozdíthatatlan tárgy eposzi küzdelmének lehet a tanúja: a közép-nyugati állam 1959-ben Amerikában először engedélyezte kormányalkalmazottaknak, hogy munkásuniókba tömörüljenek. Az erős szakszervezetek a tagállam történelmi hagyatékához tartoznak, melyek – csakúgy, mint másutt – a demokrata párt anyagi és politikai támogatottságának alapkövei a Roosevelt-féle munkaügyi reformok óta. Másrészről a jelenlegi kormányzó, Scott Walker a megtestesült takarékosság, aki az USA Today szerint még az ebédjét is magának csomagolja és 2002-ben Milwaukee megye végrehajtó tanácsának elnökeként összesen 300 ezer dollárt spórolt a választóknak az őt megillető fizetésből.

„Addig szándékozzuk kitartani, ameddig ez csak szükséges, mert tudjuk, hogy jó ügyért cselekszünk” – nyilatkozta elszántan Walker vasárnap a Fox News-nak, miután a szakszervezetiek azzal fenyegetőztek, hogy ha kell napokig vagy hetekig is az utcán fognak maradni, hogy a tervezett reformok ellen tiltakozzanak. A múlt hét során rengeteg helyi iskolában szünetelt az oktatás, a tanárok tömegesen jelentettek beteget, hogy részt vehessenek a tiltakozó megmozdulásokon. Mialatt a szakszervezetekhez tartozó tömegek a munka felvételének megtagadásával próbálták túszul ejteni a republikánusokat, a demokrata párt teljes erejével küzd, hogy lelassítsa a törvényhozás gépezetét, ám tavaly novemberben a wisconsini helyi közigazgatásban is kissebségbe szorult.

A wisconsini játszma igazi tétje nem azokban a közalkalmazotti zsebekből kivett dollárokban áll, amelyekkel a republikánusok a tagállam 137 millió dolláros költségvetési deficitjét is be szeretnék tömködni. Ha csak egy ilyen közérthető, a társadalom egészétől ugyanolyan áldozatokat követelő financiális szükségletről lenne szó, a szakszervezetek készségesen szűkebbre húznák a nadrágszíjukat – ahogy korábban ezt jelezték is Walker felé. A cirkusz igazi oka, hogy a republikánusok a tüzes kampányretorikák után, valóban elkezdték a ˝nemzet átformálását˝, mégpedig épp Wisconsinban, éppen a szakszervezetek hatalmának megnyirbálásával. A látens cél természetesen az, hogy a demokraták alól egyszer és mindenkorra kilőjék a lovat.

The name of the game

Az 1930-as évektől a demokrata párt mögött megszilárdult társadalmi koalíció legfontosabb elemeit a szakszervezetek jelentik. Walker javaslata nem csak a bérek és szociális juttatások rendszerén, hanem a politikai kampányokra költhető támogatások módján is babrálni akar. A szakszervezetek jelentette források elapasztásával a belpolitikai környezet a republikánusok javára változna meg, mind a szövetségi, mind a helyi szinteken. A reform a 2012-es választások végkimenetelére is komoly hatással lehet, különösen azután, hogy a konzervatívok kampányfinanszírozásában éppen fordított dinamikák játszódtak le. A legfelsőbb bíróság 2010-ben szüntette meg a politikai célokra folyósítható vállalati pénzek limitjét, ezzel biztosítva szabad kezet a republikánusok mögé tömörülő, adakozó kedvű tőkéseknek.

A legfrissebb fejlemények sem kecsegtetnek semmi jóval a liberálisok számára. Az Associated Press értesülései szerint, a wisconsini állami gyűlés kedden visszautasította a demokraták azon kezdeményezést, hogy Walker törvényjavaslatát átdolgozásra vonják vissza. A kormányzó a reformokat pénteki határidővel akarja véglegesen elfogadtatni. A főpróbának is beillő keddi szavazás 56-39 arányban hozott döntést a szakszervezet-ellenes törvény javára. További aggodalomra adhat okot a baloldalon, hogy a jelek szerint nem csupán egy helyi jelentőségű fejleményről van szó: Ohio két héten belül fog előállni egy hasonló törvényjavaslattal, Florida, Tennessee és Iowa államok republikánus vezetései szintén a közalkalmazottak járadékaira vetették a szemüket.

Tatai Gábor

Friss hírek

A világszerte népszerű lager Olaszországból (x)

Olaszország hazai gyártású sörei közül az egyik legismertebb a Peroni, amely szerte a világon kedvelt márka. A Forma-1 futamok iránt rajongók is ismerhetik, ugyanis az Aston Martin egyik fő támogatója. A cikkben annak járunk utána, hogy mit érdemes tudni erről a sörről.

Read More »