Veszélyes és túlzsúfolt hellyé vált a világűr

Elkészült az Egyesült Államok első  űrstratégiája. Ahogy a világűr egyre zsúfoltabb és veszélyesebb hellyé válik, Amerika a nemzetközi együttműködés lehetőségeit sürgeti.

A jövőben az Egyesült Államoknak egyre nagyobb erőfeszítésébe fog kerülni, hogy megvédje a műholdjait, vagy hogy sikeresen használja őket a háborúk megelőzése és megvívása céljából – állítja a napokban elérhetővé vált, a maga nemében egyelőre teljesen egyedülálló űrstratégiai dokumentum, melynek legfontosabb felismerése, hogy a világűr felől érkező fenyegetés elhárítása Amerika egyik legégetőbb nemzetbiztonsági szükségletévé vált. „Ugyanolyan harctér mint a levegő, a föld vagy a tenger (…) az űr többé már nem csak egy költséges kényelmi lehetőség. Valamennyi harcterünk kritikus összetevőjévé vált” – idézi Kevin Chilton tábornokot, az Egyesült Államok stratégiai parancsnokságának vezetőjét a Washington Post.

A Pentagon értelmezésében az űr jelentette negyedik stratégiai környezetet három trend alakítja: a csillagos ég egyre zsúfoltabb, egyre fenyegetőbb és egyre versengőbb területté válik. A dokumentum szerint több mint 22 ezer ember alkotta objektum kering bolygónk körül, ezek közül csupán 1100 az aktív szatellit. A szenzorokkal még felderíthető nagyságú tárgyakon kívül, óvatos becslések szerint akár többszázezernyi apróbb űrhulladék is fenyegetheti a költséges berendezések épségét. A zsúfoltság ráadásul komoly szabályozáson belüli hiányosságokkal jár együtt: egyenlőre nem létezik olyan nemzetközileg elfogadott kódex vagy protokoll, amely megmondaná, hogy mi számít elfogadható viselkedési módnak az űrben.

A Föld minden nemzetének joga van a világűr használatához és felfedezéséhez, de ezzel a jogukkal a felelősség is együtt jár. Ezért az Egyesült Államok közös munkára hívja a világ nemzeteit, hogy olyan egységes szemléletmódot fogadjanak el a világűrben való felelősségteljes ténykedésről, amely az eljövendő generációk érdekében óvja meg ezt az egyetemes  jogot.” – Részlet a nemzetbiztonsági űrstratégia összefoglalójából.

2009-ben egy orosz Kozmosz műhold ütközött össze egy amerikai Iridium szatellittel. Amellett, hogy a baleset folytán 1500 új, nagyméretű űrszemét keletkezett, az eset arra is rávilágít, hogy még annak az elvei sincsenek lefektetve, hogy az egymásba szaladó berendezések esetén, melyik országnak kell pályát módosítania. A zsúfoltságot növelik az olyan – a dokumentum által csak felelőtlennek és destruktívnak nevezett – kísérletek is, mint a kínai Anti-szatellit Rendszer (ASAT) próbája, amely 2007-ben a világon először pusztított el földről indított rakétával műholdat, ezzel 3000-rel gyarapította az űrszemét állományt, és jó eséllyel pályára állította a következő évtizedek űrfegyverkezési versenyét.

A kínai példa már az űrért folytatott fokozódó küzdelem trendjét is érinti, a 2007-es incidens kongatta meg először a washingtoni vészharangokat. Az olyan harctéri előnyök, mint a globális helyzet-meghatározás, a korai figyelmeztető rendszerek, a harcoló csapatokkal vagy a pilótanélküli drónokkal történő kommunikáció mind-mind űrhöz köthető adottságok. Ahogy az ország egyre inkább a műholdjaira van utalva a kulcsfontosságú információk beszerzése és közlése tekintetében, a szatellitek elsődleges katonai célpontokká is válnak az ellenség számára. Az utóbbi időben Kínán kívül Irán is bizonyította, hogy képes űrbeli hadműveletek kivitelezésére, ezzel soha nem látott módon fenyegetve az Egyesült Államok katonai teljesítményét bárhol a földfelszínen.

Ami az űrverseny fokozódását illeti, az amerikai technológiai fölény több fronton is támadásnak van kitéve a külföldi szaktudás emelkedésével és a piacra lépési korlátok csökkenésével. Noha a szabályozás területén az űrhelyzet azonnali nemzetközi együttműködést sürget, a kérdés gazdasági realitásai inkább a protekcionista reformoknak kedveznek.  Ahogy a fejlett űrtechnológia külföldi beszerezhetősége egyre megoldottabbá válik, az amerikai versenyképességet szigorúbb exportszabályozással kell biztosítani. Továbbá, az új stratégia nagy hangsúlyt kíván helyezni a specializált amerikai munkaerő toborzására, képzésére és megőrzésére a technológiai függőség rémének elhárítása céljából.

Az új stratégia az űr békés használatát hangsúlyozza, a nyilvánosság elé került összefoglaló csak minimális részlettel szolgál az űrben kivitelezhető támadó hadműveletek jellegéről. A Washington Post összefoglalójában névtelenül idézett katonai vezetők szerint, ha egy másik ország támadná meg az Egyesült Államok valamelyik űreszközét, az amerikai válaszcsapás nem korlátozódna egyedül a földön kívüli harctérre.