Bahreini mérleg: öt nap alatt hat áldozat

A külvilág velé nyitott, és a demokrácia felé haladó ország képében tetszelgő olajmonarchia síita többsége a szunnita elit diszkriminatív politikája miatt érzett, régóta lappangó frusztrációja robbant ki a mostani tüntetéseken. Az uralkodó család legnagyobb megdöbbenésére a síita tömegekhez szunniták is csatlakoztak.

Február 14-én Bahrein uralkodócsaládja is megismerkedhetett az arab világon végigseprő „Harag Napjával”. A hétfőn kezdődő tüntetéssorozaton eddig hatan vesztették életüket, több százan sérültek meg, és tucatnyi tüntetőt tartóztattak le. Az egyiptomi és tunéziai események által ihletett tüntetők eredetileg csak gazdasági és politikai reformokat, majd a brutális rendőri fellépést követően a monarchia megdöntését követelik.

Az első tüntetést még február 4-én tartották az egyiptomi nagykövetség előtt, ahol néhány százan az egyiptomi tüntetőkkel való szimpátiájukat kívánták kifejezni. Majd közösségi oldalak segítségével február 14-ére szervezték első tömegmegmozdulásukat, ahol „békés és szervezett módon” a 2002-es alkotmány újraírását és egy olyan testület felállítását követelték, mely kivizsgálja a gazdasági, politikai és társadalmi visszaéléséket; többek között a közvagyon ellopását és a biztonsági erők letartóztatásait, kínzásait és más alkalmazott elnyomó eszközeit. Az első két nap tüntetései végül − két halálos áldozattal járó − a biztonsági erőkkel való összecsapásokhoz vezettek.

A megmozdulásokkal szemben a hét első felében a hatóságok még jelentős önmérsékletet tanúsítva léptek fel, s két áldozat halálának körülményeit, illetve a felelősök megbüntetését ígérték. A feszültség további növekedésével az uralkodó család idegessége csak növekedett, mely az évtizedek óta legsúlyosabb összecsapásokhoz vezetett az ország fővárosában, Manarában. A biztonsági erők több mint ötven páncélozott autóval indultak csütörtökön reggel a város központi tere, Pearl-tér (Gyöngy-tér) felé, ahol aztán könnygázzal és gumilövedékekkel kergették szét a tüntetők ideiglenesen felállított sátortáborát. Végül szögesdróttal körbekerítették a teret, és ellenőrző pontokat állítottak fel a főváros főbb útvonalai mellett. A hatóságok szerint az erő bevetése elkerülhetetlen volt, mivel a tüntetők fel voltak fegyverkezve, míg más források szerint a sátorokban alvó békés emberekre zúdult a hajnali támadás.

Az ország legnagyobb ellenzéki ereje, az al-Weqaf (Nemzeti Iszlám Egyetértés Szövetsége) a csütörtöki rendőri brutalitás ellen tiltakozva bejelentette, hogy mind a tizennyolc képviselője lemond parlamenti mandátumáról.

Pénteken − a csütörtöki összecsapások áldozataira emlékezve – több ezren gyűltek ismét össze, ahol immár a monarchia megdöntésére irányuló jelszavak is felhangoztak a tömegben. A BBC helyszínen tartózkodó tudósítója, Caroline Hawley egyébként „luxus-autó tüntetésnek” nevezte az eseményt, utalva arra, hogy az emberek többek között luxus Mercédeszekkel bukkantak fel a tüntetésen. A biztonsági erők a tüntetőkre – szemtanúk és ellenzékiek szerint – figyelmeztetés nélkül tüzet nyitottak, legkevesebb huszonöt embert megsebesítve.

Sheikh Salman bin Hamad Al Khalifa koronaherceg a televízióban az indulatok lecsendesedése után nemzeti párbeszédet ígért, s az utcák elhagyására kért fel mindenkit.

A Perzsa-öböl nyugati partjánál található arab olajmonarchia életében a tüntetések nem számítanak újdonságnak. A brit fennhatóság alól csak 1971-ben felszabaduló síita többségű országot a szunnita al-Khalifa királyi család – harminc éve miniszterelnökként regnáló Sheik Khalifa bin-Salman al-Khalifa vezetésével – vaskézzel kormányozza, míg saját magát a külvilág felé nyitott és a demokrácia felé haladó országként tünteti fel. Az olajexportjáról és igazgyöngyeiről híres szigetország 1.3 millió lakosának felét az országban – többek között a Nemzeti Biztonsági Apparátus soraiban – dolgozó külföldiek teszik ki. Az ország élén apja halálát követően, 1999-ben trónra lépett Hamad bin al-Khalifa ugyan politikai reformokkal és új alkotmánnyal ajándékozta meg népét, mégis a síita többség kieresztve érzi magát a gazdasági- és politikai életből. Frusztráltságuknak a kilencvenes években szórványos tüntetésekkel adtak hangot, melyre az uralkodó családot támogató szomszédos Szaúd-Arábia érzékenyen reagált. Ez utóbbi ugyanis a lázadások saját síita kisebbségükre való átterjedésétől tartott. A síita többség és szunnita elit közötti elégedetlenség legutóbb múlt év augusztusában lángolt fel, mikor a Nemzeti Biztonsági Apparátus huszonhárom síita értelmiségi, üzletember, vallási vezetőt és emberjogi aktivistát, és velük együtt másik száz síita ellenzékit tartóztatott le terrorista szervezetek felállításával és támogatásával vádolva.

Csütörtökön a bahreini külügyminiszter szóvivője közölte, hogy aznap este rendkívüli értekezletet tartanak az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) külügyminiszterei Manamában a belpolitikai válság sújtotta Bahrein támogatása céljából. Közben nyugati országok, többek között az országban haditengerészeti támaszponttal rendelkező Egyesült Államok, aggodalmukat fejezték ki a bahreini hatóságok aránytalan erőszakkal való fellépése miatt, önmérsékletet kérve az uralkodó családról.