Izrael is aggódik az egyiptomi zavargások miatt

Izrael és Egyiptom viszonyát stratégiai érdekek határozzák meg hosszú ideje, s azt leginkább a hideg béke kifejezéssel illetik. Alapját a két ország közötti, 1979-ben kötött békeszerződés jelenti, amely biztosítja az Egyesült Államok évente 2 milliárd dollár összegű segítségét is. Hoszni Mubarak elnöksége alatt Egyiptom betartotta a békeszerződés rendelkezéseit, segítette a béketárgyalásokat a palesztinokkal, s nem utolsó sorban Izrael gázimportjának mintegy 40%-át biztosította. Egy esetleges, Izrael számára negatív fordulat esetén a katonai kiadások növekedésére lehet számítani, külpolitikai szempontból pedig Egyiptom elvesztésével Izrael utolsó, befolyásos barátjától lenne kénytelen megválni a térségben.

Az utóbbi hetek eseményei ijesztően hatottak Izrael számára. Felmérések szerint az egyiptomiak körében nagy az Izrael-ellenesség, a mostani beszámolókat figyelve zsidóellenes megnyilvánulásoknak is szemtanúi lehetünk, tüntetők a zsidó állam elleni transzparenseket tartanak kezükben, a legutóbbi hírek pedig arról számoltak be, hogy a Sínai-félsziget északi részén egy, a zsidó államba vezető gázvezetéket robbantottak fel álarcos ismeretlenek. Ugyancsak aggasztó Izrael számára, hogy a zűrzavarban számos elítélt szökött meg egyiptomi börtönökből, s a hírek szerint egy részük a Gázai-övezetbe menekült, hogy onnan intézzenek majd támadást a zsidó állam ellen.    Izrael politikai szinten eddig visszafogottan nyilatkozott az egyiptomi eseményekről. Benjamin Netanjahu miniszterelnök utasította kormányának tagjait, hogy ne reagáljanak a történtekre, nehogy további tüzet szítsanak azzal. Napvilágot látott viszont a hír, hogy az izraeli kormányfő utasította Izrael állam számos kulcsfontosságú országba akkreditált nagykövetét, hogy a fogadó ország kormányainak fejtsék ki, mennyire fontos Egyiptom stabilitása a térség egyensúlya szempontjából. Közben abban reménykednek, hogy Egyiptom és Tunézia helyzete nem azonos. Egyiptomban az elnökkel és feleségével szemben nem fogalmazódtak meg olyan kritikák, mint Tunéziában, a Nílus-parti ország rendszerének pedig hű és szilárd támasza a katonaság és a biztonsági erők.

Az események kapcsán azonban nem volt mindenki ennyire visszafogott. Simon Peresz izraeli elnök védelmébe vette Mubarakot, aki, még ha nem is volt minden tette helyénvaló, legalább a Közel-Keleten hozzájárult a béke fenntartásához. Az izraeli sajtó egy része még tovább ment és nekirontott az amerikai elnöknek. Azt követően ugyanis, hogy Obama békés átmenetet kért az egyiptomiaktól és utalt arra, hogy Mubarak elnöki hatalma hamarosan véget ér, árulásként értékelték az amerikai kormány egyiptomi eseményekhez való hozzáállását, személy szerint hibáztatták az elnököt és külügyminiszterét, Hillary Clintont naiv és meggondolatlan politikájukért.  

A Time magazin cikke által idézett izraeli politikatudós, aki korábban Yitzak Rabin korábbi kormányfő külügyi apparátusában is dolgozott, ugyancsak végletesen látja a helyzetet. Úgy véli, két lehetőség áll Egyiptom előtt: az egyik, katonai uralom Mubarak elnöklésével vagy nélküle, a másik, demokratikus kibontakozás keretében az utóbbi évtizedekben vallásosabbá és konzervatívabbá vált Muszlim Testvériség hatalomra jutása, amely zűrzavarhoz vezetne. Attól tartanak, hogy a szomszédos Egyiptomban az 1979-es iráni iszlám forradalomhoz hasonló fordulat megy végbe. Irán mindenestre már üdvözölte az egyiptomi fejleményeket és a tüntetőket, az amerikai befolyás csökkenésével keletkező hatalmi vákuumot pedig minden bizonnyal saját befolyásának növelésére használná fel a Közel-Keleten, tovább fenyegetve Izrael államot.

Egy másik ugyancsak a Time-nak nyilatkozó izraeli kormányzati forrás pedig a Gázai-övezetre is, mint elrettentő példára hivatkozott, ahol 2006-ban – a demokrácia terjesztésének jegyében – tartottak választásokat, amelynek eredményeként a lakosság nagyobb része a militáns iszlamista Hamaszt választotta meg.

A kormányzati tényezők és a hadsereg vezetői tehát szívesebben látnák Mubarakot az elnöki székben, vagy legalábbis egy olyan személyt, aki jelenleg is közel áll hozzá. Az elnöki székre jó eséllyel aspiráló Omar Szulejmán hírszerzési főnök alelnöki kinevezését épp ezért örömmel fogadták Izraelben, ahol sokan úgy vélik, hogy a térség társadalmai még nem elég érettek a demokráciára, s a fennálló autoriter rezsimeket még mindig megbízhatóbbnak tartják.

Izraelben tartanak a Muszlim Testvériség hatalomra jutástól, amely a legszervezettebb ellenzéki erő és a parlamenti helyek 30, de – egyes feltételezések szerint – akár 60 %-át is megszerezheti. Ugyanakkor azt is le kell szögezni, hogy a ma még betiltott szervezet mérsékeltnek tekinthető, erőszakos cselekmények nem köthetők a nevéhez. Kinyilvánította demokrácia iránti elkötelezettségét és nem tett olyan kijelentést sem, hogy meg kívánná szakítani a kapcsolatot az USA-val vagy Izraellel.

A tét tehát magas az ország számára, a következmények azonban ma még megjósolhatatlanok.