Gyengélkedik az orosz védelmi ipar

Oroszország és Franciaország a múlt héten írta alá a Mistral-osztályú helikopter-hordozók eladásáról szóló szerződést. Több szakértő szerint ez az adásvétel az orosz védelmi ipar végelgyengülésének egyértelmű beismerését jelenti, sőt, egyesek Oroszország fegyverexport-mutatóinak várható romlását jósolják. Vlagyimir Putyin miniszterelnök azonban a napokban úgy nyilatkozott, hogy az orosz flotta új eszközei a továbbiakban hazai üzemekben épülnek majd. Vajon valóban az orosz védelmi ipar gyengeségét mutatja a Mistralok vásárlása?

A kérdés ennél jóval összetettebb. A Szovjetunió a hidegháború idején a világ egyik legnagyobb fegyverexportőre volt. Oroszország hatalmas védelmi ipari potenciált örökölt, bár egyes beszállító egységek az országhatárokon kívül maradtak. A költségvetési akadályok ellenére Oroszországnak sikerült megtartania vezető szerepét a védelmi ipari termékek piacán: a SIPRI becslései szerint az Amerikai Egyesült Államok után az orosz fegyverexport a legnagyobb volumenű a világon, messze megelőzve Németországot, Franciaországot és az Egyesült Királyságot. A 40 milliárd dollárra rúgó exportbevételek azt mutatják, hogy Oroszország helyzete meglehetősen stabilnak mondható.

A védelmi ipari szektor azonban valóban súlyos gondokkal küzd. Annak ellenére, hogy a jelenleg folyamatban lévő haderő-refom az orosz haderő valaha volt legnagyobb átalakításai közé tartozik, a védelmi ipar mindezidáig megtartotta szovjet típusú szerkezetét. Bár 2010 márciusában Medvegyev elnök nyilvánosságra hozta a védelmi ipar fejlesztésére irányuló hosszú távú irányelveket, a konkrét eredményekhez még hosszú időre van szükség – az idő pedig az a tényező, ami az egyes területeken meglehetősen elavult fegyverekkel rendelkező orosz haderő számára ebben az esetben kiemelt fontossággal bír. A jelenleg szolgálatban lévő orosz hadihajók többségét például 10-15 éven belül le kell szerelni – egy új hajó hadrendbe állítási ideje pedig közel 10 év, írja a RIA orosz hírügynökség. Alekszandr Golc orosz katonai szakértő véleménye szerint az államilag irányított hadiipari vállalatok közel negyedét közvetlenül fenyegeti a csőd veszélye, beszállítók hiányában pedig az a nem hatékony gyakorlat alakult ki, hogy ugyanazon üzemekben gyártják és szerelik össze a termékeket. A kutatás és fejlesztés hiányosságai további súlyos problémát jelentenek.

A Mistralok esetében a külföldi technológia beszerzése főként az időtényező szempontjából lehet kedvező az orosz haderő számára. Konsztantyin Makienko, az Orosz Stratégiai és Technológiai Elemző Központ igazgatóhelyettese a New York Times szerint úgy nyilatkozott, hogy az orosz hajógyárak alapvetően minden képességgel rendelkeznek, ami a Mistralokhoz hasonló helikopter-hordozók megtervezéséhez és gyártásához szükséges lehet; az import a hazai tervezés és gyártás lassúsága, a tervek és a tapasztalat hiánya miatt vált szükségessé. Saját tervezés és gyártás esetén ugyanis a becslések szerint leghamarabb 2020-ra készülne el az első helikopter-hordozó, a Franciaországgal kötött szerződés szerint pedig elvben már 2016-ra két új, modern hadihajóval egészülhet ki az orosz hadiflotta.

Nemcsak a haditengerészet szorult azonban a közelmúltban külföldi eredetű kiegészítésre: a grúz háborúban Oroszország Izraeltől kényszerült pilóta nélküli harci repülőgépeket vásárolni, mivel saját ipari létesítményeiben képtelen lett volna előállítani azokat. Az ideálistól meglehetősen távol eső körülmények ellenére Oroszország mégis képes tartani vezető szerepét a védelmi ipari termékek piacán. Ennek egyik fő oka a BBC News által „pockets of excellence”-nek nevezett ágazatok termékei iránti kereslet. Az elavult szovjet típusú rendszerben ugyanis kitűnő minőségű high-tech eszközöket előállító üzemi egységek is jelen vannak, mint például a légvédelmi rendszereket és harci repülőgépeket előállító vállalatok. Jó példa erre az orosz ötödik generációs vadászgép, a Szuhoj T-50 (PAK-FA), amely a modern kor minden követelményét kielégíti. Az orosz védelmi ipari termékek iránti kereslet másik motiváló tényezője az, hogy Oroszország nagyon széles spektrumon kínál különböző haditechnikai eszközöket, a legegyszerűbb, legolcsóbb, gyengébb minőségű fegyverektől a modern high-tech eszközökig.

Az 1990-es években az orosz fegyverexport 80%-a Indiába és Kínába irányult. Már ekkor megjelentek azok a feltételezések, melyek szerint az orosz védelmi ipar nem világpiac-képes, idővel azonban megindult az export diverzifikálódása, ami e feltételezések téves voltát bizonyította. Jelenleg tíz délkelet-ázsiai és közel-keleti ország szerepel az orosz fegyverexport fő célállamai között. Oroszország nagyszabású szerződéseket írt alá Vietnammal, Malajziával, Indonéziával, Algériával és Venezuelával; a Kuvaittal, az Egyesült Arab Emirátusokkal, Görögországgal, Dél-Koreával, és egyéb, hagyományosan nyugati orientáltságú államokkal kötött fegyverüzletek pedig egyértelműen bizonyítják az orosz védelmi ipar versenyképességét a világpiacon.

A Mistralok jelenlegi importja tehát valóban az orosz hadihajó-gyártás hiányosságaira vezethető vissza, és utal az orosz védelmi ipari termelés egészének problémáira is. Ez a tény azonban nem egyenlő az orosz védelmi ipar általános gyengeségével, vagy világpiaci helyzetének előre jelezhető súlyos romlásával. Oroszország várhatóan a továbbiakban is a világ vezető fegyverexportáló hatalmai között marad, a védelmi ipari szektor reformja pedig hosszú távon tovább erősítheti pozícióját.