Lekerült a napirendről az adósságválság

Az utóbbi időben lekerült a napirendről az eurózóna adósságválsága, ezt az időt akarják kihasználni az uniós tagállamok, hogy tovább csiszolják a közös válságmentő alapjuk működését.

A piaci kedélyek lenyugvásának hatásaként estek vissza a 10-éves portugál hozamok ismét a 7%-os küszöbérték alá, jelenleg olyan 6.76%-on forognak. Ez tükrözi vissza azt a meggyőződést, hogy a portugálok képesek lesznek finanszírozni adósságukat a tőkepiacokról.

A ma kezdődő brüsszeli uniós csúcs tétje, hogy az EFSF alapot felváltó 2013-tól induló állandó mechanizmus milyen feltételekkel és milyen szankciókkal működhet majd, ha egy tagállam a közösség pénzügyi segítéségére szorul. Előzetes forrásokból az derült ki, hogy körvonalazódik a kompromisszum a két vezető ország, Franciaország és Németország között: e szerint nem lesznek automatikus szankciók, ha egy ország a túlzott deficit eljárásban ragad, ugyanakkor, nem is bővítik ki a jelenleg 440 milliárd eurós alapot. Cserébe viszont szorosabb gazdaságpolitikai együttműködésre késztetik a térség országait.

Az optimista víziókat ugyanakkor némi ború lengi körül – véleményünk szerint. Egyfelől elég egy pillantást vetnünk az eurózóna kritikusabb tagállamainak következő hónapokban esedékes adósságlejárataira, és rögtön láthatjuk, hogy a második negyedévben tetemes megújításokra lesz szükség. Csak a portugáloknál április és június között közel 10 milliárd eurónyi hitelt kell megújítani. Az egész éves törlesztési igény pedig 15 milliárd euró felett van. A pálmát az olaszok viszik, ott majdnem 200 milliárd eurónyi adósság jár le 2011-ben. De Spanyolországban is 84 milliárd eurós a cech, illetve az egyelőre parkoló pályán várakozó Írországban és Görögországban 5 illetve 31 milliárd eurós lejárat esedékes. Igaz náluk nem jön szóba a tőkepiaci finanszírozás. Ha a következő évek lejáratait adjuk össze, akkor kiderül, hogy a 2,300 milliárd eurót kitevő olasz bruttó hazai össztermék 32%-ának megfelelő adósságot kell megújítani, míg a spanyol 1,600 milliárd eurós GDP 17%-ával ekvivalens állományt kell piacra vinni.

Ennek tükrében még nem biztos, hogy arra érdemes fogadást kötni, hogy tetőzött az adósságkrízis az uniós végeken. És valószínűleg a tagállamoknak is tisztázniuk kell még több részletet azzal kapcsolatban, hogy pontosan milyen politikai koordinációs mechanizmusokat akarnak intézményesíteni fiskális téren az Európai Szemeszter jegyében. Már csak azért is releváns a hiteles mechanizmus kérdése, mert anélkül valószínűtlen, hogy az EFSF által nyomott eurókötvények tartani fogják az első rendű osztályzatukat. A veszélyekre figyelmeztetett a minap a legnagyobb dán nyugdíjalap igazgatója, aki szerint a kockázatok miatt nem érdemes ilyen euró-kötvényt vásárolni. Gyakorlatilag mi is arra figyelmeztettünk korábbi elemzéseinkben, hogy a permanens mentőalap működőképességéhez nem elég a problémákat a szőnyeg alá söpörni, hanem erősebb mandátumokat kell közösségi szintre delegálni.

Értjük, hogy a cél az, hogy a német hozamokhoz közel lehessen eladni bármelyik tagállam adósságát (vagyis az utóbbi másfél év hozamdivergenciáját visszafordítsák) de a tanulság is tiszta: ehhez a fiskális prudenciát és a fontosabb gazdaságpolitikai irányokat (például az adórendszereket és adósságstratégiákat) is összhangba kellene hozni. Ez pedig német érdek, és aligha verhető keresztül néhány kulcsországon.

Kitekintő / Equilor

Friss hírek

Ismét leminősítette Ukrajnát a Moody’s

Az eddigieknél is nagyobb adóskockázatot jelző szintre minősítette vissza Ukrajnát pénteken a Moody's Investors Service, elsősorban azzal a véleményével indokolva a lépést, hogy az Ukrajna elleni orosz invázió elhúzódásával növekednek az ukrán adóssághelyzet fenntarthatóságát terhelő kockázatok.

Read More »