Női kezekben a két legnagyobb gazdaság

A január elsején beiktatott új brazil elnök, Dilma Rousseff első hivatalos útja nem Pekingbe vagy Washingtonba vezetett – ahogy azt a dél-amerikai ország növekvő világgazdasági szerepe indokolttá is tehetné -, hanem a szomszédos Argentínába. A brazil vezetés ezzel nem csupán a régió stabilitását erősíti, hanem egyértelműsíti, hogy Latin-Amerika első számú vezető hatalmaként kíván fellépni a nemzetközi porondon.

Dilma Rousseff első hivatalos elnöki útja most hétfőn a szomszédos Argentínába vezetett, látogatása során a kétoldalú kapcsolatok megerősítése mellett arra törekedett, hogy kihangsúlyozza a két ország kiemelt szerepét a latin-amerikai integráció területén: Dilma szerint Argentínának és Brazíliának stratégiai felelőssége van abban, hogy a XXI. százada Latin-Amerika évszázada legyen. A méret már megvan hozzá: a két ország népessége eléri a dél-amerikai lakosság 60%-át, míg együttes területük a szubkontinens 62%-át.

„Több, mint szövetséges”

A két állam- és kormányfő összesen 14 megállapodást írt alá a nukleáris energia (melynek keretében két argentin reaktor építéséről döntöttek), infrastruktúra, mezőgazdaság, energetika (közös céljuk a Garabí vízi erőmű építése munkáinak megkezdése 2012-ben) és a gyógyszeripar terén.

Szakértők szerint a Mercosur-t, s így az Argentínával való kapcsolatokat tekintve Dilma Rousseff nem fog eltérni a korábbi brazil elnök, Lula da Silva által képviselt politikától. Sőt, az új elnök első hivatalos útja arra szolgál, hogy konszolidálja regionális vezető szerepét (melyben az Argentínával való harmonikus gazdasági kapcsolat elengedhetetlen), s ezzel erősítse a nemzetközi porondon elfoglalt helyét.

A kétoldalú kereskedelem témáját – mely Lula idejében is sok fejfájást okozott a korlátok miatt – alig érintették. Az argentin sajtó egy ideig arról cikkezett, hogy Brazília leértékeli nemzeti valutáját, ennek lehetőségéről azonban Rousseff nem beszélt.

Rousseff ígéretet tett, hogy az argentin befektetőknek is teret enged a 2014-es futball világbajnokság és 2016-os, Rio de Janeiro-ban megrendezendő nyári olimpia rendezvényeihez kapcsolódó infrastrukturális beruházásokban. De még ezeknél is jelentősebb, hogy megállapodás garantálja, hogy az argentin vállalatok is részt vehetnek a közelmúltban felfedezett mélytengeri brazil olajmezők kiaknázásban. Elemzők véleménye szerint ezek a jóindulatú gesztusok is azt mutatják, hogy Brazília elő kívánja mozdítani a régió nagyobb stabilitását.

Az emberi jogi kérdések kiemelt kezelésében is egyetért a két államfő, ezért Cristina Fernandez de Kirchner találkozót szervezett Dilma Rousseff számára a ’70-80-as évek katonai juntája által folytatott piszkos háború áldozatainak édesanyáival (Madres de Plaza de Mayo).

Ez a brazil közvélemény számára is jelzésértékű, ugyanis otthon sokan úgy gondolják, hogy Rousseff mégsem fogja kivizsgálni a 1964-85. között fennállt brazil katonai diktatúra túlkapásait. Brazíliában ugyanis az 1979-es amnesztiatörvény értelmében senkit sem vontak felelősségre a kínzások és a közel 400 eltűnt áldozat ügyében. Dilmától azért várnak változást az ügyben, mert őt magát is kínzásoknak vetették alá hároméves börtönbüntetése alatt, melyre gerillatevékenysége miatt ítélték a ’70-es években.

„Girlpower” – avagy üdv a klubban!

Politikai szakértők szerint bár Cristina Fernandez de Kirchner és Dilma Rousseff sokban különböznek, mégis ugyanazzal a kihívással néznek szembe: kinőni elődeik árnyékából. Dilmát gyakran éri a kritika, hogy csak Lula „bábja” lesz, s mindenben a karizmatikus, méltán népszerű ex-elnök utasításait követi majd, megteremtve Lulának az esetleges harmadik mandátum lehetőségét a következő elnökválasztáson. A 2007 óta elnöklő Cristina Fernandez-t eddig férje, a tavaly év végén hirtelen elhunyt Néstor Kirchner segítette a kormányzásban, akit az idei elnökválasztás fő esélyesének tartottak. Néstor halála után az elnöknőnek be kell bizonyítania, hogy férje nélkül is megállja helyét, ezt azzal is megtehetné, hogy megerősíti indulását az elnökválasztáson.

Ha ők ketten – de ne hagyjuk ki a sorból Costa Rica elnökét, Laura Chinchillát sem – jól szerepelnek döntéshozóként, akkor megnyithatják az utat más női politikusok előtt. Maga Dilma is így fogalmazott korábban: „azért jöttem ide, hogy ajtókat nyissak fel, hogy a jövőben több nőből is elnök válhasson.” Elemzők is úgy vélik, hogy ez egy kiváló lehetőség a női vezetési képességek bemutatására, valamint arra is, hogy a nők helyzete állandó napirendre kerüljön. Azonban arra is figyelmeztetnek, hogy a két női vezetőnek koherens gender (társadalmi nem)-politikát kell kialakítaniuk, s nem utolsó sorban le kell számolniuk a mélyen gyökerező sztereotípiákkal.

Nemzetközi segítségre is bizton számíthatnak majd, hiszen a korábbi chilei elnöknő, Michelle Bachelet lett a nők jogainak előmozdítására hivatott új ENSZ szakosított intézmény, a UN Women vezetője.