Ha Trumpnak gondja van az olajárakkal, Irán-politikáján kellene változtatnia

Donald Trump amerikai elnök a napokban megint a Kőolaj-exportáló Országok Szervezetét (OPEC) ostorozta, amiért kúsznak felfelé az olajárak. Az olajtermelő országok csoportja azonban csak „hasznos bűnbak”, akit hibáztatni lehet a magas olajárakért az Egyesült Államokban. Ha az USA több olajat termel, az sem fogja egyhamar lehúzni az árakat, a ténylegesen alacsony árakhoz vezető út az lenne, ha Trump változtatna Irán-politikáján. Sajnos ez nem valószínű, hogy megtörténik, így az olajárak tovább fognak emelkedni.

Az olajárak egy év alatt több mint 50 százalékkal emelkedtek, és a múlt héten nagyon közel kerültek a hordónkénti 80 dolláros árhoz, mivel a kereskedők arra számítottak, hogy a világon rendelkezésre álló termelési kapacitás, amely ellensúlyozza az ellátási zavarokat, komolyan csökkenni fog.

Ők ugyanis tudnak valamit, amit az elnök vagy nem tud, vagy nem akar megérteni: amikor novemberben életbe léptetik az amerikai szankciókat Irán ellen, a termelőknek nincs elég kapacitásuk arra, hogy pótolják az így kiesett olajmennyiséget. Ha Trump sikeresen megállítja Irán olajexportját, akkor napi 2,7 millió hordónyi olajat kell valahogyan pótolni. Ez pedig igen nagy kiesés.

És ha ezt a termelők nem tudják megtenni, akkor a költségek bizony meredekek lesznek. A Bank of America Merrill Lynch szerint amennyiben Szaúd-Arábia nem tud lépést tartani és pótolni a hiányt, az iráni értékesítés leállítása akár 120 dollár fölé is nyomhatja a hordónkénti olajárat.

Szaúd-Arábia állítása szerint a múlt hónapban mintegy napi 10,5 millió hordó olajat termelt, megelőzve az OPEC-tagok csoportja közti, két héttel ezelőtt kötött megállapodást, miszerint napi egymillió hordóval emelik a globális olajkitermelést. Ez májustól kezdve napi 500 ezer hordós növekedést jelent, ami 2004 júniusa óta a legnagyobb havi szintű ugrás a királyság termelésében.

  • Kapcsolódó cikkeink:

Azonban van itt egy kis probléma. Ennek a megugrásnak ugyanúgy meg kellett volna mutatkoznia az OPEC teljes termelésében, ami viszont nem történt meg, lévén a növekedést kiegyenlítette a csoport egyes tagjainál tapasztalt csökkenés. Ehhez hozzájön a kanadai kínálat napi 350 ezer hordós mínusza (a Fort McMurray-i olajfinomítóban történt robbanás miatt), és máris volt-nincs szaúdi termelésnövekedés.

Az igazság az, hogy úgy tűnik, nincs elég szabad kapacitás a világon, hogy felváltsa az iráni export kiesését. Bár Mohamed bin Szalmán szaúdi koronaherceg még 2016-ban úgy nyilatkozott a Bloombergnek, hogy országa szinte azonnal fel tudja emelni a termelést napi 11,5 millió hordóra, illetve hat-kilenc hónappal később 12,5 millióra és az interjú óta nem utalt arra, hogy ezek a számok megváltoztak volna, sokan nem ennyire optimisták.

Az OPEC hivatalos adatai szerint Szaúd-Arábia legmagasabb havi átlaga napi 10,72 millió hordó volt, mégpedig 2016 novemberében. Bármi, ami ezen felül van, mindeddig feltérképezetlen terület. Ez nem jelenti azt, hogy lehetetlen, csak épp bizonytalan. Ezen a ponton mindössze annyit mondhatunk, hogy az ország körülbelül napi 200 ezer hordó bizonyított tartalékkapacitással rendelkezik.

Ezen kívül az Egyesült Arab Emírségekben és Kuvaitban lehet még napi több százezer hordó, illetve a Szaúd-Arábia és Kuvait közti semleges zónában akár további 500 ezer. Az itteni olajmezőket ugyanis Szaúd-Arábia környezetvédelmi okokra hivatkozva 2015-ben lezárta, újabban azonban vannak javaslatok arra vonatkozólag, hogy újra meg lehetne őket nyitni az elkövetkező hónapok során.

Az OPEC fennmaradó országai további százezer hordó szabad kapacitással rendelkezhetnek. A csoporton kívüli Oroszország pedig – amely soha nem osztott meg hivatalos becslést arról, hogy mennyi készenléti termelési kapacitással rendelkezik – már meg is kezdte a termelésnövelést.

Azonban ezzel együtt is maximálisan napi 1,5 millió hordónyi azonnal elérhető olaj lesz a piacon, hogy helyettesítse a kieső iráni exportot. Ez pedig nem elég.

Az amerikai stratégiai kőolajtartalék (SPR) egy részének felszabadítása elméletileg rövid távú megoldást jelenthetne, ez azonban nem fog működni, lévén „rossz helyen található”. Az amerikai finomítók már majdnem teljesen kimerültek, így bárminemű további SPR-kínálatot exportálni kellene, az pedig beletelne néhány hónapba, míg az olaj eljutna az ázsiai finomítókhoz, akiknek szükségük lenne rá.

Tehát amikor Trump olyanokat írogat a Twitterre, mint: „Az OPEC monopóliumnak emlékeznie kell arra, hogy az olajárak az egekben vannak, és nem sokat tesznek annak érdekében, hogy segítsenek. Ennek kétirányú utcának kellene lennie. MOST AZONNAL CSÖKKENTSÉK AZ ÁRAKAT!”, akkor nem csoda, ha sokan úgy gondolják, hogy az elnök tanácsadói vagy nem értik az olajpiacot, vagy egyszerűen csak nem hallgat rájuk.

Az egyetlen módja annak, hogy az elnök gyorsan elérje célját – azaz csökkenjenek az olajárak – az, ha az Iránnal szembeni büntetőintézkedéseket fokozatosan vezetik be, nem pedig egyszerre, november 4-én. Persze, ez meghosszabbíthatja a folyamatot, ugyanakkor enyhítené az olajpiacokra és a benzinárakra nehezedő nyomást. Sajnos azonban a türelem nem tartozik Trump fő erényei közé, sőt, épp ellenkezőleg.

Forrás: Bloomberg

Friss hírek

Az USA húzza felfelé a világgazdaságot

Az Egyesült Államok tavalyi államháztartási hiányának példátlan pro-ciklikus bővülése felhajtóerőt adott a hazai fogyasztásnak, és ezzel egyidejűleg magyarázattal szolgált az amerikai gazdaság meglepő ellenállóképességet jelző tavalyi növekedésére is.

Read More »