Hogyan hat Kim Dzsong Un diplomáciai pálfordulása az észak-koreai népre?

2018 elejétől kezdve – tehát azóta, hogy Kim Dzsong Un észak-koreai vezető megkezdte aktív kampányát, hogy országát komoly nemzetközi szereplőként és elméletileg együttműködő partnerként tüntesse fel – az elemzők és a kommentátorok megszállottan keresik a választ arra a kérdésre: vajon Kim őszinte, vagy megint egy bonyolult csalásra készül? Bár sokan bizakodóak, senki sem tudja biztosan, mi Phenjan „valódi” szándéka. Hogy ezt jobban megértsük, érdemes Kim köreiben és az észak-koreai társadalomban is körülnézni.

A hétfői beszámolók arról, hogy leváltották – és nem mellesleg mérsékeltebb tisztségviselőkkel cserélték le – Észak-Korea három legmagasabb rangú katonai vezetőjét a Trump-Kim találkozó előkészületeinek keretében, utal az országon belüli hatalmi politikára, valamint a Kim-rezsim bel- és külpolitikájának összetettségére.

Kétségtelen, hogy a hadsereg beleegyezése és támogatása elengedhetetlen minden olyan tervhez, amely akár csak minimális nukleáris felszámolásra, vagy a Szöullal, Washingtonnal, Pekinggel (és később esetleg Tokióval) való kapcsolatok felmelegítésére irányul.

Itt fontos megemlíteni, hogy Kim Dzsong Un és Mun Dzse In dél-koreai elnök április végén tartott történelmi találkozóján az észak-koreai delegáció tagjait képezték az ország legfőbb katonai vezetői: Pak Jong Szik, a védelmi minisztérium vezetője, Ri Mjong Szu vezérkari főnök, valamint Kim Jong Csol, az észak-koreai állampárt Központi Bizottságának alelnöke, egyben egykori kémfőnök, aki még 2010-ben állítólag megtervezte egy dél-koreai hadihajó megtorpedózását. A megbeszéléseken emellett részt vett Ri Szon Gvon, a Korea-közi ügyekért felelős észak-koreai hivatal vezetője is, aki a katonai érdekek és prioritások szakértője, és aki 2006 óta vezeti a Dél-Koreával kapcsolatos tárgyalásokat.

Ha összehasonlítjuk a két korábbi (2000-es és 2007-es) Korea-közi csúccsal, amelyeken egyáltalán nem vettek részt katonai tisztviselők, az áprilisi tárgyalások teljesen különbözőek voltak. A tábornokok ropogós, érdemrendekkel és szalagokkal teletűzdelt egyenruhát viseltek, és ami a legmeglepőbb volt, hogy ketten közülük – Ri és Pak – szalutáltak a dél-koreai elnöknek. A formalitások üzenete egyértelmű volt: a hadsereg elvileg megadta támogatását, hogy Észak-Korea az enyhülés útjára léphessen.

Panmindzson, 2018. május 27.
2018. május 27-én a dél-koreai elnöki hivatal által közreadott képen Kim Dzsong Un észak-koreai vezető (j) és Mun Dzse In dél-koreai elnök megbeszélést folytat az újabb csúcstalálkozójuk során a két Koreát elválasztó panmindzsoni demilitarizált övezet északi részén május 26-án. A két koreai vezető történelmi találkozójára egy hónapja, április 27-én került sor. (MTI/EPA/Dél-koreai elnöki hivatal)

Az egyszerű katonák szerepe nem elhanyagolható

Azonban ezt sem lehet egy lapon említeni a katonai és nukleáris létesítmények „alulról jövő” támogatásával. Egy, a Dél-koreai Egyesítési Minisztérium megbízásából készült 2016-os tanulmányban megemlítik, hogy a KNDK katonái „központi katonai kormány” felállításáért folyamodhatnak, vagy beavatkozhatnak, hogy átformálják az ország küszködő gazdaságát, ha a Kim-rezsim nem képes biztosítani bizonyos gazdasági előnyöket (például részleges mentességet a nemzetközi szankciók alól).

2018 februárjában Dél-Korea nemzeti hírszerző szolgálata tájékoztatta a törvényhozást arról, hogy „fokozódik az elégedetlenség” az észak-koreai katonák körében.

Cso Han Bum, a Koreai Intézet a Nemzet Egyesítéséért nevű intézmény vezető kutatója pedig nemrég arról számolt be, hogy az észak-koreai hadsereg katonái zúgolódnak amiatt, hogy az évek óta tartó áldozathozataluk – beleértve a nem elegendő élelmet – semmit sem ért, ha Kim most fogja magát és feladja „a KNDK kincseit”, azaz az atomarzenált, amelyet mindeddig a nemzeti büszkeség forrásának és a külföldi agresszió elleni szükséges védekezésnek tekintettek.

A szervezeti fegyelem és a hűség fenntartása a 6 445 000 fős katonai állomány körében pedig kulcsfontosságú ahhoz, hogy Észak-Korea tovább haladhasson a béke felé, valamint Kim hatalmon maradhasson.

Mi lesz a nukleáris arzenál kiépítéséért felelős személyzettel?

2018 áprilisában Kim új taktikához folyamodott: a Koreai Munkapárt vezető tisztségviselőinek plenáris ülésén hivatalosan lezárta a byungjin („párhuzamos haladás”) stratégiát, amely a katonai és nukleáris fejlődést vallotta a gazdasági előrehaladás alapjának, és inkább a gazdasági- és a tudományos fejlődés iránti szenvedélyét hangsúlyozta.

A New York Times szerint Phenjan ez idáig „nemzeti hősökké” nyilvánította nukleáris tudósait. Például Kim a 2018-as újévi beszédében az egekig magasztalta azokat, akik sokat tettek a nukleáris tudomány és a technológia előmozdításáért, és köszönetet mondott az ország „védelmi tudósainak és munkatársainak, akik egész évben elkötelezett erőfeszítéseket tettek” az ügy érdekében.

Ha azonban az atommentesítés továbbra is így halad, vajon hogy fogják érezni magukat azok a tudósok és technikusok, akiknek eddig folyamatosan azt ismételgették, hogy elengedhetetlenek a KNDK létezése szempontjából?

A Szovjetunió felbomlásával kapcsolatos tanulságok adhatnak választ erre a kérdésre. Amikor 1994-ben aláírták a Budapesti Memorandum elnevezésű nemzetközi szerződést – amely biztonsági garanciákat nyújtott az aláíró feleknek arra vonatkozóan, hogy Ukrajna csatlakozik a nukleáris fegyverek korlátozásáról szóló atomsorompó egyezményhez – az ország hatalmas rakétagyára, a Déli Gépgyár munkások ezreit kényszerült elbocsátani. Sokan állítólag Észak-Koreába, Iránba és Pakisztánba utaztak, hogy tovább dolgozhassanak az atomiparban, mások rakéta-alkatrészeket loptak és illegálisan értékesítették őket.

Ez alapján Észak-Korea számára elsődleges, hogy ne csak a nukleáris fegyverekre, hanem a tudósokra is nagyon odafigyeljen az atommentesítés során, nehogy az egyéni túlélés ez esetben is a nemzeti érdekek helyébe lépjen.

Az egyszerű emberek „átprogramozása” már megkezdődött

Bár az áprilisi Kim-Mun csúcstalálkozó kritizálói panaszkodtak, hogy az észak-koreaiakat nem informálták megfelelően a történelmi találkozóról és a későbbi fejleményekről, a rezsim nagyon is aktívan „tájékoztatta” állampolgárait, mégpedig arról, hogy készüljenek nagy változásokra. Az észak-koreai állami média a panmindzsoni találkozót követő naptól kezdve magasztalta az elért eredményeket, valamint propagandaplakátokat és egyéb nyilvános üzeneteket tettek ki országszerte, hogy hangsúlyozzák a Korea-közi csúcstalálkozót lezáró közös nyilatkozat kulcsfontosságú pontjait: béke, együttműködés és egység.

Természetesen a propaganda bármikor megváltoztatható egy diktatúrában, de a tömegek nem idióta robotok. Az ország számára a nukleáris programhoz kapcsolódó politikai retorika, szervezeti befektetések és a személyes érdekek felszámolása nélkülözhetetlen eleme lesz az atommentesítési folyamatnak, lévén az észak-koreaiak számára alapos magyarázatot kell adni arra, hogy miért kell félretenniük az ellenségeskedést az évtizedekig tartó fenyegetőzés és atomhatalmi törekvések után.

Kim hatalma többé már nem betonbiztos

Több elmélet létezik annak kapcsán, hogy Kim miért cserélte le legmagasabb rangú katonai tisztségviselőit. Egyes megfigyelők szerint az észak-koreai vezetés igyekszik mérsékelt irányvonalat képviselő embereket helyezni a katonai vezetés élére a Trump és Kim közötti szingapúri csúcstalálkozó előtt. Más vélemények szerint a korábbi katonai vezetőknek az amerikai közeledés, illetve a nukleáris leszerelés ellenzése lett a vesztük, vagy az is lehet, hogy csak „vérfrissítés” történt.

Azonban vannak olyanok is, akik szerint Kim attól tart, hogy amíg ő Donald Trumppal tárgyal, meg akarják majd buktatni. Ezért kvázi „otthon hagyja őrködni” a korábbi keményvonalas katonai vezetőket, hogy megakadályozzák az esetleges puccsot, amíg ő távol van.

Ha a diplomácia további lendületet kap, valószínűleg több személyzeti változást is látunk még az észak-koreai bürokráciában. A külvilággal szembeni ellentmondó és zavaró politikai retorika pedig valószínűleg egy ideig még szélsőségesebb lesz, ha a rezsim komolyan megpróbál új útra lépni.

Még egy olyan vaskézzel uralkodó diktátornak is, mint Kim, minimális támogatást kell szereznie az országában élő 25 millió embertől, különösen a katonaságtól. Ha a rezsim nem tudja kezelni a KNDK változó belső politikáját, Kim enyhülési erőfeszítései – csakúgy, mint saját hatalma – veszélyben lesznek.

Forrás: Reuters / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

Kérdéses, hogy megtartják-e a Brexit-szavazást

Egybehangzó hétfői brit médiaértesülések szerint a brit kormány elhalasztja az eredetileg keddre kitűzött alsóházi szavazást a brit EU-tagság megszűnésének feltételrendszerét rögzítő megállapodásról. A Downing Street szóvivője hétfő délelőtti sajtótájékoztatóján még azt mondta, hogy a szavazást a terveknek megfelelő időpontban, kedd este megtartják.

Read More »

Pasinján pártja tarolt az örmény előrehozott választáson

Nikol Pasinján ügyvezető kormányfő Én lépésem elnevezésű pártszövetsége szerezte meg a szavazatok 70,43 százalékát a vasárnap Örményországban tartott előrehozott parlamenti választásokon. A korábban kormányzó Örményország Köztársasági Pártja a voksok 4,7 százalékával nem érte el a törvényhozásba kerüléshez szükséges 5 százalékos küszöböt.

Read More »

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás