Bár vannak intő jelek, az EU nem fog szétesni

Az elmúlt időszak sokkhatásai ellenére az euroszkeptikusoknak esélyük sincs, hogy szétzilálják az Európai Uniót, legyenek keményvonalas Brexit-pártiak vagy épp hatalomra kerülő olasz populisták. Utóbbiaknak egyébként nem feltétlenül ez a céljuk, inkább a német irányításból van elegük – ez pedig megoldható probléma.

Az egységes Európa eszméje egy évszázados álom, amely végül valóra vált. Túlélte a hatalmas mészárlásokat, amelyeket Nagy Károly, Napóleon és Hitler követtek el, akik mind azt gondolták, hogy tűz, terror és borzalmas bűncselekmények révén egyesíthetik a kontinenst, ami fölött aztán uralkodhatnak.

A britek az 1970-es évek elején csatlakoztak a közös európai piachoz – az új szabadkereskedelmi térséghez –, mert akkor ez volt minden, amit akartak. Akkor választották azt, hogy kilépnek az EU-ból, amikor – az egyre inkább szövetségi struktúra felé vezető évtizedek után – rájöttek, hogy nem akarnak úgy táncolni, ahogy az Európai Bizottság fütyül.

Ennek ellenére London most küzd azért, hogy továbbra is része legyen az EU egységes piacának – mégpedig anélkül, hogy elárulná a brit népnek az áruk, szolgáltatások és termelési tényezők szabad mozgását garantáló megállapodás politikai vonatkozásait.

Olaszország teljesen más tészta. Amikor az európai országok gazdasági együttműködése megkezdődött, egyike volt az első támogató tagoknak, valamint egyben az EU egyik alapító tagja volt. Azóta pedig alapvetően egyike az „európai projekt” leghűségesebb támogatóinak.

Ezért Sergio Mattarella államfő néhány héttel ezelőtt megmondta az Öt Csillag Mozgalom (M5S) és a Liga vezetőinek, hogy soha nem fog jóváhagyni egy olyan kormányt, amely támogatja Olaszország az EU-ból és az euróövezetből történő kilépését.

A két párt erre csak legyintett, bemutatta a kormány tagjait, Mattarella pedig szépen meg is vétózta az euroszkeptikus nézeteiről ismert pénzügyminiszter-jelöltet, és ezzel megakadályozta a két párt közös kormányát. Végül mégis politikai kormány alakul Olaszországban, de ehhez az kellett, hogy ne Paolo Savona legyen a pénzügyminiszter.

Mattarella ugyanis tudta: az ötlet, hogy Olaszország elhagyja az EU-t, egyike azoknak az olasz politikai vicceknek, amelyeket a németek komolyan vesznek. Bárki, aki tud valamit Olaszországról, azt is tudja, hogy az ország nincs ellene az Európai Uniónak. Amit az olaszok valójában elleneznek, az egy Németország által irányított, német szabályok szerint működő szövetség – és látszólag azt hiszik, hogy ez a helyzet.

Pedig ez csak egy trükk arra, hogy elrejtsék a szomorú igazságot, miszerint az olasz politikusok hosszú évek óta rosszul irányítják az ország gazdaságát. Németországnak pedig viszonylag kevés köze van ehhez.

  • Íme néhány dolog, amin el kellene gondolkodni:
Az olasz hazai össztermék (GDP) alig haladja meg az ezredfordulón mért szintet, és még mindig nem lábalt ki teljesen a globális pénzügyi válság utáni kettős mélypontú recesszióból. Az olasz bankszektorban mindeközben nem szűnnek a bajok, és az államadósság-ráta a hazai össztermék 130 százaléka. Ez pedig nem hagy teret az adócsökkentéseknek vagy a magasabb állami kiadásoknak, így lehetetlen olyan egyszerű hitelminősítési politikát folytatni, amely erős gazdasági növekedést és munkahelyteremtést eredményezne.

Londoni pénzügyi elemzők szerint az olasz gazdaság olyan rossz állapotban van, hogy ha a lehetséges negatív forgatókönyvek közül csak néhány megvalósul, az is recessziót okozhat, megkérdőjelezve Olaszország jövőjét az euróövezetben.

A szakadék szélén táncol Olaszország

Az olaszok tökéletesítették a kivárás művészetét

A német dominanciájú irányítás változhat

Olaszországnak és az euróövezet többi részének nem feltétlenül kell elfogadnia a német politikát, amely megfosztja őket a növekedéstől és a foglalkoztatástól. Németországot lehetne arra kényszeríteni, hogy változtasson ezen.

Emellett Olaszországnak nem lett volna kötelező aláírnia azokat az euróövezetre vonatkozó szabályokat, amelyeket nem tud betartani. A döntéseket egyhangú szavazással hozzák, így Olaszországnak egyszerűen csak meg kellene vétóznia azokat a dolgokat, amelyekkel nem ért egyet.

Németország, Franciaország, Olaszország és Spanyolország – az eurózóna 76 százaléka – nagy felelősséggel tartoznak az iránt, hogy a szélesebb körű EU egyik pillérévé tegyék a közös valutát, valamint folyamatos növekedést, magas foglalkoztatást és árstabilitást biztosítsanak a tagországok számára.

Ahhoz, hogy ez megtörténjen, Németországnak ki kell egyensúlyoznia az EU-n belüli kereskedelmi számláit, hogy ezáltal lehetővé tegye más országok növekedését, a munkahelyteremtést és az államháztartás rendezését. Németország jelenleg ugyanis kereskedelmi többletének 65 százalékát köszönheti más uniós tagoknak. Ez ilyen formában nem folytatható, Berlin viszont tudomásul veszi a problémát és hajlandó beszélni róla.

E nehézségek ellenére az európai projekt továbbra is jó úton halad. Az euróban denominált eszközök jó befektetési lehetőségek, köszönhetően az EKB-nak, amely vitathatatlanul a legjobb és leghasznosabb intézmény, amit az európaiak eddig létrehoztak.

Forrás: CNBC / Kitekintő

Felkapott hírek

Friss hírek

A honlap további használatához kérjük fogadja el a sütik használatát. További információt adatvédelmi tájékoztatónkban és a sütik kezelésére vonatkozó tájékoztatónkban talál.

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás