Alig negyed évvel megalakulása után megszűnt az Európai Parlamentben a szélsőségesen EU-ellenes Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) frakció, miután Iveta Grigule lett képviselő kilépett a pártcsoportból, és ezzel a megengedett szint alá, hatra csökkent a frakcióban képviselt tagállamok száma.
A Nigel Farage – a Nagy-Britanniát már régóta az Unióból kivezetni akaró brit függetlenségi párt (UKIP) vezére – nevével fémjelzett EP-formáció sorsa igazából kezdettől fogva kétséges volt. A frakcióalakításhoz szükséges hét tagország úgy jött össze, hogy négyből is csak egy-egy képviselő csatlakozott: a litván Rend és Igazság Pártja, a cseh Szabad Polgárok Pártja, a lettek Farmer Uniója delegált egy-egy főt az EFDD-be, mindezt az utolsó percben a Le Pen-féle Nemzeti Fronttól átcsábított egyik francia honatya egészítette még ki.
Az amúgy 48 fős pártcsoport tagságának zömét igazából csak két párt, a brit UKIP, és az olasz Öt Csillagos mozgalom képviselői alkották.
Az ilyen felállás mindig is nagyon sérülékennyé teszi az adott EP-frakciókat. Az előző parlamenti ciklus elején is nagyon hamar megszűnt egy hasonlóan szélsőséges euroszkeptikus szerveződés egyetlen román képviselő kilépése miatt.
A frakció összeomlása a politikai presztízs-veszteségen túl azért is kellemetlenül érintheti Farage-ékat, mert ennek következtében komoly pénzügyi forrásoktól – egyes számítások szerint mintegy 1 millió fontot kitevő parlamenti támogatástól – esnek el, elvesztik a frakciót megillető megszólalási időt, megszűnik a frakcióknak járó logisztikai támogatás (iroda, stb), le kell mondaniuk esetleges, pártkvóta alapján kapott szakbizottsági posztokról.
Konkrétan, a jövő heti pótmeghallgatáson például – mikor hétfő este 7-től három órán át az új szlovén biztosjelöltet, valamint a közlekedési portfóliótól az energia uniós alelnöki funkcióra étnyergelő szlovák jelöltet vizsgáztatják majd az illetékes szakbizottságok – az EFDD frakcióként már nem szólhat bele a jelöltek elfogadásába. (A meghallgatások után először a frakciók koordinátorai ülnek össze annak egyeztetésére, vajon a szakbizottság előtt megjelent személy megkaphatja-e az egyhangú jóváhagyást.)
Mindez azonban nem szükségszerűen jelenti azt, hogy az EP most már végkép szélsőséges frakció nélkül marad. Emlékezetes, hogy a nem kevésbé élesen EU-ellenes francia Marine Le Pen féle Nemzeti Front vezetésével egy rivális euroszkeptikus pártcsoport is majdnem összejött, de ők már a kezdetekkor fennakadtak azon, hogy csak hat tagállamból sikerült képviselőket toborozniuk, ezért tagjaik jelenleg (52 fő) a függetlenek között ülnek.
Amennyiben Farage-nek rövid időn belül nem sikerül pótolnia a kiesett lett képviselőt valamely más tagországból, és az EFDD újjáélesztésére belátható időn belül nincs esély, akkor megfigyelők szerint a legvalószínűbb az lehet, hogy az eddigi Farage-frakcióból néhányan átpártolnak majd Le Penékhez, lehetővé téve, hogy most ők álljanak elő önálló frakcióval.
Az újabb próbálkozásokban sokak szerint kulcsszerepet játszhat az említett pénzügyi megfontolás. A frakcióalakítás egyik fontos hozadéka az ezzel járó anyagi támogatás, ami minimum annyit lehetővé tehet – kisebb pártok többnyire élnek ezzel -, hogy tagjaik a fizetésük kisebb-nagyobb részét hazautalják az „anyapártnak”, ahol ezt a fajta támogatást aztán jól tudják kamatoztatni a belpolitikai pártcsatározásokban (például a jövő évi brit parlamenti választásra készülve). Megfigyelők mindezek fényében biztosra veszik, hogy Farage is, Le Pen is minden követ meg fog mozgatni annak érdekében, hogy a megbolydult helyzetből újabb formációval álljon elő.
Kitekintő / Bruxinfo.eu