Klánok, fegyverek és feketekőszén – jelentés Szomáliából

Szomália déli vidékén újabb területek kerültek az al-Shabaab iszlamista terrorszervezet kezéről a szomáliai kormány vezetése alá az Afrikai Unió szomáliai missziójának köszönhetően. A főként part menti területek visszafoglalására azonban az iszlamisták robbantásokkal és gerillaakciókkal reagálnak. A kormány küzd a terrorizmus, s a hozzá köthető illegális kőszén export, az illegális fegyverkereskedelem és a civilek elleni erőszak ellen.

Szomália a szomáliaiaké

Szeptember óta ismét komoly károkat szenvedett a szomáliai iszlamista terrorszervezet, az al-Shabaab, mely az al-Kaidával is szoros kapcsolatok ápol. Először az ENSZ egy drónja szeptember elején lelőtte a szervezet vezetőjét, Ahmed Godanét, majd október 5-én az Afrikai Unió szomáliai missziója (AMISOM) kenyai és szomáliai csapatokkal elfoglalta a hat éve terroristák által uralt Barawe városát, s végül négy nappal később Bula-Gaduu települését is. Az al-Shabaab így az ország déli részén a belső területekre szorult vissza, mellyel nem egyszerűen a hatáskörük csökkent, de Barawe egyenesen kulcsfontosságú szerepet játszott hatalmuk fenntartásában, hiszen az utolsó tengerparton elhelyezkedő városukat jelentette.

Miért a tengerpart?

Barawe – illetve a 2012-es visszafoglalása előtt Kismayu – kikötőjéből irányította az al-Shabaab a feketekőszén exportját főként az Egyesült Arab Emirátusok, Omán és Kuwait felé, ez az export pedig bevételeinek fő forrását jelentette: az ENSZ jelentése szerint az elmúlt évben több tíz millió dollárt.

Az ENSZ Biztonsági Tanácsa egyébként a főváros, Mogadishu 2011-es visszafoglalása után, már 2012-ben betiltotta a szén exportját Szomáliából, ezt a tilalmat az al-Shabaab azonban egyáltalán nem vette figyelembe. Ugyanebben az évben foglalta el és helyezte a kenyai csapatok irányítása alá az AMISOM Kismayu kikötőjét is. Az exporttilalom ellenére az ENSZ jelentései szerint 2013 júniusa és 2014 januárja között Kismayuból bonyolították a legnagyobb szénforgalmat – a kenyai hadsereg azonban tagadja, hogy segédkezett volna az export kivitelezésében.

Hassan Sheikh Mohamud elnök a barawai kikötő feletti irányítás visszaszerzése után rögtön a városba utazott, s ott elmondta, hogy célja a feketekőszén illegális exportjának teljes megszüntetése, Szomália pedig már az ENSZ Biztonsági Tanácsához fordult segítségért.

Válasz az al-Shabaabtól

A területi veszteségeket az iszlamisták sem hagyták szó nélkül. A kormány megdöntésével és erejük bizonyításával fenyegetik a szomáliaiakat, a kormányt a nyugati társadalom és az Afrikai Unió bábjának nevezik, és a civilek meggyilkolásától sem riadnak vissza.

Két alkalommal követtek el sikertelen merényletet Mohamud elnök ellen. Először a Barawéba vezető útja végén, a helikopter leszállása során robbantottak, majd Mogadishuban, a belváros egyik legnépszerűbb kávézójában, ahol az elnök beszédet tartott volna. Míg az első alkalommal senki sem sérült meg, addig a fővárosi robbantásban tizenhárman haltak meg.

Az al-Shabaab a szomáliai médiát is támadja – sajnos szó szerint. Október 12-én a Szomália TV igazgatóját, Abdirisak Jama Elmit gyilkolták meg. A Szomáliai Újságírók Egyesülete azt nyilatkozta az üggyel kapcsolatban, hogy újságírókként továbbra is folytatják missziójukat, a szólásszabadság terjesztését.

Klánok háborúja – a béke akadálya

Bár az al-Shabaab területi visszaszorítása kétségtelenül előrelépés a szomáliai béke irányában, azonban csak a kezdet, ugyanis a terrorszervezet megszüntetése nem jár együtt a terrorfenyegetés megszűnésével. Az iszlamisták Szomálián belül klánokként vannak jelen, családtagjaik ott vannak a parlamentben, a kormányban, a szomáliai hadseregben is, behálózzák a hivatalos szomáliai kormányt és szervezetrendszert is Abdirizak Sheikh szomáliai-német politológus szerint. Így aztán a kormány maga is hajlik olyan döntések meghozatalára, amelyek a klánok érdekeit képviselik.

A klánok befolyására jó példa az al-Shabab előző vezetőjének, Hassan Dahir Aweysnek az esete. Bár egy éve letartóztatták, máig egy mogadishui hotelben tartózkodik, ugyanis a családja megvédi attól, hogy bíróság elé állítsák. Az pedig, hogy a terroristák a szomáliai hadseregben is jelen vannak, azt eredményezi, hogy minden európai segítség, melyet a szomáliai sereg kap, egyben a terrorizmus segítése is.

A klánok befolyását és az al-Shabaab erős jelenlétét mutatja az is, hogy a Szomáliában az ENSZ által 1992-ben bevezetett fegyverkezési embargó 2013-as enyhítését követően a szomáliai hadsereg számára Etiópiából beszerzett fegyvereket és lőszert az ENSZ szomáliai és eritreai ellenőrző biztosai Mogadishu utcáin találták meg – s így ezek a fegyverek az iszlamista harcosokhoz is könnyen eljuthattak. Az ENSZ azt is gyanúsnak találta, hogy a szomáliai sereg méretarányaihoz képest sokkal több fegyvert rendelt a kormány.

Amit a kormány tesz, és amivel még küzd

Szomália közigazgatási egységességéért tett nagy lépést azáltal, hogy október 15-én Puntfölddel írt alá egy egyezményt, mely szerint a továbbiakban együttműködnek a béke és az intézményrendszer jobb kiépítésében. Ez az egyezmény elősegítheti a kapcsolatok felerősítését „a két Szomália” között, s a jövendő 2016-os választások demokratikus lefolyásában is szerepet játszhat. 1991 óta egyébként 2012-ben választottak először Szomáliában elnököt és miniszterelnököt.

A kormány a gerillatámadásokat amnesztiával igyekszik kivédeni. Szeptember 5-én, mikor az al-Shabaab vezetőjét, Ahmed Godanét az ENSZ drónja lelőtte, Mohamud elnök negyvenöt napos amnesztiát rendelt el az al-Shabaab tagjai számára. Csak október 14-én több mint harmincan adták fel magukat Szomália Hiran tartományában.

A szomáliai kormánynak azonban a terrorizmus mellett más problémákat is kezelnie kell. Az országban nem működik állami egészségügy, azonban már a szomáliaiakat is fenyegeti az ebola. Az AMISOM keretein belül Sierra Leonéból rendelnek csapatokat az országba, azonban az első érkező katonai részlegben már találtak egy katonát, aki ebolával fertőzött. A részleget huszonegy napra karanténba zárták – ennyi idő ugyanis, amíg a vírus lappang –, azonban az ENSZ nem követhet el hibát. Szomáliában egymillió ember vészesen alultáplált, és mihamarabbi segítségre szorulnak. Egy éhező társadalomban, melynek se vasúthálózata, se egészségügyi szervezete nincsen, az ebola hatalmas pusztítást lenne képes végezni.