A korábbi találgatásokkal ellentétben mégsem női miniszterelnök került a végrehajtó hatalom élére, ugyanakkor így is van pikantériája a kormányalakításnak, hiszen Charles Michel személyében Belgium legfiatalabb miniszterelnökét köszönthetjük.
Alig pár héttel azután, hogy lehetséges miniszterelnök-jelölt nevek kerültek napvilágra, valóban megalakult a belga kormány. Bár a végrehajtó hatalom felállítása ezúttal nem maratoni folyamat eredménye, így is 135 nap elteltével beszélhetünk végleges kormánykoalícióról. Belgium esetében nem titok, hogy mindenfajta politikai döntést megnehezít az állam aszimmetrikus-föderális berendezkedése, így az alig öt hónapig tartó koalíciós tárgyalások sikeresnek értékelendők.
A „választások választására” még májusban került sor, amikor a belga választópolgárok nem csak az Európai Parlament, hanem a regionális és szövetségi törvényhozás összetételéről is dönthettek. Ahogy arra számítani lehetett, a legnagyobb sikert Bart De Wever és az Új-Flamand Szövetség (N-VA) érte el, hiszen a politikai tömörülés a flamand szavazatok mintegy 33 százalékával a leginkább támogatott pártnak volt mondható. Az eredmények alapján Fülöp királynak nem volt más választása, így De Wevert bízta meg a nemzeti kormány megalakításával, akinek pár héttel formateuri kinevezése után túl nagy falatnak bizonyult a francia ajkú területekkel való együttműködés. A látszólag logikus és demokratikus lépés tehát egyáltalán nem bizonyult kifizetődőnek, hiszen hiába próbált a flamandok körében rendkívül népszerű politikus koalíciós partnereket keresni, sokak szerint esélye sem volt a kormányfői pozíció megszerzésére.
De Wever bukása után a következő potenciális kormányfőjelölt Maggie De Block volt, akiről ódákat zengett a belga sajtó, hiszen a politikusasszony nem csak a flamand, de a vallon területeken is nagy népszerűségnek örvend, ami a belga politikai életben egészen kivételes. De Block mellett további érvek is szóltak, hiszen a nemek közötti egyenlőség koncepciója nagy népszerűségnek örvend a Benelux államokban, továbbá Marianne Thyssen biztosi jelölése után egészen valószínű volt, hogy egy liberális párt delegál miniszterelnököt. Ezen érvek ellenére a belga belpolitika ismét bizonyította kiszámíthatatlanságát, hiszen hétfőn egy maratoni, mintegy 29 órás ülés során megalakult a belga kormány, ugyanakkor De Block vezetése nélkül. A kormányfői pozícióba Charles Michel került, aki a maga 38 életévével Belgium eddigi legfiatalabb miniszterelnöke.
Charles Michel a Reform Mozgalom (Mouvement Reformateur) nevű párt elnöke, akinek családi neve ismerős lehet, hiszen édesapja Louis Michel fejlesztéssel és humanitárius segélyekkel foglalkozó európai biztos volt. Michel a vallon régió meghatározó politikusa, így a belga történelem során másodszor fordul elő, hogy francia ajkú, liberális párthoz tartozó miniszterelnök kerül hatalomra. Az újdonsült miniszterelnök vezette koalíció egyébként tükrözi a választási eredményeket, hiszen három flamand pártot tartalmaz a Michel vezette liberálisokon kívül, így többek között helyet kaptak a Kereszténydemokrata és Flamand Párt, az Open Vld, illetve a legjelentősebb Új Flamand Szövetség politikusai. Utóbbi vezetője, Bart De Wever egyébként elégedett a kormányalakítás eredményével, véleménye szerint joggal vannak hatalmas elvárásai, hiszen „Belgium még nem látott olyan koalíciót, amely három flamand és egy francia ajkú párt között jött volna létre”.
Tamara Judi