Lord Hill másodszorra talán feljutott a csúcsra

Hat napon belül másodszor hallgatta meg az Európai Parlament gazdasági és pénzügyi szakbizottsága a brit Lord Hillt, aki ezúttal nem csak ékesszólásról és fanyar humoráról, de fejlődőképességről is tanúbizonyságot tett. A leendő pénzügyi biztos ugyanakkor ezúttal is nehezen viselte, hogy a képviselők korábbi üzleti kapcsolatai miatt megkérdőjelezzék a funkcióra való alkalmasságát.

Az egy héttel korábbihoz hasonló jó hangulatban kezdődött, de ezúttal ebben a szellemben is folytatódott a Jean-Claude Juncker által a pénzügyi stabilitásért és a tőkepiaci unióért felelős biztosi posztra jelölt brit Jonathan Hill pótmeghallgatása. Hill, aki láthatóan tanult néhány egy héttel korábban elkövetett hibájából, például abból, hogy nem hagyhat kérdést megválaszolatlanul, a másfél órás ismétlésre láthatóan jobban megtanulta a leckét és beleolvasott a „tananyagába”.

Hill bevezetőjében ötletességet elárulva időutazásra invitálta hallgatóságát. „Képzeljék el, hogy 2019-et írunk és az első Juncker-bizottság a vége felé közeledik, és éppen arra tekintünk vissza, hogy mit értünk el az elmúlt öt év alatt” – kezdte mondanivalóját. Ezt követően felsorolta, hogy ideális esetben hol tart majd Európa, amelyhez ő, mint biztos tevékenységével hozzá kíván járulni. A kívánt eredmények között sorolta fel azt, hogy öt év múlva az európai gazdaság növekedési pályára állt; a munkanélküliség hanyatlóban van, Európa erősebb és ellenállóképesebb, és nem utolsó sorban az Európai Unió továbbra is 28 tagot számlál, Nagy-Britanniával a soraiban. Konkrétabban a szakterületére vonatkozóan kívánságként fogalmazta meg, hogy egyetlen olyan bank se legyen, amit mérete megvéd a csődtől; a bankok rendbe hozzák a mérlegüket és újra a régi módon nyújtanak hiteleket a reálgazdaságnak; a polgárok bizalma helyreáll a pénzügyi szektorban és fokozatosan létrejön egy tőkepiaci unió (vagyis kiteljesedik a bankunió).

Hill eredeti belépőjével nem vett le minden képviselőt a lábáról, Sven Giegold, német zöldpárti szónok, aki már az előző fordulóban is keményen kritizálta őt, olyan tündérmesének nevezte előadását, amit „a gyerekek bizonyosan élveznek”. Giegold és képviselőtársa, Marisa Mathias, az Egyesült Baloldaltól azt a kérdést feszegette, hogy a biztosjelölt miért nem teremt teljes nyilvánosságot korábbi üzleti tevékenységével kapcsolatban, miért nem nevezi meg például azokat a cégeket, amelyekkel a londoni Cityvel dolgozó cég alapítójaként kapcsolatba került.

Hill hangsúlyozta, hogy négy és fél évvel ezelőtt minden munkakapcsolatot megszüntetett az üzleti szférával és egyáltalán nem folytat lobbi-tevékenységet. Arra is felhívta a figyelmet, hogy nem látja értelmét ennyi idő távlatából listát készíteni korábbi üzleti kapcsolatairól, miután számos említett cég azóta megszűnt vagy tulajdonost cserélt. Arra is emlékeztetett, hogy a Lordok Háza elnökeként szigorította az összeférhetetlenségi szabályokat. Giegoldnak pedig megemlítette, hogy négyszemközt már korábban is megmondta neki, hogy interneten elérhető valamennyi általa igényelt adat. „Jogi és személyes kötelességeimet nagyon komolyan fogom venni” – tette hozzá láthatóan egy kissé ingerülten amiatt, hogy szerinte nem releváns probléma miatt kell magyarázkodnia.

Az euroszkeptikus Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) képviselői azért vonták kérdőre, mert Nagy-Britanniát az EU tagjaként kívánja látni az évtized végén is. Egyikük, Stephen Woolfe az EU Nostradamusának nevezte Hillt, aki viszont azzal replikázott, hogy őszintén reméli, hogy a britek a maradásra szavaznak majd azt követően, hogy sikerül szükséges reformokat véghezvinni az Európai Unióban. Arra is rámutatott, hogy hamis illúziókba ringatják magukat azok, akik azt hiszik, hogy Nagy-Britannia esetleges távozása után a saját feltételei mellett szabad hozzáférése lesz majd az Unió belső piacához. Ezt a kijelentését nagy taps fogadta a teremben.

A brit biztosjelöltnek azzal a váddal is szembe kellett néznie, hogy az euróövezeten kívüli ország politikusaként nem ő a megfelelő személy a bankunió útjának egyengetésére. Hill frappánsan azzal válaszolt, hogy elődje Michel Barnier is csak az egyik végéről nézett be a csőbe, és vele szemben pedig az eurózónán lívüli országok hangoztattak fenntartásokat, hogy vajon képes lesz-e az egész EU érdekeit szolgálni. „Ő is megoldotta, remélem ez nekem is sikerül” – közölte.

Programjáról szólva elmondta, hogy három területen már rövid időn belül kezdeményezéseket kíván tenni. Ezek: az európai bankunió kiteljesítésével kapcsolatos további feladatok (ugyanakkor egy kérdésre válaszolva nem kötelezte magát el amellett, hogy hivatali ideje alatt javaslatot terjeszt elő az egységes betétbiztosítási rendszerre). A tőkepiaci unió, köztük a hosszú távú finanszírozási források igénybevétele; végül pedig általában a kis- és középvállalkozások üzleti környezetének és forrásához jutásának javítását célzó intézkedések.

Hill a másfél órás meghallgatáson ezúttal 24 kérdést kapott, ami kiegészült 23 írásban benyújtott kérdésre adott válaszaival.