Felmentheti „esküje” alól a NATO-t az orosz nyomulás

Az oroszokkal folytatott gyakorlati együttműködés leállítására készül a NATO, amelynek külügyminiszterei kedden és szerdán üléseznek Brüsszelben. Az Ukrajna elleni agresszió az 1997-ben aláírt NATO-orosz alapokmányt is felülírhatja, amiben a szövetség önkorlátozást vállalt az új tagállamok területén. Egyesek szerint a magyar haditechnika túlzott keleti függőségén sem ártana változtatni.

Az Oroszországgal folytatott gyakorlati együttműködés befagyasztásáról dönthetnek keddi és szerdai ülésükön a NATO-tagállamok külügyminiszterei, akik ugyanakkor továbbra is nyitva tartják majd Moszkva felé a politikai csatornákat. A 28 ország külügyérei emellett felkérik majd a katonai tervezőket, hogy vizsgálják meg, milyen módosításokat tesz szükségessé az agresszív orosz magatartás és Ukrajna szuverenitásának megsértése az atlanti szervezet által csak néhány éve elfogadott új stratégiai koncepción.

Az észak-atlanti szövetségnél vegyes érzéseket váltott ki az orosz kihívás, amit az ukrán keleti határok mentén látható példátlan orosz katonai erőkoncentráció mellett Vlagyimir Putyin krími népszavazás utáni hidegháborús beszéde emelt hivatalos rangra. Moszkva fenyegetővé váló magatartása egyfelől új értelmet adhat az Afganisztán után új szerepkört kereső NATO számára. Az ukrán válság másfelől egy sor területen a hidegháború után kialakult státus quo felülvizsgálatára kell, hogy sarkallja az időközben 28 tagúra bővült politikai és katonai szövetséget.

Az első válasz az oroszokkal folytatott gyakorlati együttműködés befagyasztása lehet, bár a NATO továbbra sem tartja magát főszereplőnek a konfliktusban, és mindaddig nem is fogja, amíg szövetséges országok területét nem fenyegeti az újjáéledő orosz revansizmus. Az atlanti szervezet brüsszeli központjában ugyanakkor senki sem tart attól, hogy az orosz manőverek a kollektív védelemről szóló 5-ik cikkely élesítésére indítanák a NATO-t, a közeli vagy akár a távoli jövőben – mutatnak rá illetékesek.

Ettől függetlenül az atlanti szervezet tisztában van azzal, hogy Putyin orosz rulettjére reagálnia kell, ami óhatatlanul kihat egy sor dologra. A katonai tervezőknek ezért kiadják majd a stratégiai koncepció áttekintését. Mindez egy nevének mellőzését kérő szövetségi forrás szerint alighanem maga után vonja majd NATO-erők és fegyverzetek ideiglenes telepítését a biztonságukat veszélyben érző kelet-európai tagállamokba, elsősorban Lengyelországba és a három balti államba. A lehetséges opciók között van a készenléti szintek emelése is.

Diplomaták ugyanakkor nem számítanak változásra a NATO nukleáris politikájában, bár arra felhívják a figyelmet, hogy ha nem is nő majd az európai arzenál, immár az annak csökkentését kérő hangok is elhalkultak. A rakétavédelmi rendszer tervének felmelegítése (a rakétapajzsot kezdetben Csehországba és Lengyelországba telepítették volna) sem valószínű, diplomaták szerint azért nem, mert ezzel az oroszok utólag igazoltnak látnák azt az állításukat, hogy az egész projekt nem Irán, hanem valójában ellenük irányult.

Az atlanti szervezetnél mégis sokan úgy gondolják, hogy Putyin ukrajnai akciója megkérdőjelezi az 1997-ben aláírt NATO-orosz új partnerségi alapokmány, ezért a szövetségnek is felül kellene vizsgálnia ehhez való hozzáállását. Moszkva lépései ugyanis ezen érvelés szerint érvénytelenítik azt a három negatív kötelezettségvállalást (a „három Nem-et”), amit a NATO tett Moszkvának az atlanti szervezet kibővítése előtt. Ennek értelmében a NATO-szövetségesek kinyilvánították, hogy „nem áll szándékukban, nem tervezik, és nem látják okát annak, hogy nukleáris fegyvereket telepítsenek az új tagállamok területére és jelentős számú harcoló alakulatokat állomásoztassanak ugyanezekben az országokban”.

„Ha az alapokmányt és a Prattica di Mare-i nyilatkozatot felülvizsgálnánk, akkor értelemszerűen a 3 nem is felülvizsgálható” – mutatnak rá a szövetség köreiben.

Olyan vélemények is vannak, melyek szerint a történtek után Oroszország már nem tekinthető stratégiai partnernek.

Ami a stratégiai koncepció áttekintését illeti, az észak-atlanti szövetség berkeiben elismerik, hogy a jövőben valószínűleg nagyobb hangsúlyt kell helyezni a területvédelemre, miközben arra kell majd törekedni, hogy a területen kívüli műveleti képesség megmaradjon.

Ahogy arra múlt héten az amerikai elnök is utalt Brüsszelben, a hadi kiadások növelése is minden bizonnyal napirendre kerül, de ez várakozások szerint a szeptemberi NATO-csúcsra fog csak „felfejlődni”.

Bár a GDP 2 százalékának megfelelő védelmi költségvetési cél a 28-ak szintjén elérhetetlennek tűnik, a mélyen ezalatti kiadásokat produkáló országokra fokozódni fog a nyomás. Ha a hadikiadások azonnali látványos megemelése nem is tűnik reálisnak a legtöbb országban, egy másfél évtizedes növekedési pálya felvázolása annál inkább lehetséges. Emlékezetes, hogy Magyarország 2016-tól évente GDP-arányosan 0,1 százalékkal tervezi emelni a védelmi ráfordításokat. Ezzel 2020-2022 környékére is csak legfeljebb a GDP 1,4 százalékára mehet fel a katonai költségvetés.

Egyesek úgy vélik, hogy a történtek hatására Magyarországnak is célszerű lenne felülvizsgálnia túlságosan nagy kitettségét a „keleti”, és azon belül is az orosz haditechnikának. Bár orosz agressziótól továbbra sincs ok tartani, a Moszkva elleni esetleges EU-szankciók az orosz hardver utánpótlás-szállításoknak való nagyfokú kitettség miatt alaposan megnehezítenék a magyar haderő működését.

A NATO mindenesetre továbbra is mindent elkövet majd annak érdekében, hogy kívül maradjon a konfliktuson. Mindez nem jelenti azt, hogy a szövetségesek kétoldalú alapon ne támogathatnák akár fegyverekkel és haditechnikával is Ukrajnát. Diplomáciai források szerint most éppen az az egyik fő eldöntendő kérdés, hogy milyen válaszlépéseket tegyenek NATO, illetve mit kétoldalú keretek között.