A krími megszállás igazi vesztesei

Az Krím- félsziget lakosságának nagy része örömmel fogadta a február végén bevonuló orosz csapatokat. A kialakult patthelyzetben még nem dőlt el a félsziget sorsa, de a válságot nem oldaná meg egy esetleges Ukrajnától való elszakadás, ugyanis a terület etnikailag nem homogén. A félszigetre hiába tekintenek az oroszok úgy, mint ami mindig is a birodalmuk része volt, nem ők a terület őslakosai, hanem a krími tatárok. Az ukránbarát, muszlim vallású tatár közösség aggódva figyeli a feje fölött zajló folyamatokat. Nem szeretnék, hogy huszonnégy évvel azután, hogy a sztálini kitelepítésből hazatértek, újra orosz fennhatóság alatt kelljen élniük.

Csütörtökön a Krími Autonóm Köztársaság parlamentje meg sem várva a március 16-ra kiírt népszavazást, úgy döntött, hogy a félsziget csatlakozni fog az Orosz Föderációhoz. A döntést természetesen sem Ukrajna, sem pedig az USA-EU kettős nem fogadta el. Az oroszok továbbra is tagadják, hogy ők szállták volna meg a területet, de az általuk csak „helyi rendvédelmi erőknek” nevezett csapatok most is ott vannak. Eközben az elemzők, újságírók, politikusok azon gondolkoznak, hogy Putyin megőrült-e, vagy tudatosan készíti elő Oroszország szuperhatalmi visszatérését, esetleg csak a helyzetet kihasználva, improvizálva törtet előre.

Bármi is forog az orosz elnök fejében, a helyi orosz nyelvű lakosságnak nagyon tetszik az, amit véghezvisz. Ahogy Gazda Albert fogalmaz, a krími oroszoknak gazdaságilag mindenképp megéri az elszakadás, az pedig, hogy nincs demokrácia Oroszországban, csak egy mellékes dolog, Ukrajnában sem volt. Míg Putyin a népek, nemzetek önrendelkezési jogára, a helyi oroszokra leselkedő veszélyre hivatkozik, van egy népcsoport a félszigeten, akik csak elszenvedik az eseményeket, és tényleg katasztrófa lenne számukra, ha egy reggel Oroszországban ébrednének. Ők a krími tatárok.

A Krím lakóinak nagyjából 12 százalékát kitevő krími tatárok a történelem során jót még nem kaptak Moszkvától. Ők a sziget legrégebbi lakói, még Dzsingisz Kán hadaival kerültek mai lakóhelyükre, és a Mongol birodalom felbomlása után ott ragadtak. Míg a többi kánátust az Orosz birodalom hamar bekebelezte, a krími tatárok áttértek muszlim hitre és a 14. században az Ottomán Birodalom fennhatósága alá kerültek. A török uralom a 18. század végén szűnt meg, amikor Nagy Katalin cárnő megszerezte és Oroszországhoz csatolta a félszigetet 1783-ban. A tatárok elleni intézkedések már akkor megkezdődtek, amikor a cári hatalom több ezer oroszt telepített le a félszigeten, és sok tatárt arra kényszerített, hogy elhagyja lakhelyét. Egyes források szerint 1861-re annyira lecsökkent a számuk, hogy a kortársak szerint a tatár nép megszűnt létezni. A bolsevik forradalom és a Szovjetunió létrejötte viszont előnyös volt a tatár közösség számára. Az ekkor alakult Krími Autonóm Szovjet Szocialista Köztársaságnak köszönhetően a kormányzatban is képviseltetni tudták magukat. Az akkori szovjet vezetés nagy része szintén nem volt orosz, ami a kisebbségek előnyére vált. A félszigeten mind az orosz mind a tatár hivatalos nyelv lett. Ennek a kutatók által tatár kulturális reneszánsznak nevezett időszaknak Sztálin ötéves terve vetett véget 1928-ban. Az erőszakos kolhozosítás több millió ember halálát okozta Ukrajnában és a Szovjetunió más részein is. Ekkor kezdődött a tatárok oroszosítása is. Latin betűs írásukat oroszra kellett cserélni. A tatár népesség 1933-ra a forradalom előtti létszámának felére csökkent – áll a New Republic cikében.

A Krím-félsziget nemcsak manapság, hanem a második világháború során is fontos volt stratégiailag az oroszok számára. Ezt látta Hitler is, aki azt tervezte, hogy miután megtisztította a területet az idegen elemektől német gyarmatot hoz majd létre – írja Zoltán András. Hitler tervét Sztálin hajtotta végre, amikor 1944. május 18-én bevagonírozta a tatár lakosságot és Közép-Ázsiába deportálta őket. Ekkor nemcsak a tatár népesség, hanem mecsetjeik is teljesen eltűntek a félszigetről. A tatárok kitelepítése csak egy része volt annak, ahogy a szovjet vezetése megoldotta a nemzetiségi kérdést. A folyamat már a 30-as évek során elkezdődött, a nemzeti értelmiség kiirtásával, azonban tömeges deportálásokra ekkor még nem volt ürügy. Ezt a második világháború adta, amikor egész népeket bélyegeztek meg a nácikkal való kollaborálással. A félsziget többi, nem orosz lakója sem járt jobban, több ezer bolgárt, görögöt, örményt és cigányt telepített ki a sztálini vezetés.

Hruscsov 1954-ben a Krím- félszigetet az Ukrán Tagköztársaságnak adományozta, az ukrán- orosz örök barátság 300. évfordulójára. Eközben a krími tatárok teljes jogfosztottságban éltek kényszerlakhelyeiken, nagyrészt Üzbegisztánban. Arra egészen 1967-ig kellett várni, hogy teljes jogú állampolgárok legyenek, amikor hivatalosan is eltörölték a hazaárulás vádját. Azonban a Krím- félszigetre még ekkor sem költözhettek vissza, mivel azt az orosz vezetés adminisztratív eszközökkel akadályozta. Miután a Szovjetunió összeomlott, és 1991-ben létrejött a Krími Autonóm Köztársaság, megkezdődött a tatár hazatérés.

Az azóta eltelt időben a krími tatárok száma 250 ezer körülire nőtt, és viszonylag sok szabadságot kaptak, de az igazi autonómia még várat magára. A tatárok képviseleti szerve a Medzslisz, aminek vezetői közül Musztafa Dzsemilev és Refat Csubarov az ukrán nemzetiségi pártok listájáról bekerült a kijevi parlamentbe is. Az elmúlt 24 évben a tatárok mindig Ukrajna mellett döntöttek, annak ellenére, hogy az ukrán állam mindvégig megtagadta a területi autonómiát. A Krím-félszigetről 1991-ben népszavazást tartottak, ahol a tatárok szavazatai döntötték el, hogy az továbbra is Ukrajna része marad. Majd később a Borisz Jelcin vezette Oroszország ajánlott autonómiát orosz fennhatóságért cserébe, amit elutasítottak. Ilyen ajánlatot most is kaptak, mondta a Mustafa Dzsemilev a Washington Postnak. Emellett február 26-án, amikor fegyveresek foglalták el a Krími Parlamentet, az oroszbarát tüntetéseknél jóval nagyobb felvonulást tartottak a tatárok.

Eddig még nem történt erőszak a krími tatárokkal szemben, de vannak aggasztó jelek. Szimferopolban és Bahszicserájban hatalmas X-kel jelölték meg a tatárok házait, mint a sztálini időkben, emellett voltak, akiknek betörtek a lakásába, vagy autóikat rongálták meg, írja a Kyiv Post. A békés természetükről híres tatárok nem tehetnek sok mindent, de mint a Kyiv Post riportjában megjelenő Ana-Jurt városában járőröző csapatokat alakíthatnak. A tatár önvédelem másik példája volt, amikor fegyvertelen férfiak élőlánccal vonták körbe a tatár ATR televízió székházát, hogy megvédjék egy esetleges oroszbarát foglalástól- derül ki a New York Times tudósításából.

Képtelenség megjósolni, hogy mi lesz a krími válság lefolyása. Az biztos Putyin nem fog könnyen engedni, hiszen egy visszavonulás jócskán megtépázná imázsát. Emellett a Krími- félsziget megszerzése megdobná otthoni népszerűségét is, más kérdés, hogy ez nemzetközi karantént eredményezne. Ez a terület nem csak, amiatt fontos az oroszoknak több száz éve, hogy innen tudnak kihajózni a Földközi– tengerre, de kulturálisan is jelentős számukra.  Ahogy Ben Judah fogalmaz a Politico cikkében, a Krím az orosz romantika szíve, a cári birodalom ékköve, amire a kommunizmus alatt ráépült a mai napig fontos turizmus. Továbbá, ahogy azt Rácz András előadásában kifejtette, az oroszok elfelejtik azt, hogy hiába lakják többségben orosz nyelvűek, ez nem Abházia, vagy Dél- Oszétia, amit könnyen felügyelet alá tudnak vonni. Az itt lakó muszlim vallású tatárokat nem lehet figyelmen kívül hagyni, és még Putyinnak sem éri meg velük szemben újabb atrocitásokat elkövetni.